A jelek szerint egy ember dönt, és az nem mi vagyunk

Lugo fotósként dokumentálni akarta a világot, mint maga írja: „Én a fényképezést alapvetően kordokumentumok és látványok gyűjtésére használom.” A kötet az ő 2018-as szövegével indul, melyben elmeséli, mit miért kivel és mivel csinált, miközben fotózta a nagyvárosi falfirkákat. Önmagában ezért is érdemes kézbe venni az albumot, hogy újra átérezzük, mekkora veszteség a 2021-ben meghalt szerző korai távozása.

Radics Panka is a kötet szerzői közé tartozik. Írásában felvázolja az ősgraffitik megjelenési formáit az emberi történelem általunk ismert korszakaiban, majd eligazít a street artként világhódítóvá vált modern graffiti legújabb történetében is. A szerző művészettörténész és graffitikutató, aki jelenleg is a téma magyarországi vonatkozásainak tudományos igényű feldolgozásán dolgozik.

Keresd a vonalat

Készülő könyvében természetesen Lugo képeit is használja, akit megkerülhetetlennek tart, hiszen ő volt az első professzionális fotós Magyarországon, aki éveket töltött az illegális budapesti falképek szisztematikus feldolgozásával.

Panka már az egyetemi szakdolgozatát is a graffitiügyekben elvégzett kutatásai alapján írta meg az ELTE-n. Lugo, a fotóművész „archivátor” erről egy közös ismerősüktől értesült. Megkereste a fiatal művészettörténészt, és megkérte, hogy segítsen neki a „graffiti line-ok” feltérképezésében. A rengeteg angol kifejezéssel operáló szubkultúra nyelvén a line azokat a területeket jelenti, ahol a vasúti síneket a síntelen városrészekről leválasztó falakon jelenhetnek meg a firkák. Lugo 2014 és 2016 között fotózta a graffitiket. Az elején többször összeültek egy fánkozóban vagy egyéb asztalos helyen, Panka iszogatta a feketéjét, Lugo pedig folyamatosan kérdezett. Megnyitott a hordozható számítógépén egy térképprogramot, és megkeresték a konkrét helyszíneket. A könyvben szerepelnek azok a városrészi térképek is, melyek alapján csoportosították a képeket. Panka emlékei szerint csak egyszer kísérte el a fotóst, hamar kiderült, hogy Lugo jobban szeret egyedül, a saját tempójában dolgozni, ráadásul „olyan helyekre is bemászott, ahová én se mertem”.

Az illegál nem portrétéma

A művészettörténész arról is beszélt az Indexnek, hogy Lugo szeretett volna egy portrékönyvet is készíteni a budapesti graffitisekről. A városi gerillaművészek azonban nem vállalták, hogy megjelenjen az arcuk, hiszen akkor még – néhány engedélyezett helytől eltekintve – gyakorlatilag illegálisnak számított, amit csinálnak. A szerzői portré annyira idegen gondolat volt a graffiti szellemiségétől, hogy ebbe még Lugo bicskája is beletörött. Maradt a graffitik dokumentálásánál, mert felismerte, hogy eltűnőfélben van az egész irányzat. Már akkor is egyre kevesebben készítettek illegál graffitiket, bár – véli Panka – ez sosem tűnik el teljesen.

Radics Panka úgy látja, hogy ma már egyértelműen a posztgraffiti idejét éljük. Intézményesült a művészeti ág, rengeteg, megrendelésre készült színes murál – falfestmény – van a városban, a régi nagy graffitisek pedig „felnőttek”. Sokan közülük művészeti pályára álltak, vagy hivatalos keretek között folytatják, és nem neveltek ki utánpótlást. „Van más felület, ahol a belső feszkókat ki lehet adni. Az illegál graffiti idején ez is benne volt a lendületben, most ez is áttolódott az online felületekre.”

„Úgy tűnik, meg akarnak fosztani a totalitásunktól. Lám, egy ember dönt, és azok nem mi vagyunk. Meg akarnak fosztani attól, hogy egy pillangószárny rebbenése (lelkünk sejtése/gyanúja) hatással legyen a dolgok kimenetelére. Hogy valós cselekvéseink, sorsunk legyen. Attól, hogy mi raktározzuk emlékeinket, válasszuk isteneinket. Végső soron attól, hogy értsük, kik vagyunk, és önmagunk következményeiként élhessük életünket, túl szabad választásaink jó vagy rossz sodrásán. Vissza akarunk térni a realitásba, a felhők közé! A vihar, a zúgás, a tenger, a kavarodás, a tumultus, a tömeg, a kosz formálta valóságba. A jelenségek, ritkaságok, csodák megismételhetetlen archívumába” – kezdi dolgozatát a nagy magyar graffitikönyv elején Kurdy Fehér János, és később azt is részletesen elmeséli, miért és hogyan fontos számára az alkotó, a graffiti és ez a könyv, valamint néhány egyéb lényeges fogalmat is definiál. Már csak ezért is érdemes kézbe fogni a Graffiti – Read The Signs című albumot, benne Lugo mintegy háromszázötven graffitifotójával. Köztük azzal is, ahol a könyv címadó felszólítása látható egy falon.

A rejtélyes mecénás

Radics Panka a kötetet önálló képzőművészeti produktumként is jelentősnek tartja.

A kiadványt Gerhes Gábor tervezte, aki Panka véleménye szerint az egyik legfontosabb kortárs képzőművészünk. Azt is hangsúlyozza, hogy Kurdy Fehér János írói, költői, produceri munkáját sem lehet eléggé felülértékelni, ha erről a kiadványról vagy akár a mai magyar képzőművészeti élet egészéről beszélünk.

A művészettörténész szerint Lugo fotói mellett az album megjelenését lehetővé tevő Equibrilyum Art Collection, illetve a hozzá tartozó könyvkiadó is egyedülálló képződmény Magyarországon, amely a hazai kortárs képzőművészet krémjét gyűjti maga köré. Lugo csaknem három és fél ezer graffitis képét még a művész életében megvásárolta a Equibrilyum Art Collection. Az ebből kiválogatott háromszázötven fényképet kínáló album tehát Lugo fotóművészeti életműve előtt is tiszteleg.

A rejtélyes nevű művészeti intézmény önmagában is igen érdekes, hiszen ez egy magángyűjtemény, amely alapvetően Jakabovics Tibor nevéhez köthető. A mecénás pedig – mint Panka hozzáteszi – alapvetően szeret háttérben maradni. A kötet ilyen szempontból is kivételes, hiszen Jakabovics Tibor szerzőként is szerepel a kötet első írásában, melyet a borító belső oldalára ragasztott leporellón talál az olvasó, és a Gyűjteni, ami nincs címet viseli.

A graffiti műfaj világszerte nagyvárosok köré szerveződik, és a meghatározó helyek Európában, Amszterdam, Birmingham, Párizs és a többiek ilyen szempontból nagyon jól feldolgozott helyek – folytatja a beszélgetést a szakértő. A téma kutatójaként úgy látja, hogy Magyarországon „a szokásos tempóban, a nemzetközi trendhez képest jó húszéves késéssel” szintén elkezdődött a feldolgozás, melynek első igen jelentős lépése a Read The Signs album.