Segélyben bíznak a Malmőbe utazó romák

Csütörtökön délben romák újabb csoportja indult útnak a svédországi Malmőbe, a 20 emberből álló csoport hajnali 4-kor indult útnak Mohácsról, Budapestre személyautókkal jutottak el, fejenként 4000 forintot fizettek a fuvarért. Az Index kérdésére, hogy ki szervezte a transzfert, egyikük sem tudott választ adni.

A csoport legtöbb tagja két hónapja hallott a lehetőségről, és néhány hete döntötte el, hogy kiköltözik Svédországba, az ötletet már kint élő ismerősöktől kapták. Információik szerint a svéd hatóságok támogatást nyújtanak azonnal a kiérkezéskor, a már két hónapja kint élők is segélyekből tartják fenn magukat, mivel egyelőre nem találtak munkát. Volt, aki egy éve kint élő ismerősöket említett, akik már dolgoznak is, azt azonban nem tudta megmondani, mit.

A svédek nem nézik le őket

Egy 28 éves fiatalember, aki egyedül indult útnak elmondta, hogy évek óta nem talál magának rendes munkát, és bár magyaron és cigányon kívül nem beszél idegen nyelveket, szívesen szerencsét próbál Svédországban. „Ott legalább adnak segélyeket, nem úgy, mint itt, ahol lenéznek minket. Menjek lopni, vagy mit csináljak?” – tette fel a kérdést. Elmondta azt is, hogy a csoport több tagja analfabéta, de ő meg akarja tanulni a nyelvet, addig pedig hajlandó akár vécépucolással is pénzt keresni. Mivel összesen 15 ezer forintnyi euróval indult útnak, arra számít, hogy menekültként az elején támogatásokat kaphat.

A többek által csoportvezetőnek titulált férfi ugyanakkor azt mondta, nem menekültek, hiszen Magyarországon nem kell mi elől menekülni, egyszerűen rosszul élnek, és ezen szeretnének változtatni, munkát akarnak vállalni. Úgy tudja, a külföldieknek segítenek Svédországban, amíg saját erőből nem tudnak boldogulni.

Van, akinek már sikerült

Egy nő elmondta, hogy ő már nagymama, a lánya és a fia az unokákkal együtt Angliában él, ott dolgoznak, ő is kiment hozzájuk, de nem sikerült állást találnia, talán majd Malmőben sikerül. Volt olyan család, amelyik hat kisgyerekkel keltek útra, a legfiatalabb alig néhány hónapos, ők viszont nem szívesen álltak szóba velünk, kifejezetten bizalmatlannak tűntek.

Egy másik nő azt mesélte, hogy a férjét otthon hagyta, ő inkább kivárja, mi történik, nem megy bizonytalanra, később esetleg csatlakozik. „Én se tudom, mi lesz kint, de biztos jobb, mint itt” – mondta. Tervei szerint a megérkezéskor még a repülőtéren közli majd, hogy menekült, és ahogy hallotta másoktól, elviszik majd egy motelba, ahol 3-4 napot tölt, majd kap egy lakást, ahol ellehet, és kap segélyt, amíg munkát talál. Reméli azt is, hogy nem szórják szét őket különböző városokba, hanem együtt maradhatnak a mohácsi ismerősökkel.

A repülőjegyeket elmondásuk egy mohácsi utazási irodában vásárolták, néhányan megúszták 8000 forintból, aki viszont később határozta el az utazást, 16-20 ezer forintot fizetett a jegyért. Arra a kérdésünkre, hogy munkanélküliként miből fedezték az utazási költségeit, elmondták, hogy néhány hétig rengeteg alkalmi munkát vállaltak, abból tettek félre. Megjegyezték azonban, hogy télen még alkalmi munkalehetőség sincs Mohács környékén.

Az utazásra nem készültek különösebben, nem vittek magukkal túl sok csomagot, azt viszont mindannyian megemlítették, hogy Svédországban nagyon hideg van, ezért bakancs és nagykabát van náluk.

Maradásra bírnák őket

Kisebbségi vezetők maradásra próbálták bírni a Svédországba készülő romákat egy Mohácson tartott csütörtöki fórumon, ahol volt, akit sikerült meggyőzniük, a többség azonban úgy döntött, mégis szerencsét próbál Skandináviában. Nem megoldás, hogy a kormány gazdasági intézkedéseire és a munkanélküliségre kivándorlással válaszolunk. Ezeket a problémákat helyben kell orvosolni, mondta Csonka Sándor, a Lungo Drom baranyai alelnöke.

Úgy véli, a magyar romáknak, bármilyen nehéz, Magyarországon kell megtalálniuk a boldogulásukat. Az elutazást át kell gondolni, mert a kitelepülni szándékozókat a kitoloncolás veszélye fenyegeti, az pedig kudarcélménnyel, az életükben okozott töréssel jár.

Zokogva keltek útra

Kovács István, a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke arról számolt be, hogy reggel kiment a romákat a Ferihegyi reptérre szállító buszhoz és kérte az utasokat, maradjanak mégis itthon. "Nehogy azt gondolják, hogy könnyen mentek, sírva, zokogva hagyták el a hazájukat, és könnyeztem én is, mert nem maradtak és én nem tudtam mit tenni" - mondta.

Kovács István hangsúlyozta, szó sincs arról, hogy valaki szervezné a romák kiutazását. Maguktól mennek. A rendszerváltás előtt Svédországba disszidált ismerőseiktől hallották, hogy nekik jól megy a soruk. Ők az építőiparban és a vendéglátásban találtak állást, állampolgárságot is kaptak, de az útra most vállalkozóknak erre nincs esélyük. A kisebbségi elnök véleménye szerint azért mennek ennyien, mert a jobb élet reményéről szóló információk szájról-szájra terjednek és amikor a romák azt hallják, kint sem lesz könnyebb nekik, nem hiszik el, és azt gondolják, bizonyos vezetők ilyen hazugságokkal akarják rávenni őket a maradásra.

Hasonlóan vélekedett Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzathoz (OCÖ) elnöke, ő is úgy tudja, hogy a családok a munkavállalás, a jobb élet reményében indultak útnak, az OCÖ információi szerint az ügynek feltehetően nincsen politikai oka. Az OCÖ elnöke normális dolognak nevezete, hogy az Európai Unió tagállamain belül az emberek jönnek-mennek és ott telepednek le, ahol a legjobb megélhetési feltételeket tudják saját maguk és családjuk számára megteremteni.

Szervezett lehetett a kiutazás

Ad hoc bizottság felállítását kezdeményezte a romák Svédországba vándorlásának vizsgálatára az etnikai fórum pécsi elnöke, aki szerint az ügy hátterében nem egyéni, hanem szervezett kezdeményezés áll, amelyet anyagi érdekek mozgatnak. Fel kell tárnunk annak okait, miért indult el egyszerre ilyen sok roma Svédországba a jobb élet és munkalehetőségek reményében, mondta Várnai Márton, miután a grémium felállításáról tárgyalt a leginkább érintett települések, Pécs, Mohács, Komló és Kölked kisebbségügyi tanácsnokaival.

Úgy vélte, a politika nem dughatja homokba a fejét, a probléma megoldása sürgető feladat, hiszen a romák nem csak Baranyából, hanem az ország többi részéről is útra kelhetnek, s amellett, hogy csalódni fognak, megeshet, Svédország kényszerből vízumkötelezettséget vezet be Magyarországgal szemben. Várnai Márton közölte azt is, felveszi a kapcsolatot a Külügyminisztériummal, hogy külügyi szakemberekből és kisebbségi vezetőkből álló delegáció utazzon Svédországba és tájékozódjon az odautazott romák életkörülményeiről, kilátásaikról.

Kormányzati segítséget kérnek

Mihajlovics Lászlóné kisebbségi képviselő arról beszélt, hogy a baranyai romák kivándorlása másfél hónapja tart. Svédországban egy ideig kapnak segélyt, jó körülmények között élhetnek, de ha nem találnak munkát, haza kell térniük. Elárulta, az ő rokonai közül többen is kint vannak, de még a héten hazautaznak, ugyanis nem találtak állandó munkahelyet. Ennek egyik oka, hogy bár angolul beszélnek egy kicsit, a jobban fizető munkákhoz szükség van piacképes szakképzettségre és a svéd nyelv ismeretére is.

A kisebbségi képviselők a fórumot követően elhatározták, levelet írnak a szociális és munkaügyi tárca vezetőjének, valamint a kancelláriaminiszternek, segítségüket kérve a helyzet megoldásához. Véleményük szerint ehhez mindenképpen szükséges az eddiginél több térségi munkahelyteremtő program indítása, beruházások támogatása.