Ne adj tanácsot, ha nem adsz kalácsot!

"A roma lakosság körében nagy az elkeseredettség és alapvető megélhetési gondjaik megoldását hosszabb távon sem látják biztosítottnak" - olvasható abban a nyílt levélben, amit Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, valamint Kiss Péter szociális és munkaügyi miniszternek címzett Kovács István, a mohácsi kisebbségi önkormányzat elnöke és Csonka Sándor, a Lungo Drom baranyai alelnöke. A pénteken postára adott levelet 10 kivándorló roma család is aláírta.

A mohácsi romák képviseletében arra kérik a kormányt, indítsanak Baranya megyében közmunkaprogramokat, fejlesszék az infrastruktúrát és munkahelyteremtő beruházásokkal irányítsanak befektetőket a térségbe, mert a munkanélküliség miatt egyre több a nélkülöző ember. "A kivándorlási hullám beláthatatlan következményeivel kell számolni akkor, ha ezt a társadalmi jelenséget nem fogadjuk kellő odafigyeléssel, és nem kezeljük" - fogalmaznak a levél írói.

Nincs munka, vagy mégis?

Télen nincs alkalmi munka Mohácson, a megszorító intézkedések miatt az emberek eddigi bevétele is csökkent, mesélte Csonka Sándor. Az ismerőseiktől aztán azt hallották, folytatta, hogy Svédországban könnyebb boldogulni, és ők hittek nekik, a hír pedig szájról szájra kezdett terjedni. "Megpróbáltuk őket lebeszélni, mire az volt a válasz: ne adj tanácsot, ha nem adsz kalácsot" - számolt be tapasztalatairól.

Mások pont az ellenkezőjét mesélték, szerintük mindig lehet munkát találni a környéken. Egy fiatal nő ötvenes éveiben járó édesanyjáról mesélte, hogy a közelmúltban talált állást, most három műszakban dolgozik, és ott még mindig van felvétel. "Mondtam itt az embereknek, de senkit nem érdekelt. Aki igazán akar, az tud dolgozni."

Kovács István elmondta, hogy nem ez az első alkalom, hogy a mohácsi romák külföldre utaznak munkát vállalni. Néhány éve rengetegen mentek Kanadába, és jelenleg is sokan élnek Angliában. 4-5 éve kezdődött, hogy csoportosan útnak indultak, van egy 80-100 emberből álló kör, akik rendszeresen kiutaznak valahova, mert itthon nem találnak munkát, a segélyekből pedig nem tudják eltartani a családjukat. Legnagyobb részük már megtanult angolul, és a különböző segédmunkákkal keresett pénzből támogatják a rokonokat.

Nem értik az érdeklődést

A mohácsi Városháza közelében, a Török utcában több család is Malmőbe készül, de nem szívesen álltak szóba velünk. "Nem értem, miért vagyunk benne a hírekben, bezzeg mikor Kanadába mentünk, senkit sem érdekeltünk" - mondta csalódottan egy fiatal anyuka. Később azért elmesélte, hogy nyolcan kelnek útra, az egész család megy, mert nincs vesztenivalójuk, a rezsit is alig tudják kifizetni. "Ha nem sikerül, visszajövünk, a ház megvár minket" - avatott be végül a terveikbe.

Egy másik anyuka nem vállalkozott az utazásra, pedig két nővére is kint van már Malmőben. "Nem próbált minket meggyőzni senki, mindenki maga döntött, hogy megy. Nem volt ez hirtelen, már hetek óta erről beszélnek itt az emberek" - cáfolta azokat a híreket, melyek szerint szervezett kezdeményezés áll a háttérben. "Ha valaki kifizette volna a repülőjegyeket, mentem volna én is mind az öt gyerekemmel, de én nem tudom azt kifizetni."

Egy családapa egyedül maradt itthon, felesége és a gyerekei csütörtökön utaztak el Malmőbe. "Én már 48 éves vagyok, februárig van szerződésem, addig biztosan tudok dolgozni, nem akartam a bizonytalanra feladni. Ha a családom boldogul, azonnal utánuk megyek én is." Megjegyezte azt is, hogy beszélt már telefonon a feleségével, akinek vidám volt a hangja, és még mindig bizakodónak tűnt.

Nincs visszaút

A helyi utazási irodákban csodálkozva mesélték, hogy két hete rengetegen kezdtek érdeklődni a malmői repülőjegyek iránt. Kiderült, hogy nem közösen vettek jegyet, mindenki magának intézte, és kivétel nélkül csak az oda útról gondoskodtak, többen azt sem tudták, melyik országban van Malmő.

Az első húsz embernek még jutott a fapados társaság legolcsóbb jegyeiből, ők megúszták 8000 forintból, de volt, aki 28 ezret fizetett. Mondtam az érdeklődőknek, hogy Stockholmba és Göteborgba még mindig vannak olcsó helyek, de csak Malmő érdekelte őket, mert ott laknak az ismerőseik, mesélte az értékesítő. Ha esetleg még karácsony előtt akarnának hazajönni, nem ússzák meg 80 ezer forint alatt, ebben az időszakban nagyon drágák a jegyek. Arra kérdésünkre, hogy olcsón hogyan lehet hazajutni Svédországból, csak csóválta a fejét, és azt mondta: kitoloncolják őket vagy az állam kifizeti nekik az utazást.