Elfelejtettük, honnan, nem emlékszünk, hová

A 2006-ban megalapított lengyel – bár önmagát inkább kelet-közép-európaiként meghatározó – Sputnik Photos nem keresi az úgysem létező egyetlen választ. Azért jött létre, hogy körbejárja és a legkülönbözőbb installációkkal, a jelentésükből kiszakadt emléknyomok felvillantásával megmutassa, milyen is az elveszett terület. A művészeti csoport Lost Territories címen kiállítást is tartott, az anyagokból album is készült, válogatásunk ezekből a képekből állt össze.

Persze az elveszett terület látszólag sokféle lett: a Szovjetunió szétesése után külön utat járt be a Baltikum, Kelet-Európa, a Kaukázus és Közép-Ázsia. Igaz, kiinduló pontjuk is más volt, még ha közös részei is voltak a világ legnagyobb méretű – de mégiscsak regionális – szuperhatalmának. De közös az elveszettség érzése. Akkor is igaz ez, ha Tádzsikisztán vagy Kirgizisztán sokkal inkább hullt a semmibe, mint az olajvagyona miatt gazdaságilag sikeresebb, Közép-Ázsia Kádár Jánosa, Nurszultan Nazarbajev vezette Kazahsztán, vagy az ugyanígy kőolaja és földgáza miatt kicsit szerencsésebb Azerbajdzsán, amellyel szemben a széthullás biztosabb vesztesének tűnő Örményország áll. Ami közös bennük, az EU- és NATO-tagságot zászlajára tűző Grúziával, a jó esélyekkel indult, de a két világ között lebegő Ukrajnával együtt, az mégis a kudarc. Nem úgy és nem oda jutottak, ahová a függetlenség megszerzésekor ígérték. Fél- vagy inkább negyeddemokrácia, jobb esetben vegetálás, rosszabban háborús helyzet, etnikai villongás lett, amit a többség kapott ebben a bő ötmillió négyzetkilométeres térségben. A Baltikum az EU- és NATO-tagsággal ugyan sokkal inkább érezheti, hogy célba ért, ahogyan Közép-Európa is, mégsem ott van egyik térség sem, ahol hitte 1991-ben, hogy lesz 2018-ban.

Félbehagyott, nagyzoló, önámító tervek, romok között dicsőséget hirdető múlt, vállrándítással elintézett jelen. A befejezetlen átmenet, már senki nem emlékszik, hogy honnan, és mindenki elfelejtette, hogy hová.

A Sputnik Photosnak vasárnapig egy másik kiállítása látható a Mai Manó házban: A képzelet geometriája. "A programok betekintést nyújtanak a lengyel művészkollektíva működésébe, rávilágítanak azokra a művészettörténeti pontokra és alkotói gesztusokra, amelyek a kiállítást a lengyel avantgárd szellemi hagyományaihoz kötik. A Sputnik Photos tagjai számára fontos művészet és társadalom viszonya, a művészek társadalmi szerepvállalása, s ez az alkotói hozzáállás A képzelet geometriája című kiállításon megtalálható tárgyakban is visszaköszön majd. A tárlaton a fotográfiák mellett videók, objektek, fotókönyvek és installációk is láthatóak, melyek kitágítják a fotográfiáról alkotott elképzeléseinket és viszonyunkat" – írta a tárlatról szóló ismertetőjében a Mai Manó Ház.

A kiállításon Agnieszka Rayss, Jan Brykczyński, Michał Łuczak, Rafał Milach, Karolina Gembara, Adam Pańczuk, Puklus Péter munkái láthatók. Rafał Milach a Magnum képügynökséghez csatlakozott idén, ami a többszörösen díjazott fotográfus elismerésének kiemelten fontos állomását jelzi. A kiállítás magyar résztvevője Puklus Péter, aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) tanulta a fotózást és újmédia dizájnt a párizsi École National Supérieur de Création Industriel (ENSCI) intézetben. A 37 éves fotóművésznek Kiállítása volt Berlinben és Düsseldorfban, több fotóalbumot is megjelentetett. Puklus és Agnieszka Rays – a Sputnik Phoztos társalapítója – a hétvégén workshopot és tárlatvezetést is tart a Mai Manó házban, 10-18 óráig.