Már a jövő sem a régi

Szász-Bányász Anna személyes munkáiban nagy hangsúlyt kap a természetközeli, paraszti életmód, melyet a nosztalgián keresztül közelít meg. Látszólag e két világ elég távol állhat egymástól, a fotográfia és a parasztság, mégis ezek találkozása indított el benne egy olyan folyamatot, ami máig kifogyhatatlan ihletforrásként szolgál.

A nosztalgikus emlékezeteinkben a dolgok nem úgy jelennek meg, ahogyan egykor jelen voltak, hanem ahogy sosem éltük meg: lényegi formájukban. Már a jövő sem a régi című sorozatában képeivel ennek a meghatározatlan lényegnek a megragadása a cél, és annak tudatosítása a jelenben. Projektjeinek fő szereplői a teheneik, akik egyben munkatársak és kollégák is, kik saját névvel és személyiséggel rendelkeznek.

Számomra ahhoz, hogy egy fotósorozat működjön, elengedhetetlen a folyamatos jelen. Munkamódszeremnek is tekintem, hisz akkor tudok valamit igazán lényegében megmutatni, ha ismerem is azt, ezért amíg csak tehettem, mindennapjaim része volt a gazdálkodással járó munka, elérhető távolságban egy fényképezőgéppel

– mondta a fotográfus munkájáról.

Anna élete azóta változott, és kissé távol került a gazdaságtól, de lehetőségeihez mérten igyekszik nem kiszakadni belőle és folytatni ennek a világnak az őszinte bemutatását. Úgy gondolja, egyfajta jövőalternatívaként kell kezelnünk a gazdálkodásnak, a természetközeli életmódnak a lehetőségét.

A teret és a benne rejlő elemeket „ékszerként” kezeli, és ennek a szemléletnek megfelelően fotózza azokat. Arra a hiányérzetre reagálva, ami a gyerekkorában megtapasztalt nosztalgikus hangulatot eleveníti fel.

Dokumentarista megközelítéssel fordulok a témához, de igyekszem egy olyan szemléletmóddal tenni ezt, ami, ha úgy tetszik, kissé metaforikus. Több legyen egy kép annál, mint ami rajta látható. Technikailag is vegyes, ami szintén az útkeresés egyik metaforája is lehet. A képeken a hangsúly inkább a gazdaságban lévő teheneken van, teheneink, akik egyben munkatársak és barátaink is

– mondta Szász-Bányász Anna.

Anna igyekszik képeit nem a megszokott módon készíteni, arra szeretné a továbbiakban fektetni a hangsúlyt, hogy még több olyan részletet mutasson meg a gazdaságból, mely egy kívülálló számára sosem lenne látható.