Házak, amiket csak pár centi választ el attól, hogy az óceán felfalja azokat, pálmafák, amik soha többé nem teremnek, gyerekek, akik óriási szemét- és hordalékkupacok között játszanak messze őseik földjétől - ez Óceánia, ahogyan az Oroszországban született, de jelenleg Lisszabonban élő Vlad Sokhin kameráján keresztül láthatjuk.
A Panos Pictures ügynökség fotósa sokat dolgozik az Egyesült Nemzeteknek, fényképeivel a Guardianban, a National Geographicban is találkozhattunk, Crying Meri címen pedig saját fotókönyvet is kiadott, ebben a Pápua-Új-Guineában élő nők helyzetét mutatta be. A Warms Waters egy hosszú távú projekt, aminek a célja a környezetváltozásra érzékeny közösségek és területek bemutatása, illetve az, hogy észrevegyük, a klímaváltozás nem az utánunk következő generációk problémája, hanem most kell cselekedni.
Be akartam bizonyítani, hogy a klímaváltozás igenis létezik, meg akartam mutatni a világnak, hogyan veszik fel vele a harcot az emberek, hogyan próbálnak alkalmazkodni a helyzethez. 2013-ban Jo Chandel újságíróval közösen kezdtünk el történeteket gyűjteni Pápua Új-Guinea és a klímaváltozás kapcsolatáról a Global Mail Ausztrália számára. Ekkor kezdett el érdekelni, hogy a globális klímaváltozás milyen hatással van Óceánia lakóinak életére.
Az egyik legégetőbb probléma a Csendes-óceán szigetvilágában a tengerszint emelkedése. Az Ausztrál Meteorológiai Hivatal mérései szerint ebben a régióban 3,4-11,6 mm/év az emelkedés üteme, igaz, csak az 1990-es évek óta van rendszeres adatszolgáltatás erről a területről. A tendencia persze így is aggasztó: Óceániában körülbelül 10 millióan élnek, vagyis nagyjából annyian mint Magyarországon, és a szigetvilág nagy része a századvégre lakhatatlanná válik.
Egyesek szerint Kiribatiban, egy 33 korallszigetből álló országban a lakóhely-változtatások egy hetede összefüggésbe hozható a klímaváltozással, és az Egyesült Nemzetek 2016-os beszámolója szerint a háztartások felére hatással van a tengerszint emelkedése.
Persze emellett a térségnek rengeteg más problémával is meg kell küzdeni, ilyenek például a trópusi ciklonok, amik rendszeresen pusztítanak errefelé. Vlad Sokhin szerint a régió országai mindenesetre optimistán tekintenek a jövőbe, mindent megtesznek azért, hogy megoldást találjanak. Hogy próbálkozásaik mennyire lesznek sikeresek, azt az idő dönti el. A kiribitai kormány viszont már vett is egy kis földet Fidzsin, ha a 110 ezres népességet el kell költözteni. Tuvalo pedig saját szigetet szeretne építeni, reptérrel, kikötővel, ahol 5000 ember helyezhetnek el. Ez a projekt 300 millió dollárba kerülne, ami tekintve az ország anyagi helyzetét, valószínűleg álom marad. Emellett pedig arra kérik Új-Zélandot és Ausztráliát, hogy fogadják be őket, ha a szigetek teljesen lakhatatlanná válnak.
Fák maradványai kandikálnak ki a vízből a Salamon-szigetek fővárosa, Honiara közelében. Nagyon sokan menekültek ide a Ontong Java (más nevén) Lord Howe atollról, és aki még nem költözött el, annak sincs már nagyon maradása a rossz életkörülmények miatt. Ráadásul az élet a fővárosban is egyre nehezebb, a klímaváltozás itt is érezteti a hatását és a népsűrűség is folyamatosan nő. (Fotó:
Vlad Sokhin / Panos Pictures)
Uszadékfából készült fegyverekkel játszanak a gyerekek a Lord Howe telepen, ami a főváros, Honiara egyik kerülete. “Nem háború elől menekülnek, nem üldözi őket senki, a természet kényszerítette őket erre. Ők az első klímamenekültek” - fogalmazott a fotós. (Fotó:
Vlad Sokhin / Panos Pictures)
Az emberek az 1970-es években kezdtek el tömegesen ideköltözni egy jobb élet reményében. Sokan aggódnak amiatt, hogy az újabb generációk elveszítik majd kötődésüket a polinéz kultúrához, hiszen az őseik szülőföldjétől messze nevelkednek majd fel. (Fotó:
Vlad Sokhin / Panos Pictures)
Veszélyben vannak azok a temetők is, amik a part közelében fekszenek, 2014-ben 26 világháborús japán katona maradványait mosta ki a tenger. “Még halálunkban sincs nyugtunk” - fogalmazott a Marshall-szigetek klímaváltozással foglalkozó szakembere. Vlad Sokhin szerint a pusztuló temetők az egyik legjobb bizonyítékai annak, hogy a víz egyre nagyobb területeket foglal el, hiszen nem valószínű, hogy évtizedek vagy évszázadokkal ezelőtt az emberek ilyen közel temetkeztek volna az óceánhoz veszélyeztetve azt, hogy az kimossa szeretteik maradványait. (Fotó:
Vlad Sokhin / Panos Pictures)
Egy csapat vízimadár száll el az óceán felett a Fakaofo atoll közelében. A klímaváltozás természetesen nemcsak az emberekre jelent veszélyt, hanem azokra állatfajokra is, amik kifejezetten csak itt fordulnak elő, ilyen például a Fanning-szigeti nádiposzáta (Acrocephalus aequinoctialis). Egyes kutatások szerint a 21. század végére legalább négy faj teljesen el fog tűnni erről a vidékről. (Fotó:
Vlad Sokhin / Panos Pictures)
Turubu Bay környékén komoly fakitermelés zajlik, és Világbank becslése ennek 70 százaléka illegálisan történik. Ez a tevékenység nagy terhet ró a természetre, a földcsuszamlások miatt utakat és a mezőgazdasági művelésbe vont a területeket válnak használhatatlanná, a munkagépek sokszor beszennyezik a talajt és a vizeket. (Fotó:
Vlad Sokhin / Panos Pictures)
Dagálykor Tebikenikoora falut rendszeresen elönti a víz, annak ellenére, hogy a helyiek falakkal próbálják távol tartani az óceánt. A nagyobb hullámoknak sajnos a saját kézzel vagy az önkormányzat által felhúzott akadályok sem állják útját, ezért a lakóházak és a kertek is állandó veszélyben vannak. “A fal gyakran megsérül, de nincs pénzünk kijavítani” - meséli Petero Tekiari. Itt éppen alacsony a vízállás, és a helyiek kihelyezett tartályokban mosnak ruhát. (Fotó:
Vlad Sokhin / Panos Pictures)
Piknik a tengerparton a Tokelau-hoz tartozó Fenua Fala szigetecskén. A régióban több olyan település van, ahol egyes házakat teljesen körülvesz a víz. “Az emberek folyamatosan attól rettegnek, hogy elveszítik otthonukat, hogy a gyermekeiket elviszi a víz. Ezért ha rossz idő van, egyes szülők odakötik őket valamilyen nehezebb tárgyhoz a házban” - meséte Vlad Sokhin. (Fotó:
Vlad Sokhin / Panos Pictures)
Tokelauban a halászatnak egy nagyon szép hagyománya van, ez a taula. A lényege, hogy mindenkinek jusson hal. A halászatban a falu összes férfija részt vesz, és a fogásból mindenki annak megfelelően kap, hogy hányan vannak a családban. 2013–2014 között óriási korallfehéredés sújtotta a régiót, Guam koralljainak fele elpusztult. Bár most mintha javult volna a helyzet, a klímaváltozás miatt bármikor visszafordulhat a folyamat. A korallok számos halnak biztosítanak élőhelyet, ezért pusztulásukat a halászok is megszenvedik. (Fotó:
Vlad Sokhin / Panos Pictures)
A Tokelau-szigetek legnagyobb atollja Nukunonu. Az édesvíz nagy kincs errefelé, az újonnan épült házakban betonteknőkben gyűjtik az esővizet. (Fotó:
Vlad Sokhin / Panos Pictures)
Elhagyott, romos ház Mataniko folyó mellett a Salamon-szigetek fővárosában, Honiarában. 2014-ben súlyos árvíz sújtotta a területet, 22 ember meghalt, 9000 ember pedig elveszítette otthonát. A régióban sokan osztoznak a sorsukban, például akik a 2015-ös Pam ciklon miatt maradtak fedél nélkül Nui szigetén. A ciklon 12 házat teljesen a földig rombolt, 110 pedig szinte lakhatatlanná tett. Összesen 71 családnak (ez a helyi lakosság 41 százaléka) kellett elköltöznie. "Mindenünk odaveszett. Ugyan két-három méteres hullámok voltak, de reméltük, hogy a házunk épségben marad. Amikor másnap megnéztük, hogyan vészelte át a vihart, ledöbbentünk. A gyermekeink már elköltöztek Nuiról, és Funafitban, Tuvalo fővárosában élnek. Nem szeretném újraépíteni a házunkat, mert attól félünk, hogy a hullámok megint elpusztítják - emlékszik vissza egy másik" - emlékezett vissza Geuati Lutelu és felesége, Elipope. (Fotó:
Vlad Sokhin / Panos Pictures)
(Borítókép: Elpusztult kókuszpálmák a 33 korallszigetből álló Kiribatihoz tartozó Abaiang atollon. A part menti területeket gyakran elönti a víz, ami talajerózióhoz és szikesedéshez vezet. Az egyik falu, Tebunginako lakosai már az 1970-es óta tanúi az emelkedő vízszint okozta problémáknak, és a környék lassan szinte teljesen elnéptelenedik. A kormány szerint valószínűleg az a sors vár Kiribati többi településére is. Fotó: Vlad Sokhin / Panos Pictures)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon