Emberek és állatok paradox viszonya

Jayanti Seiler szerint az ember egyszerre vágyik arra, hogy védje az állatokat, hogy együtt éljen velük, és hogy egy legyen velük („of one”), közben egyszerre ki is zsákmányolja az állatokat, mikor önmagánál kevesebbnek, másnak („the other”), valami olyannak tekintik őket, amit nem ért, amitől fél. Innen kapta a címét az Of One and The Other sorozata, amely azt is feszegeti, hogy hol a határ emberi és állati között.

Alapvető meggyőződésem, hogy az állatok velünk megegyező érző lények, és nem érdemelnek olyan bánásmódot, ami ennél kevesebbként kezeli őket

− mesélte az Indexnek a fotós, aki az állatok szerelmeseként az állatvédelem elkötelezett híve. Ennek ellenére nem a személyes érzelmei mentén fotózott, a fényképezőgépe nem az ítélethirdetés és az igazságosztás fegyvere volt a kezében.

A fotós azt mondja, tudatosan döntött úgy, hogy előítéletek nélkül közelít az emberi és állati fotóalanyaihoz egyaránt. Ez a nyitottsága szerinte azért is fontos része a munkájának, mert nemcsak arra volt kíváncsi, hogy ki hogyan viszonyul az állatokhoz, az is érdekelte, hogy milyen idokokkal támasztják alá ezeket a viszonyulásokat azok az emberek, akiket fotózott.

Annak ellenére, hogy a képek érintőlegesen foglalkoznak azzal, hogy ez a viszony lehet kegyetlen, kizsákmányoló, véres és akár gyilkos is, a fotók mégis visszafogottnak tűnnek, finomságot, sőt nyugalmat árasztanak. Seiler szerint ennek részben az az oka, hogy szándékosan igyekezett távolságot tartani a munkája és a személyes érzelmei között. Részben pedig az, hogy nem akart egy radikális megközelítést alkalmazni, amely szerinte sokakat elidegeníthetne a témától:

Olyan új módszert akartam találni, amivel lehet beszélni ezekről a dilemmákról. Nem akartam égbekiáltó képeket készíteni az állatok ellen elkövetett rémtettekről, mert az visszataszíthatja az embereket, ahelyett, hogy gondolkodásra ösztönözné őket.