Növényevőkkel a kiolvadó végzet ellen

Ám ahogy Cserszkij lakossága, úgy tűnik el a permafroszt is, a folyamatosan fagyott talaj a globális felmelegedés következtében egyszerűen felolvadt az elmúlt évtizedekben. Amíg bolygónk átlagosan egy fokkal lett melegebb, a sarkköri régió Jakutföldi részén három fokot emelkedett az átlaghőmérséklet, magyarázza Zimov. A 66 éves tudós évtizedek óta monitorozza a metán mennyiségét a régióban, melynek közvetlen kapcsolata van olvadó permafroszttal.

Ahogy a fagyott talaj felolvad, úgy kerül felszínre a mamutcsontoktól az ősi növényzet maradékáig minden, ami az évmilliók alatt konzerválva maradt, majd hirtelen bomlásnak indul, hatalmas mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátásával fenyegetve bolygónkat. Oroszország területének 65 százalékát permafroszt fedi, az ebből a kiolvadással felszabaduló üvegházhatású gázmennyiség elérheti vagy meg is haladhatja az Európai Unió egy éves ipari termelése során keletkezőét. A permafroszt olvadásának folyamatáról és veszélyeiről ebben a cikkben írt az Index bővebben.

Az olvadásnak indult örökfagyból felszabaduló gázok mennyiségének pontos mérése, ez alapján hatásuknak meghatározása bonyolult, a permafroszt üvegházhatású kibocsátására ugyanis nem vonatkoznak olyan nemzetközi szabályozások, mint például az erdőtüzekre, nem tartják számon a klímamodellekben és a nemzetközi egyezményekben sem. Zimov szerint a Covid-járvány bizonyította, hogy valós problémáról van szó, a vírus miatt a gyárak termelése és a szállítás, közlekedés volumene jelentősen csökkent, a légkörben található metán és szén-dioxid koncentrációja azonban nőtt, a tudós úgy véli, a bolygó permafrosztjából felszabadulva.

Globális hatása a permafroszt olvadásának az atmoszférába került gázok mellett is van. Oroszország északi és keleti részén teljes városok, úthálózatok, csővezetékek épültek a fagyott talajra abban a feltételezésben, hogy soha nem olvad fel. Az már ma is szemmel látható, hogy a feltételezés hibás volt, ahogy az szibériai infrastruktúra elemei és otthonok pusztulnak el egészen egyszerűen azért, mert kiolvad alóluk a föld, amire építették őket. A jelen sebességgel olvadó permafroszt 2050-re 7 trilliárd rubeles, 32 154 500 000 000 forintos gazdasági kárt okozhat Oroszországban.

Megoldást a nagy testű növényevők tundrára telepítése jelenthet. Zimov és fia kísérleti jelleggel vezeti a Pleisztocén Parkot, egy 20 négyzetkilométer kiterjedésű természetvédelmi területet, ahol az északi szubarktiszi pusztai ökoszisztémának újbóli megalkotásával kísérleteznek, melyet a Würm-glaciális, vagyis a legutóbbi jégkorszak tüntetett el. Zimovék terve egyszerű: a nagy testű növényevők, mint a bölények, lovak, tevék tömörré tapossák a havat, a téli hideg pedig ezen keresztül könnyebben hatol a talajba, mint a szigetelőként működő hótakarón keresztül. A kísérlet 1996-ban vette kezdetét, jelenleg kétszáznál is több faj él a Kolima folyó menti rezervátumban. A Nature folyóiratban publikált tanulmány bizonyítja a kísérlet sikerét; Zimovék a parkban az állatok betelepítésével a hótakaró vastagságát felére, a talaj átlaghőmérsékletét pedig 1,9 Celsius-fokkal csökkentették a környező területekhez képest. A tanulmányban szerepel egy globális méretű modell is, ami szerint Zimovék módszerével négyzetkilométerenként 114 állattal megállítható lenne a sarkköri permafroszt valamivel több mint egyharmadának olvadása. Ez viszont egyelőre csak optimista elmélet.

Arról, hogy milyen az élet most a tundrán az olvadó valóságban, a Reuters fotósorozatának segítségével nyerhetünk betekintést.