“A kocsma menedék. Az egyetlen hely, ahol még elbújhatunk a világ elől. A kocsma az emberi civilizáció utolsó mentsvára” – írta Cserna-Szabó András, az Index tárcarovatának állandó szerzője. Az író persze azt is tudja, hogy közel sem mindegyik, ezért sietve hozzáteszi: “Már amelyik. Főként azok, hol nem üvölt Demjén Rózsi vagy a tévéhíradó bemondója, és Wi-Fi-ről még csak nem is hallottak. Itt aztán az emberek isznak és beszélgetnek. Múltról, jelenről, jövőről. Beszélgetnek és isznak. Ahogy azt a civilizáció fénykoraiban tették az emberek.”
Ezeknek a letűnőben lévő mentsváraknak a sorsa, jövője foglalkoztatja Sivák Zsófiát is, aki egy Eger melletti faluban, az alig kétezres lélekszámú Kerecsenden nőtt fel, és már kislányként otthonosan érezte magát a helyi presszók közegében. “A nevelőapám munka után gyakran betért valamelyik kocsmába, én meg gyerekként mentem utána. Szerettem ezeket az alkalmakat, ilyenkor bármennyi fagyit ki lehetett zsarolni, cserébe meg kellett ígérnem, hogy nem köpöm be anyámnak. Aztán hazaértünk, és egyből köptem. Valahogy belenőttem ebbe a világba, azt hiszem, már akkor sem igazán az alkoholról, sokkal inkább a kötetlen beszélgetésekről és az emberi kapcsolatokról szólt a vidéki presszóélet, ami azóta is nagyon kedves a szívemnek.”
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiaszakán tanuló Sivák Zsófia 2017-ben – a szintén Heves megyei, Józsiék című sorozatával – elnyerte a Magyar Sajtófotó Pályázat társadalomábrázolás-kategóriájának első helyét, illetve a legjobb 30 év alatti fotóriporternek is őt választották. A fotós ezután fordult rá a hevesi presszók világára, a célja az volt, hogy ellátogasson a megye valamennyi háromezer fő alatti településére, majd azokban felkeresse a még nyitva levő kocsmákat, sőt, amennyiben lehetséges, kinyittassa a már lakat alatt lévőket. “Nem volt előzetes koncepcióm, elsősorban a kíváncsiság vezetett. Érdekelt, hogy mi változott az elmúlt 20 évben” – mondja.
A Pécsi József-ösztöndíjas fotós a listájára felvett 121 településből eddig mintegy 60 község ivójában fordult meg. “A munka nagyjából egy éve fut, kisebb-nagyobb megszakításokkal, a járvány például nem várt akadályt gördített elém. Lassan halad, mert kiszámíthatatlan, hogy melyik kocsma mikor van nyitva, illetve hogy mikor vannak egyáltalán vendégek. Sok helyet bejelöltem a térképen, ahova még vissza szeretnék térni, mert nem volt megfelelő az időzítésem, bár lassan kezdek rájönni a praktikákra, fizetés után például látványosan többen vannak mindenhol” – magyarázza az Indexnek a képek szerzője, aki a Heves megyei presszók bejárása után szeretné egész Észak-Magyarországra kiterjeszteni a sorozatot.
"Az autonóm munkáimban még mindig az a legnehezebb számomra, hogy ne sodorjanak magukkal az események. Ha valami túl jó vagy túl érdekes, gyakran elfelejtem, hogy miért jöttem, lehányom a fényképezőgépet valamelyik sarokba, és magánemberként kezdek jelen lenni. Ilyenkor azt érzem, hogy nem ronthatom el a pillanatot azzal, hogy fényképezni kezdek, mert a valóság annál sokkal értékesebb. Sokáig marcangoltam magam emiatt, mivel megszámlálhatatlan tökéletesnek vélt képet szalasztottam már így el, de rájöttem, hogy esetemben csak így tud működni a dolog, ez a munkafolyamat része." (Pétervására, Kakas) (Fotó:
Sivák Zsófia)
"Amikor a képeket készítem, főleg nyugdíjas törzsvendégekkel vagy melósokkal találkozom, a fiatalok inkább a környező városok diszkóiba járnak, ha szórakozni akarnak." (Terpes, Legyes söröző) (Fotó:
Sivák Zsófia)
"Különösen szeretem ezeknek a helyeknek a lehető legjobb értelemben vett egyszerűségét. Kérek egy kávét, a pultos berakja a mikróba, amit reggel lefőzött: 150 forint, és nagyon finom. Hét éve élek Budapesten, így miközben iszom, önkéntelenül is eszembe jut az a világos pörkölésű arabicából készült, laktózmentes vaníliás latte, amit pár nappal korábban elvitelre kértem a belvárosban, és közel 1200 forintot fizettem érte. Ilyenkor rettenetes szorongás fog el." (Demjén, Hegyeskő kocsma) (Fotó:
Sivák Zsófia)
Légypapír a detki Ászok sörözőben (Fotó:
Sivák Zsófia)
Enteriőr a kisfüzesi Kiskocsmában (Fotó:
Sivák Zsófia)
"Nagyon változó, ahogy a képek születnek. Általában bemegyek az adott helyre, és az atmoszférától függően próbálom kitalálni, mi legyen a következő lépés. Van, ahol több órát eltöltök, de van, ahonnan három perc után kijövök. Olyan is van, hogy egész délután ott dekkolok valahol, és próbálok rájönni, hogy mit kellene fotóznom, majd végül nem készítek egyetlen képet sem. Ezekben a helyzetekben elég csalódott vagyok, de általában már elég spicces is ahhoz, hogy hamar túllépjek rajta." (Kápolna, Tempó büfé) (Fotó:
Sivák Zsófia)
"A falusi rock’n’rollnak egyelőre nyomát sem tapasztaltam. Előzetesen – magam sem tudom, miért – azt vizionáltam, hogy kis szerencsével hajnalig tartó, zártkörű bulikban találom majd magam, és miután az összes ötvenesemet a zenegépbe dobáltam, két kisunikum között féktelen történéseket fényképezhetek majd. Ehelyett egy nagyon barátságos, ennél azonban jóval unalmasabb forgatókönyvvel találtam szemben magam: a vendégek többnyire csendben iszogatnak, nézik a tévét, majd amikor hétkor vagy nyolc órakor bezár a kocsma, mindenki hazaballag. Persze lehet csak én vagyok mindig rosszkor rossz helyen." (Feldebrő, Hárs presszó) (Fotó:
Sivák Zsófia)
Vendégek az egerbocsi Vadvirág söröző előtt (Fotó:
Sivák Zsófia)
Magára maradt darts és boxgép a detki Ászok sörözőben (Fotó:
Sivák Zsófia)
"A tervek szerint minden Heves megyei kocsmába ellátogatok, viszont azt, hogy hol fotózok, erősen szubjektív szempontok vezérlik. Alapvetően az emberábrázolás áll hozzám közelebb, de mindig is rajongtam a fura enteriőrökért, és kerestem az ezekben rejlő esztétikát. Szeretem, amikor látszólag teljesen össze nem illő dolgok találkoznak egymással, azt hiszem, sokszor a kocsmákban is ösztönösen ezeket keresem." (Szihalom, Vadász söröző) (Fotó:
Sivák Zsófia)
"A kocsmárosokkal folytatott beszélgetések során mindenki egyetértett azzal, hogy a vidéki élet, így a kocsmai élet is elhalványulóban van. A változásokért elsősorban a cigistopot, a játékgépek betiltását, a dohányboltok megjelenését és az internet elterjedését tartják felelősnek, ezentúl problémaként említették azt is, hogy a fiatalok a nagyobb városokba költöznek, nyugdíjasokból pedig egyre kevesebb van." (A pétervásárai Piros Hetes vendége) (Fotó:
Sivák Zsófia)
"Többször elhangzott az is, hogy az ott élőknek ma már nincs pénze kocsmába járni, inkább a boltban veszik meg az italt, és otthon fogyasztják el azt. A legtöbb hely családi vállalkozásként működik, az utódok viszont sok esetben nem viszik tovább az üzletet, ami ugyancsak bezáráshoz vezet." (Három generáció a kompolti italbolt előtt) (Fotó:
Sivák Zsófia)
Karnison csüngő Magyarország a poroszlói Talizmán italboltban (Fotó:
Sivák Zsófia)
"Ugyan kisebb csoportos kiállításokon már láthatóak voltak belőle részletek, egyben még nem volt kiállítva az anyag. Idén megkaptam a Pécsi József-ösztöndíjat, az anyagot először egyben valószínűleg ennek az ösztöndíjnak a zárókiállításán lehet majd látni december környékén a Capa Központban." (Kerecsend, Spáten) (Fotó:
Sivák Zsófia)
"Azt gondolom, hogy a kocsmavilág bizonyos értelemben kifejező motívuma a mai magyar vidék jelenlegi helyzetének, másfelől mégiscsak egy könnyed és szórakoztató téma marad – talán ez az a kettősség, ami miatt ennyire szeretem ezt a projektet." (Fotó:
Sivák Zsófia)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon