Az azbeszt, mint ásvány, hatféle magnézium-szilikátot tartalmaz, ezek lágy, áttetsző, selyemfényű, hosszúkás kristályai szálas kötegeket alkotnak. Neve a görög azbesztózból számazik, ami annyit tesz: olthatatlan. Mivel tűzálló, hő- és hangszigetelő, sőt, sav- és lúgálló anyag, ezen remek tulajdonságai miatt széles körben volt használatban az építőiparban egészen a hetvenes-nyolcvanas évekig.
Az azbeszt lágy, áttetsző, selyemfényű, hosszúkás kristályai belélegezve egészen a tüdő legkisebb hörgőibe is eljutnak, és mélyen beágyazódnak a légzőszerv szöveteibe. Az idegen testek jelenléte aktiválja a tüdő helyi immunrendszerét, ami krónikus gyulladáshoz vezet, mivel a rendkívül ellenálló azbesztszálacskák eltávolítására, felemésztésére nincs mód. Az állandósuló gyulladás következtében az immunrendszer folyamatos védekezésbe szorul, a tüdőszövetek pedig elkezdenek hegesedni az azbesztszálacskák körül.
A tüdőszövetekbe jutott lágy, áttetsző, selyemfényű, hosszúkás kristályok java része azonban ennél rombolóbb hatású: a szemmel alig látható magnézium-szilikát szálak felsértik a sejtek falát, és elhatolnak egészen a tüdőhólyagocskákig, ahol az oxigén átkerül véráramba. Az idő előrehaladtával itt is megindul a hegesedés, aminek következtében egyre csökken a tüdő oxigénátadó képessége. Minél több azbesztet lélegzett be valaki, annál súlyosabb a kialakuló fulladásos betegség, az azbesztózis.
A betegséget már a huszadik század elején is ismerték, és a szilikózis, talkózis mellett mint az egyik legveszélyesebb munkahelyi egészségi ártalmat tartották számon. De arra csak a hetvenes években jöttek rá, hogy az azbeszt karcinogén hatású is egyben, rendkívül gyorsan kifejlődő tüdőrákot okoz. Ettől fogva pár évtizeden belül a fejlett ipari államokban betiltották az azbeszt mindennemű építőipari felhasználását, és hatalmas erőfeszítéseket tesznek azóta is eltávolítására. Azt, hogy mekkora mértékű probléma az azbeszt, jól mutatja, hogy a WHO adatai szerint 125 millió ember van kitéve munkahelyén azbesztózisnak, és még az ezredforduló után is évente százezren haltak meg azbesztózisra visszavezethető tüdőrákban.
Cinzia Canneri olasz fotós lágy, áttetsző, selyemfényű sorozata a drámai olasz helyzetről tesz jelentést. A képein szereplő és még inkább a nem szereplő emberek mind áldozatai így vagy úgy az azbesztnek: vagy olyan önkormányzati házakban laktak évtizedekig, amik olcsó, azbeszt tartalmú építőanyagokból épültek, vagy a legnagyobb, azbesztet feldogozó olasz gyárban, a Casale Monferrato-i Eternitben dolgoztak, vagy közelében laktak.
Luciano Cinci (született 1957-ben), Pomarance, Pisa megye. Az INAIL (Istituto Nazionale Assicurazione Infortuni sul Lavoro – Országos Munkahelybiztonsági Intézet) megállapította, hogy a foglalkozási ártalom nála két betegséghez vezetett: mellhártya-meszesedést és mellhártyarákot diagnosztizáltak nála. Helyzetét aortaleválás súlyosbítja, aminek következtében rendkívül nehezen tud csak lélegezni. Betegségei miatt Luciano abbahagyta a munkáját, és rokkantsági minimálnyugdíjból próbálja fenntartani magát. (Fotó:
Cinzia Canneri)
Az egykor azbesztet feldolgozó, mostanra bezárt eternitgyár irodái (Casale Monferrato, Alessandria).
Luisa Pastore (született 1969-ben), Nápoly. Szülei, akik szintén a bagnoli eternitgyárban dolgoztak, már meghaltak mellhártyarákban. A pajzsmirigy- és mellrákban szenvedő nő nemrég esett át masztektómián. Az INAIL szerint állapota nincs közvetlen összefüggésben azzal, hogy azbeszttel dolgozott. Kutatók szerint az azbeszt képes mellrákot és pajzsmirigyákot okozni. (Fotó:
Cinzia Canneri)
Állami geotermikus erőmű csövei Olaszország közép-nyugati vidékén. Az ehhez hasonló tiszta energiaforrások elterjedőben vannak ugyan Olaszországban is, de sok helyütt hatalmas károkat okoztak az elmúlt évtizedekben az ipari létesítmények, és a lakosság egészségére gyakorolt hatásuk máig beláthatatlan. (Fotó:
Cinzia Canneri)
Elena Ferrarese (született 1965-ben) és férje, Francesco Minerva (született 1972-ben), Milánó. A nő korábban olyan önkormányzati lakásokban lakott, amiknek építőanyagában azbeszt volt. Ezeket a milánói házakat fehér házaknak hívták, utalva ezzel az építőanyagban lévő fehér azbesztre. Az ezekben a lakásokban élő emberek java része különféle megbetegedésekben szenved. Az INAIL szerint ezek nincsenek összefüggésben az azbeszttel. Többen pereskednek Milánó városával. A nő súlyos tüdőtágulatban szenved, folyamatosan orvosi vizsgálatokon kell résztvennie, mindezek miatt depresszióval is küzd. Férje segít neki, ahogy tud. (Fotó:
Cinzia Canneri)
Luciano Cinci mellkasröntgenképe. Mint mondja, olyanok a tüdőlebenyei mint két szárny. Mellhártyarákos társaihoz hasonlóan ő is attól retteg, hogy egy nap egyszerűen nem fog többé levegőt kapni, és szakszerű kezelés híján esélye sem lesz a méltóságos halálra. (Fotó:
Cinzia Canneri)
Giuseppe Manfredi (született 1949-ben) és lánya Daniela Manfredi (született 1975-ben), Casale Monferrato, Alessandria, Lombardia. Giuseppe lánya segítségével reikizik. A mellhártyarákban szenvedő férfi négy hónappal a kép készítése után meghalt. Az azbesztózis következtében kialakult betegséget rendkívül nehéz legyőzni, egyelőre kísérleti gyógymódok léteznek a kezelésére. Giuseppe Manfredi nem vehetett részt ilyen kezelésben.
Azbesztmentesítést végző cég telephelye Pisában. Az azbesztmentesítést többnyire szerződéses magáncégekre bízzák, amik gyakran afrikai bevándórlókat vesznek fel a veszélyes munka elvégzésére. A nem túl szigorúan ellenőrzött tevékenységet gyakran kellő helyszíni biztosítás és védőfelszerelések nélkül végzik.
Pierangelo Fazio (született 1947-ben), Casale Monferrato, Alessandria. A férfi 1981-ig dolgozott egy eternitgyárban. A beceneve Patkány volt, mert ő aprította a csővezetékeket eltömítő nagy azbesztdarabokat, hogy ne okozzanak dugulást. A szakszervezet tagjaként gyakran emelt szót a munkások jogaiért. Cserébe megkapta a legrosszabb munkát. “Élve eltemettek, hogy befogjam a számat.”
Romana Blasotti Pavesi (született 1929-ben), Casale Monferrato, Alessandria. Romana elvesztette az eternitgyárban dolgozó férjét, nővérét, lányát, unokahúgát. Mindannyian mellhártyarákban haltak meg. Romana az Eternit S.P.A. elleni jogi harc fő alakja. Ő volt az elnöke az Azbesztózis Áldozatai és Hozzátartozóik Szövetségének (AFEVA) 1988 és 2015 között. Amikor 2014. november 19-én Stephan Schmidheinyt, a cég első fokon felelősnek talált és elítélt svájci vezetőjét az olasz legfelsőbb bíróság felmentette, idegösszeomlást kapott. (Fotó:
Cinzia Canneri)
Pietro Condello bélrákban elhunyt feleségének ruhája a házaspár elhagyott házában. A mellhártya-meszesedéssel küzdő férfi felesége halála után elköltözött Casale Monferratóból. “A halállal élsz együtt ebben a városban” – mondta a férfi, aki biztos benne, hgy felesége halálát a belélegzett azbeszt okozta. Egyes tanulmányok szerint lehet összefüggés az azbesztózis és a bélrák bizonyos fajtái között. (Fotó:
Cinzia Canneri)
Giovanni Coppa (született 1947-ben), Casale Monferrato, Alessandria. Mellhártyarákban szenved, pedig nem is dolgozott azbeszttel. Ő az AFEVA, az Azbesztózis Áldozatai és Hozzátartozóik Szövetségének elnökhelyettese. A kezdeti kezelések után most kísérleti terápiában vesz részt a sienai rákklinikán. (Fotó:
Cinzia Canneri)
Casale Monferrato: az azbesztózis áldozataira emlékeztetnek az egykori eternitgyár kerítésére tűzött fehér rózsák április 28-án, a munkahelyi egészség és biztonság világnapján. A lebontott gyárépületek helyén most játszótér van. (Fotó:
Cinzia Canneri)
Az eldózerolt gyár helyén közparkot, játszóteret létesített Casale Monferrato önkormányzata. A területet 2016 szeptembherében adták át a lakosságnak. Ezzel azt akarták üzenni, hogy van esély az újjászületésre. Sok helybéli szerint a terület ma is veszélyes az egészségre.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon