Demszky már nem biztos visszavonulásában

A hétvégi hírek arról szóltak, hogy megegyezett a négyes metró EU-s finanszírozásáról, aztán Brüsszelben cáfolták . Mi történt?

Sarkosan fogalmaztam, és talán félreérthetően is. Három dolgot azonban biztos nem mondtam: azt, hogy hivatalos döntés született a finanszírozásról, azt sem, hogy mennyi pénzt szánnak a kohéziós alapból erre a célra, valamint azt sem állítottam, hogy a kormány benyújtotta a pályázatot.

Akkor mit mondott?

Azt közöltem, hogy mindenki, akivel tárgyaltam, pozitívan állt a metróberuházáshoz, és borítékolni tudom az eredményt: a kohéziós alap támogatandó céljai közt ott van a metró. Azóta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is kiadott egy nyilatkozatot, amelyből kiderült, hogy Brüsszel kifejezetten támogatja a metrót.

Tanulság: az eurokraták nagyon óvatosan fogalmaznak, és nem szabad őket kellemetlen helyzetbe hozni. Ők akkor mondanak biztosat egy projektről, ha már pecsét is van a papíron. Ezért amíg az ügynökség nem adja be a pályázatot, én nem nyilatkozom többet a kohéziós alap támogatásáról.

A következő brüsszeli út után csöndben marad?

Erről a kérdésről biztosan csend lesz és hallgatás, és megtartom magamnak, mit intéztem. Annyi bizonyos, hogy még nem hallottam olyan véleményt Brüsszelben, amely ne arról szólna, hogy az unió támogatja a metrót. Ez az ügy jól halad, a részletkérdésekről pedig addig nem érdemes beszélni, amíg be nem adtuk a pályázatot.

Arra az esetre nincsen forgatókönyv, ha Brüsszel csak 80-120 milliárd forintot ad?

A metró jelenleg EIB-hitelből épül, törvény garantálja a finanszírozását. Kicsit sarkítva: ha egy eurót adnak, az is könnyít az állami és a központi költségvetésen, de nem egy eurót fognak adni. Ez a kohéziós alap legnagyobb hazai projektje lesz.

Mikorra épül meg a metró?

A Baross tér és az Etele tér között 2010 közepén indul a próbaüzem, év végén pedig az utasszállítás. Ez a jelenlegi tervek szerint tartható és reális cél. Remélem, hogy alagútfúrás közben nem találunk kellemetlen meglepetést a föld alatt.

A kormányzati negyedről azt mondták, nyitott könyv lesz. Nyitott könyv a metróberuházás is? Például megismerhetőek a szerződések?

Véleményem szerint igen. A lebonyolított kilenc tender körül nem voltak botrányok, nem kísérték viták a pályázat részleteit sem. Nem titok az sem, hogy drágább lett a metró, mint terveztük. Néhány éve egy mérnökszervezet becsülte meg, mennyibe kerülnek majd a megállók. Kiírtuk a tendereket, és a piac drágábban vállalta a mérnökárnál. Az igényes terek kialakításáról azonban nem mondhatunk le, nem bunkerszerű megállókat, újabb Moszkva tereket építünk, hanem tágas, természetes fénnyel is megvilágított állomásokat, és ez drágítja a beruházást.

Kartelleztek a metróépítők?

Nem tapasztaltunk ilyesmit. Ha kartellgyanú merült volna fel, a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordultam volna, de ilyesmit senki sem jelzett.

A Népszabadság nemrég arról írt, hogy a fővárosi útépítéseken kartellezésen tetten ért társaságok ellen milliárdos kártérítési perek indulhatnak.

A Gazdasági Versenyhivatal elmarasztalt nyolc céget, és néhány hete fel is hívta a főváros figyelmét egy levélben, hogy érdemes kártérítési pert indítanunk a cégek ellen, hiszen összességében milliárdos összegekről lehet szó. A kérdést most jogi szakértők vizsgálják, de az a határozott álláspontom, hogy meg kell indítanunk a szükséges jogi eljárásokat, hiszen kár érhette a fővárost. Számomra rendkívül fontos a verseny tisztasága, és egy ilyen ügyben hozott ítélet befolyásolhatja a jövőbeni folyamatokat is.

Főváros után párt. Tán sose volt olyan erős a Szabad Demokraták Szövetségében, mint most, meglehet, még pártelnökként sem. Mit kezd befolyásával?

A pártelnökséget inkább hagyjuk! Nem volt túlságosan sikeres része az életemnek. Könnyű volt nyerni, de utána nem sikerült konszolidálni a helyzetet. Most nagyon optimista vagyok. A hétvégét együtt töltöttük, hogy a párt stratégiáját megalkossuk. Nagyon jó hangulatú munka volt. Csoportokban dolgoztunk, nem tudtuk, ki mit tekint a liberális párt feladatának, de az összesítésnél kiderült, hogy ugyanazt. Függetlenül attól, ki kit támogatott a tisztújításon. Értékekben, politikai megközelítésben nincs nagy különbség köztünk.

Három hatalmi központ van az SZDSZ-ben, ön a budapesti lobbi erős embere, miért fognak küzdeni?

Miközben törekedni kell rá, hogy a párt megerősödjön vidéken, az SZDSZ választási szereplése 2010-ben is Budapesten fog múlni. Ez nagy felelősséget ró a fővárosi képviselőkre, polgármesterekre, de a párt új vezetésére is. Például abban, hogy betartsuk és betartassuk a kormánnyal a Budapest-szerződésben foglaltakat.

A Budapest-szerződés a kormányprogramnak is része, mégis félek attól, hogy az abban foglaltak, ha nem is felejtődnek el, de hátrébb csúsznak a fontos célok listáján. Nem hagyhatjuk, hogy a kormány akkor vegye elő ezeket a programokat, amikor már késő belefogni a megvalósításukba. Ennek érdekében most kell lépni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy Kóka Jánossal együtt ismét kinyilvánítsuk, hogy komolyan vesszük a budapestieknek tett kormányzati ígéreteket.

Az ügyvivői testület leckének szánta Kóka János egészségügyiminiszter-jelöltjének megfúrását?

Nem ez történt. Kóka Jánost azzal bíztuk meg, hogy állítson jelölteket. Ő ezt meg is tette, mi pedig választottunk. Én valóban Horváth Ágnes mellett foglaltam állást, és ennek egyszerű oka van. Nemcsak a jelöltet ismertem, hanem a reformot is, amit itt Budapesten meg kell valósítani. Nemcsak az elveket, hanem a technikai problémákat is.

Tizenhat kórházért vagyok felelős, és tudom, hogy a gyakorlatban mit jelent az a szerkezetátalakítás - mert ez még nem reform -, amibe Molnár Lajos belekezdett. Rosszkor jött ez a váltás, mert Molnár még nem varrta el a szálakat, a munkát be kell fejezni. (Kérdés persze, hogy neki lett volna-e elég türelme az aprómunkához, a részletek egyeztetéséhez, vagy már csak a biztosítási reformra koncentrált.)

Horváth Ágnes belülről ismeri a folyamatokat, az elmúlt hónapokban kompromisszumkész politikusnak ismertem meg, aki elkötelezett a reformok iránt, de ha kell, korrigál is a hibás döntéseken. Ezért lobbiztam érte az ügyvivők között.

Leckéztetésnek szánta ezt a fiatal pártelnöknek? Mert akárhogy is magyarázzuk, ez volt Kóka első pártelnöki pofonja.

Én nem így gondolkodom. Nem akarok legyőzni senkit. Meggyőzni akarom az embereket az álláspontomról, most is ez történt. Nekem nem okoz örömet, ha egy vitában másokat legyőzök, ilyenkor nem az érzelmek vezetnek. Az ügyvivő testületben is mindig Budapest érdekeit nézem, és ennek alapján szavazok. Ilyen értelemben viszonylag könnyen kiszámítható politikus vagyok. Arra törekszem, hogy Budapest ügyei menjenek, és nem szólok bele az országos politikába.

Elfogadom, amiről liberális párttársaim döntenek az ügyvivő testületben vagy a törvényhozásban. Van véleményem a drogliberalizációról, a versenyképességről és az egyneműek házasságáról is, de nem az én dolgom, hogy ezekről beszéljek. Bevallom, a több-biztosítós modell részleteit sem velem fogják megvitatni, mert nem értek hozzá.

Tartja magát még ahhoz, hogy 2010-ben már nem mérkőzik meg a főpolgármesterségért?

Nem lenne jó, ha már most a főpolgármester-választásról szólna az élet. Azt is megmondom, miért. Budapesten dől el, hogy lesz-e 2010 után is SZDSZ, vagy sem. Szerintem lesz SZDSZ, és ami rajtam múlik, azt megteszem érte. De nehéz meccs lesz, hiszen össze vagyunk zárva a kormánnyal, azaz nemcsak az SZDSZ országos vezetésének kell támogatnia a munkánkat, hanem a kormánynak is. Ezt a kormányban is értik, hiszen a kabinet a szövetségesünk.

Látni kell ugyanakkor, hogy itt, a fővárosban az MSZP mindig nehéz helyzetben volt. Egyszerre volt érdeke, hogy alapvetően jól menjenek dolgok Budapesten, de azért az is, hogy én ne legyek mindenben sikeres, hiszen mindig szerettek volna velem szemben esélyes jelöltet felépíteni. Úgy látom, hogy ezen ma már túl vagyunk, a koalíciós partner látja, hogy nem rivalizálnunk kell, hanem a sikerben kell osztoznunk. Nekik is vannak fiatal, ambiciózus politikusaik, akik szívesen lépnének előre, de szerencsére egyelőre nyoma sincs a választási politizálásnak.

Jól dekódoltam a szavait: már nem olyan határozott abban, hogy 2010-ben nem mérkőzik meg a főpolgármesterségért?

Azért hoztam ide új embereket, hogy ezt akár ők is megtehessék. Tudatosan segítek fiatal politikusoknak, hogy helyzetbe hozhassák magukat. Említhetném John Emesét, Weinek Leonárdot, Bojár Ivánt, de másokat is. Nem titok, hogy olyan helyzetet szeretnék teremteni, hogy 2010-ben rajtam is múljon, ki lesz a főpolgármester. Ugyanis ha itt jól állunk, ha 2010 tavaszán jó eredményt érünk el, akkor sok minden múlik rajtam. Ha nem, akkor ez a kérdés föl sem merül. Engem elsősorban a siker motivál, ilyen alkat vagyok. Ha én sikeres vagyok, az a városnak is jó. Tehát olyan helyzetet akarok teremteni, hogy nyugodtan visszavonulhassak vagy eldönthessem, mit akarok.

Vannak olyan politikai pletykák, hogy a Fővárosi Közterület-fenntartót nézte ki magának visszavonulása utánra.

Ez vicces, még nem hallottam. Arra a posztra már nagyon sokan pályáznak. Egyébként semmit se utálok jobban, mint ezt az osztozkodást a posztokon.

Nem lehet változtatni ezen a rendszeren? Hogy ne városatyák üljenek pluszpénzekért a cégek vezető testületeiben?

A képviselők önmagukról döntenek a Közgyűlésben. Nekem ott egyetlen szavazatom van. Nem tetszik ez a gyakorlat, hogy eldöntik, ki milyen felügyelő bizottságban, igazgatóságban vagy éppen kórházi felügyelő tanácsban üljön. Én nem vagyok benne egyetlen ilyen testületben sem. A főpolgármesterség mellett egyetlen tisztségem van: a Budapesti Sportegyesület társadalmi elnöke vagyok, de persze ezért nem jár pénz.

Traktorok ezután sem jöhetnek a Belvárosba?

Nekem nem hiányoznak. Szerintem sokan vagyunk így. Egyébként azt tapasztalatom, hogy a politikai közélet lassan konszolidálódik, nincs szükség már kordonra vagy a gyülekezési jogok egyéb korlátozására. Március 15-e szerintem nem az őszi események újrakezdése volt, hanem a lecsengése. Az emberek már nyugalmat szeretnének. Most nem a barikádok ideje van itt, hanem a megegyezésé. Jelképesnek tartom, hogy például a Kossuth tér ügyében sikerült megegyeznünk. Ehhez csak le kellett ülnie egy asztalhoz a szocialista házelnöknek, a konzervatív belvárosi polgármesternek és a liberális főpolgármesternek. Azt szeretném, ha ez csak a kezdet lenne.

Hamarosan budapesti tisztújítás lesz. Ön szerint Lakos Imre marad a budapesti pártelnök, vagy valaki más jön helyette?

Ezt nem tudom. Tény, hogy Imre sok feladatot vállalt, és nehéz mindegyikben maximumot nyújtani. Lakos Imre újbudai alpolgármester, parlamenti képviselő, fővárosi képviselő, a városüzemeltetési bizottság elnöke, és e mellé budapesti SZDSZ-elnök. Nekem ez egy kicsit soknak tűnik. De majd dönt a választmány.

Önnek van esetleg favoritja?

Ha megmondanám, azonnal elkezdődne az ellenkampány, tehát van, de nem árulom el.