Anima Mundi

„Mivel mindennek, amit valaki lát vagy kimond benne, legyen az bármily csekély, triviális dolog is, köze lehet a történet végső kimeneteléhez, egyetlen mozzanat sem hagyható figyelmen kívül. Minden lényeges; a könyv középpontja bármikor arrébb csúszhat, könnyedén továbblöki bármilyen új fordulat. Bárhol lehet a középpont tehát, s mindaddig nem rajzolható köréje kör, míg a könyv véget nem ér” – görgeti a gondolatmenetet a jó detektívregény ismérveiről a narrátor Paul Auster az Üvegváros című könyvében. A New York-trilógia első regénye egyfajta antidarab, amelynek középpontja a könyv letétele után is mozgásban marad: nem a nyomozás megoldása áll a fókuszában, hanem a nyomozás folyamata és a nyomozó maga.

Bartha Máté új munkája esetében egy hasonló „nyomozás a nyomozás kedvéért” vagy inkább „megfigyelés a megfigyelés kedvéért” helyzet áll fenn. Sorozatában Daniel Quinnhez hasonló módon járja a várost, „néz, figyel, keresi a gondolatot, ahogy gázol a tárgyak és események zűrzavarában, az eszmét, ami mindezt összetartja, ami mindennek értelmet ad”. Olyan urbánus tereket, látványokat gyűjt össze, amelyek a város mindennapi használata során általában észrevétlenek maradnak; felhalmozásuk és egymás mellé helyezésük révén azonban egyfajta megmagyarázhatatlan értelmezési kényszert váltanak ki a nézőjükből. Mit kommunikálnak, és kinek? Kinek az érdekeit szolgálják? Milyen (titkos) rendszer szerint működnek, állnak egybe? Gondolati programjának középpontjában ez a rendszeralkotási inger vagy folyamat áll, amely a jelenségekhez rögtön értelmet társít, és köztük ok-okozatiságot vagy másféle összefüggést vázol fel.

Máté számára a fotó egyfelől a mindenkori, rejtélyekkel teli város képi megteremtésének alapkelléke, másfelől az abban megbúvó összefüggések, rejtett szervezőerők megfigyeléséhez használt segédeszköz is. Az Anima Mundi sorozatban a világ különböző pontjain készült, valós és megrendezett látványokat rögzítő képeiből egy azonosíthatatlan metropoliszt tapaszt össze. Egy virtuális helyszínt, amelyben „a dolgok rendjét vagy az esetlegesség törvényszerűségeit” kutathatja. Visszatérő motívumai a város szövetébe beolvadó különböző rácsszerkezetek mint a rendszerezés, a szerkesztettség metaforái; valamint a plakátok, a köztéri kommunikáció jellegzetes médiumai. A képeken látható raszterek és poszterek azonban egyáltalán nem segítenek az eligazodásban, nem lehet tudni, valójában mit is közvetítenek, milyen logika szerint működnek, merre vezetnek.

Mivel az Anima Mundi a megfigyelés és az értelemadás természetére és működésmódjára fókuszál, egy folyamatosan változó, végtelenségig bővíthető projekt, amely ezzel összhangban mindig valamilyen kísérleti formában kerül bemutatásra. A TOBE Galleryben látható verzió esetében Máté ezúttal testvérével, az alkalmazott és autonóm elektronikus zenei munkákat létrehozó Bartha Márkkal is együtt dolgozik. Márk zenei közreműködése révén a kiállításban a gyűjtés, az urban landscape városi hangmintákkal egészül ki, a galériatérben egy azokból építkező zenei kompozíció hallható – írja Mucsi Emese, a kiállítás kurátora.

Bartha Máté (1987) Budapesten élő fotográfus és dokumentumfilm-rendező. Mesterfokozatú diplomáit 2011-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vizuális kommunikáció szakán, fotó szakirányon, illetve 2016-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező művész szakán szerezte. 2018-ban Capa-nagydíjjal, 2019-ben a Rencontres d’Arles nemzetközi fotófesztiválon a Louis Roederer Discovery Awarddal jutalmazták. Jelenleg az Emberi Erőforrások Minisztériumának Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjasa.

Bartha Máté Anima Mundi című kiállítása a TOBE Galleryben 2023. január 28-ig látogatható. A kiállítás záróeseményére 2023. január 27-én 19 órai kezdettel kerül sor. Bartha Márk egy olyan élő zenei performansszal készül, mely a kiállítás anyagára reflektál, illetve az ahhoz készült hanginstallációjának rejtett motívumait bontja ki élőben.