Gyurcsány a nap gyurcsánya

A 2007-es év első hétfői ülésnapján Gyurcsány Ferenc értékelte az évet, a másodikon néma maradt a miniszterelnök, a harmadikon hazatért a pirospozsgás Molnár Lajos, a negyediken rángott Gyurcsány szája széle, az ötödiken Rákosi Mátyás volt a nap embere. És mi történt a hatodikon?

A nap gyurcsánya: Gyurcsány Ferenc (MSZP)

A február eleji évértékelője óta mindössze másodszor szólalt fel napirend előtt a miniszterelnök. Mindkét felszólalásában a Fideszt szapulta, radikálisozta, antiszemitázta, és már-már fasiszta veszélyt vizionált. Ez a baloldal igazi terepe, ez ágyazott meg a földrengésszerű MSZP-győzelemnek 1994-ben. Mert hiába erős az antiszemiták hangja Magyarországon, a túlnyomó többség egyáltalán nem az, sőt lényegesen kevesebben vannak, mint a rendszerváltáskor.

Orbán mindent megpróbált, hogy eltávolítsa Gyurcsányt, hiába. A Fidesz a Tárki februári felmérésében már csak hat százalékponttal vezetett, miután egy hónap alatt tíz százalékot vesztett, az MSZP meg hatot nyert. Mi van akkor, ha Gyurcsány 2008-ban kicsit emeli az életszínvonalat, 2009-ben pedig még egy kicsit?

Látták Orbán Viktor március 15-i beszédét? Amikor arról beszélt, hogy az őszi népszavazás lehetősége az önkormányzati választási győzelemhez hasonló, nagyon kevesen tapsoltak, pedig a szónok elég nagy szünetet tartott.

A nap kivonulása: Fidesz

Amikor Gyurcsány napirend előtti felszólalásra jelentkezett, az ellenzék kivonult. Pedig itt lett volna a remek lehetőség bennmaradni, hiszen volt már rá precedens: március 5-én Navracsics Tibor tett fel kérdést Gyurcsánynak, és az ellenzék nem vonult. Igaz, az nem előre bejelentett felszólalás volt. De a különbség csak technikai, nem?

A nap számháborúja

A fideszes Balog Zoltán már nem mondott számot, a március 15-i Fidesz nagygyűlésen megjelenteket hatalmas tömegként aposztrofálta. A nagygyűlés után Szijjártó Péter frakcióvezető negyedmillió emberről beszélt, Navracsics Tibor frakcióvezető hétfőn napirend előtt 200 ezerről, amire harsány nevetés volt a válasz, pedig a baloldali többségű Országgyűlés által felügyelt MTI tudósítója becsülte ekkorára a tömeget. Szilvásy 50-70 ezer emberről beszélt, szerinte 200 ezren csak akkor lehettek volna, ha egymás nyakába ülnek az emberek, de akkor nehezen lehet lobogtatni az árpádsávos zászlót. Ezen a viccen megint csak a baloldal nevetett.

A nap Bástya elvtársa: Dávid Ibolya (MDF)

"Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni?" – kérdezte Bástya elvtárs A tanúban. A negyedmilliós nagygyűlésnél vagy a csendes koszorúzásnál is kifizetődőbb lehet politikailag a megzavart rendezvény. (Figyeljék majd meg a közvélemény-kutatási eredményeket, az MSZP és a Fidesz közötti különbség várhatóan tovább csökken.)

Dávid Ibolya a miniszterelnöki felszólalásra reagálva egy kalap alá vette a március 14-i és a március 15-i randalírozást. Hogy mi történt 15-én, azt tudjuk. És mi volt 14-én? Öt ember az MSZP seggnyalójának nevezte az MDF-et a Batthyány-örökmécsesnél.

A nap köpönyegforgatója: Szabó Zoltán (MSZP)

15 év nagy idő. Erre építette fel Orbán Viktort bíráló felszólalását a szocialista Szabó Zoltán. Szabó elővette Orbán 1992. október 26-i parlamenti beszédét, amit három nappal Göncz Árpád kifütyülése után mondott el. Az ünnep megzavarását 15 éve elfogadhatatlannak nevezte Orbán Viktor.

Hogy mi lett volna a Fideszből, ha a nagy SZDSZ mellett marad liberális kistestvér, azt nem tudom, gyanítom semmi. De mi lett volna Szabó Zoltánból és majdnem a teljes MSZP-frakcióból, ha kommunisták maradnak? (Szabó Zoltán 1977-ben lépett be az MSZMP-be, 1983-ban KISZ KB osztályvezető-helyettes. Lehet, hogy 15 év nagy idő, de harminc még nagyobb.)

A nap lázadója: Mandur László (MSZP)

"Sajnos lejárt az ideje a miniszter úrnak" – mondta a házelnök-helyettes az egészségügyi miniszternek.