Milliárdos állami támogatások a magyar biotechnológiai sikertörténet mögött
További Belföld cikkek
- Megérkezett a havazás, baleseteket és fennakadásokat okozott az utakon
- Uszály ütközött a Margit híd lábának, több hajóban is kárt tett
- Orbán Viktor: A békéről beszélni Európában olyan volt, mintha ördögöt idéznél
- Kemény üzenetet küldött David Pressmannek lehetséges utódja: Hagyd abba ezt az ostobaságot
- Parázs vita alakult ki Magyar Péter és Fülöp Attila között
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) támogatási gyakorlatát vizsgáló cikksorozatunk előző részében a megújuló energiaforrások kutatás-fejlesztésére megítélt közpénzek sorsát vizsgáltuk, és különös összefonódásokra bukkantunk az egyik feltűnően sokat támogatott konzorciumban, melynek prominensei Nagy Imre, a KISZ utolsó első titkára, Kovács Kornél professzor, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője és Németh Sándor, a milliárdos áfacsalással gyanúsított makói nagyvállalkozó. Ezúttal a biotechnológiai kutatás-fejlesztésre kiírt pályázatoknak és egy ezeken feltűnően jól szereplő magáncég, a Solvo Zrt. állami támogatásainak jártunk utána.
Az 1999-ben alapított, 2001-ben kft.-ből részvénytársasággá alakult Solvót egyre gyakrabban emlegetik a magyar biotechnológiai ipar sikertörténeteként: az ABC transzporter tesztreagensek termékcsaládjának kifejlesztéséért 2005-ben elnyerte a Magyar Innovációs Nagydíjat, és tavaly a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület kis- és középvállalati kategóriában Az Év Vállalata Díjban részesítette.
Az alapítók és kockázatitőke-befektetők tulajdonában álló, ma már nyolcvan alkalmazottat foglalkoztató vállalat feltűnt a legdinamikusabban fejlődő közép-kelet-európai cégek listáin, és a tőzsdére igyekszik. "A víziónk az, hogy 2010-re Közép-Európa legnagyobb, és remélhetőleg tőzsdén jegyzett biotechnológiai cége legyünk" - mondta ifj. Duda Ernő, a cég vezérigazgatója február elején a Magyar Biotechnológiai Szövetség (MBSZ) által rendezett biomenedzser-szemináriumon.
A Boci tejivótól a transzportfehérjékig
Ifjabb Duda Ernő (38) a Solvo megálmodója, társalapítója, és legnagyobb részvényese. Közvetlenül és a résztulajdonában álló LP Invest Kft. befektetési tanácsadó cégen keresztül a cég részvényeinek több mint egyharmadát jegyzi. A tulajdonos-vezérigazgató életútja nem szokványos történet.
Édesapja idősebb Duda Ernő professzor, édesanyja Borsodi Anna professzor, mindketten az MTA doktorai, a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) Biokémiai Intézetének vezető kutatói. Az irányításuk alatt álló állami laboratóriumokban kapott laborhelyet először a Solvo. Ifj. Duda szerint ezek az üzletek a piaci ár többszöröséért köttettek: "Nézzék meg az intézetben hány embernek maradt meg az állása abból a pénzből, amit mi laborbérletként kicsengetünk oda."
A család éveket töltött az Egyesült Államokban, Ernő azonban vegyészként nem tudta elvégezni az egyetemet. "Ugyan van már diplomám, de nem túl régi és nem túl komoly papír, és valóban kirúgtak az egyetemről anno" - ismerte el a diplomás kutatók által gyakran felhánytorgatott hiányosságot.
Üzletemberként azonban a szegedi Boci tejivó és Claudia Hostessszolgálat után a Copy General fénymásolólánc társalapítójaként már huszonévesen sikeres lett. Azóta dolgozott a kockázatitőke-iparágban, és jelenleg is résztulajdonosa az antikvarium.hu online könyváruháznak.
A Solvót a gyógyszerjelölt és az élő sejtek membránjaiban található transzportfehérjék kölcsönhatását vizsgáló, piacosítani szánt kutatási eredményre alapították 1999-ben, "félig-meddig spin-offként". A budapesti Hematológiai és Immunológai Kutatóintézet munkacsoportja Sarkadi Balázs vezetésével olyan tesztet fejlesztett ki, amellyel meg lehet vizsgálni, hogy a rákos betegek kemoterápiájában ígéretesnek vélt új hatóanyagokat a daganatos sejtekben működő úgynevezett multidrogrezisztencia-pumpa (ebben játszanak központi szerepet a transzportfehérjék) kipumpálja-e vagy sem. Ha igen, a szer nem lesz hatásos. A teszt segítségével költséges hatástanulmányokat spórolhatnak meg a gyógyszergyárak.
A Solvo tesztrendszere annyiban új a korábbiakhoz képest, hogy míg az évtizedek óta használatos eljárásban az úgynevezett Caco-sejteken élő rendszerben vizsgálják a drogrezisztenciát, a Solvo mesterséges membránpreparátumokat készít e célra.
Minden kezdet nehéz
Az szabadalmakkal védett technológia életképességéről megoszlanak a vélemények. Magukat megnevezni nem kívánó kutatóbiológusok szerint a Solvo tesztrendszere a hagyományos módszerhez képest túl költséges. Azt Duda is elismeri, hogy bár ma már számos nagynevű gyógyszergyár használja, technológiájukat még nem fogadták el teljesen. "A Cacót annyi helyen állították be, és annyi helyen használják gyógyszerjelöltek szelektálására, hogy gyakorlatilag az az etalon. Hiába nem elég informatív az eredmény, amit ad, nehéz leváltani."
Az egyetlen megrendelésre alapított cég ezért azóta többször majdnem csődbe ment. "Elkezdtük a screeningszolgáltatást hirdetni, de nem volt több vevő, csak az az egy, az első. Óriási tévedés volt. Olyan dologra alapítottuk az üzleti tervet, ami nem létezik" - mondta Duda a kezdeti nehézségekről a biomenedzser-szemináriumon.
A befektetők első százmillió forintja másfél év alatt elfogyott, közben a cég kétmillió forint árbevételt termelt. Duda mindenét eladta, a menedzsment fél évig ingyen dolgozott, és egy az utolsó pillanatban aláírt szerződés mentette meg a Solvót a felszámolástól. A gyógyszerjelöltek tesztelése helyett a membránpreparátumok árusítására álltak át, ez már valamivel jobban ment, és a befektető ismét bizalmat szavazott.
Duda szerint ez évekig így ment. "Ugyanahhoz a befektetőhöz négyszer mentünk el úgy, hogy háromszor nem tartottunk be semmit abból amit megígértünk, de negyedszer is adtak pénzt. Végül sikerült belőni egy szegmenst, ahol kombinált szolgáltatásokkal meg tudunk élni. Ennek ellenére ez a cég, amely a magyar biotechnológiai sikertörténet szokott lenni, körülbelül évente egyszer totális csődhelyzetbe kerül, a szállítók fel akarják számolni, a menedzsment nem kap fizetést. Van romantikája annak, hogy az ember 38 évesen albérletben lakik" - ecsetelte drámai szavakkal az üzleti kockázatvállalás árnyoldalait a leendő biomenedzsereknek a cégvezető.
Pályázati sikerek és kormányzati kapcsolatok
Ilyen előzmények után érthető, hogy iparági és kutatóintézeti forrásaink körében masszívan tartja magát a vélekedés, hogy nem a - tavaly kivásárolt - befektető, az élettudomány, a telekommunikáció és az információtechnológia terén Magyarországon üzleti angyalként tevékenykedő FastVentures végtelen jóindulata, hanem a 2004-től jelentősen megugró állami támogatások tartották életben és virágoztatták fel a Solvót.
Tény, hogy a gazdasági miniszter felügyelete alá tartozó - 2004-ben életre hívott - NKTH pályázatain három év alatt önállóan vagy különféle konzorciumok tagjaként több mint nyolcszázmillió forint vissza nem fizetendő kutatás-fejlesztési támogatást nyert el a vállalat (lásd a táblázatot) úgy, hogy közben ifj. Duda Ernő végig a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács tagja volt. Az NKTH által kezelt KTIT-nek előzetes egyetértési joga van a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapra vonatkozó felhasználási terv és a pályázati stratégiák kialakításában.
A vizsgált időszakban az NKTH anonim bírálóbizottságai összesen 26,2 milliárd forintot ítéltek oda biotechnológiai projektekre, ebből több mint hétmilliárdot olyan konzorciumok nyertek, amelyekben benne volt a Solvo is. Ugyanebben az időszakban további 184,6 millió forint pályázati forrást szerzett meg a Solvo GVOP, és nagyjából 280 millió forintot európai uniós k+f pályázatokon.
EU FP6 2004 135 400 786 300
EU FP6 2005 217 954 2 800 000
EU FP6 2006 366 345 2 037 152
EU FP6 2006 33 037 13 218 960
EU FP6 2006 143 000 2 933 291
Összesen 1 118 736 32 475 703
(kb. 280 millió 8 118 millió forint)
Jól szerepelt az NKTH pályázatain a Magyar Biotechnológiai Szövetség több más tagja is. Az MBSZ-t tizenöt Magyarországon működő biotechnológiai vállalkozás alakította meg 2003 júniusában "a hazai biotechnológiai iparág fejlődése, illetve szakmai érdekképviseletük ellátása céljából", és ifj. Duda Ernő az elnöke.
Az MBSZ tagjai különféle felállásokban rendre feltűnnek az NKTH pályázatain nyertes konzorciumok tagjai között, Duda szerint azért, mert "ebben gyakorlatilag minden magyar biotech. cég tag, ebből kifolyólag a biotechnológiára kiírt pályázatokat mind ezek a cégek nyerik meg".
Pedig működik az országban egy másik biotechnológiai ernyőszervezet is, a multinacionális GMO-cégek által támogatott Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület. A BZBE elnöke Dudits Dénes akadémikus, a Solvo laborjainak is otthont adó MTA SZBK főigazgatója. Forrásaink szerint azonban a BZBE lokális lobbiereje messze alulmúlja az ifj. Duda-féle szervezetét.
Dudits akadémikus és ifj. Duda enyhén szólva nem kedvelik egymást, forrásaink szerint azért, mert Duda "Dudits profot azzal tudja sakkban tartani, hogy százmilliós tételben juttat az SzBK különböző intézeteibe pályázati pénzt, és ezért az intézetvezetők őt támogatják Duditssal szemben".
Duda nem tartja összeférhetetlennek a cégében, az iparági ernyőszervezetben és az NKTH-nál viselt tisztségeit. "A Kutatási és Technológiai Innovációs Tanácsban stratégiát alkottunk, nincs közvetlen befolyásunk arra, hogy kik és hogyan bírálnak. A Solvo előtte is zsinórban nyert, 2000-ben, amikor hárman voltunk a cégben, akkor is nyertünk 33 milliót. Egy időben mindenen elindultunk amit kiírtak, és számtalanszor nem nyertünk. Mellesleg az EU-s pályázatokon arányaiban sokkal sikeresebbek voltunk, mint a hazai pályázatokon."
A vezérigazgató a professzionális pályázásnak tulajdonítja a sikereiket: a Solvónál öt főállású pályázatíró dolgozik, a legjobb években a pályázati bevételek elérik a teljes bevétel egyharmadát. "Ugyan sohasem kértük senkinek a közbenjárását a cég pályázatainak előnyösebb elbírálása érdekében, de mivel a bírálók személye nem publikus a KTIT-tagok számára sem, részrehajlásról nem tudok határozottan nyilatkozni" - - válaszolta a bundát nyíltan firtató kérdésünkre.
Magukat megnevezni nem kívánó forrásaink viszont úgy vélik, hogy Duda kitűnő kormányzati kapcsolatai nélkül nem nyerhetett volna ennyi pályázati támogatást a Solvo, és az MBSZ néhány további tagja.
A cégvezetőt volt és jelenlegi, fideszes, szocialista és liberális miniszterek, köztük Kóka János cimborájaként, Gyurcsány Ferenc innovációs tanácsadójaként emlegetik. Duda szerint ebből annyi igaz, hogy "ha jól emlékszem két alkalommal voltam tagja külföldi miniszterelnöki üzleti delegációnak, és részt vettem néhány szakmai konzultáción is".
Kókát miniszterré válása után ismerte meg az egyik ilyen külföldi úton, cimborájának a politikusok közül csak a GKM államtitkárát, Garamhegyi Ábelt tartja, "akivel az egyetemen két konkurens rögbicsapat frontemberei voltunk, és minden vasárnap pépesre püföltük egymást a sárban". Vele azóta is együtt síel, nyaral, Kóka viszont csak "szakmai kapcsolat".
A Magyar Innovációs Szövetség elnökségében Duda együtt dolgozott több MBSZ-tagvállalat vezetőjével, és az azóta kivásárolt befektetőjével, a FastVentures-elnök Várkonyi Attilával is. Várkonyit Kóka miniszter 2005-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntette ki "az innovációs területeken tevékenykedő korai kockázati tőke fejlesztésében továbbá a tudomány területén a civil szerepvállalás erősítésében végzett aktív, pozitív és úttörő tevékenységének elismeréséül". Ifj. Duda Ernő ugyanebben az évben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét kapta.
Egy kényszerű tranzakció
A Solvo tulajdonosi szerkezetében a tavalyi év végén beállt változások, a korai management buyout már a nemzetközi tőkepiacon is feltűnést keltettek. Kaliforniai forrásunk - egy multinacionális auditorcég befektetési szakértője - szerint példátlan, hogy egy "kezdő VC" [venture capital = kockázati tőkét használó - a szerk.] cég a tőzsdei megjelenés előtt kivásárolja a pénzügyi befektetőjét, ráadásul pont azután, hogy jelentős állami forrásokhoz jutott. "Ezt lehet adóforintok magánbankszámlákra való átutalásának is értelmezni" - állítja magát megnevezni nem kívánó forrásunk, aki negyedszázada foglalkozik technológiával és pénzügyekkel a Szilícium-völgyben.
Ilyesfajta üzleti manőverek az USA-ban az adóhivatal és a média intenzív érdeklődését vonnák maguk után, és lehetetlenné tennék a további kockázatitőke-bevonásokat. Befektetői szempontból forrásunk szerint a Solvo offshore tulajdonosai is gyanúsak: "Kis és közepes technológiai vállalatok itt nem is mernek offshore cégeket alapítani, mert már másnap nyakukon lenne az adórendőrség."
A Solvo tulajdonosai között jelenleg van két ismeretlen offshore cég is, nagyjából egy-egy százalék tulajdonrésszel: a brit Virgin-szigeteki Hempson Investments és a ciprusi Telmo Consultants. A 2006 végén kivásárolt, holland bejegyzésű FastVentures tulajdonosi listája viszont nyilvános: intézményi befektetők mellett magánszemélyek is szerepelnek rajta, többek között Lepp Gyula, Kóka János gazdasági miniszter volt üzlettársa, Reisz Attila, a Microsoft Magyarország volt vezérigazgatója (és az Index egykori társtulajdonosa), valamint Willard J. L'Heureux kanadai üzletember, a Trigránit egykori vezérigazgatója. Reisz és L'Heureux saját, névre szóló részvénypakettel is rendelkeznek a Solvóban.
Duda szerint "komplett bullshit", amit szakértőnk állít. A pályázati pénzeket címkézetten kapják, és abból egy fillér szabad pénz sem marad projekten kívüli célokra, például a FastVentures kivásárlására. Hogy akkor mégis miért volt erre szükség, arra rögtön többféle magyarázatot is adott. "Sajnos még nagyon messze vagyunk a tőzsdei megjelenéstől. A FastVentures zárt végű alapként egy idő után ki kellett hogy szálljon a befektetésből, és mi mindenáron el akartuk kerülni, hogy a konkurenciának adják el az üzletrészüket. Tehát tulajdonképpen kényszerűségből vásároltuk ki őket, beszorítottak minket" - válaszolta érdeklődésünkre.
A biomenedzser-szemináriumon viszont így beszélt: "A nyáron ki kellett vásárolni a befektetőket, egy hónap alatt százmillió forintot kellett kölcsönkérni. Ehhez már nagyon nagyon sok haver kell, és azoknak az édesapja, unokatestvérei... de kivásároltuk őket, és gyakorlatilag szabadon gazdálkodunk. Miért kellett kivásárolnunk? Mert egy másik befektető azt mondta, hogy ha az előzőt augusztusban kivásároljuk, akkor ők szeptemberben beszállnak. Azóta se szálltak be."
A tranzakció nagyságát firtató kérdésünkre azt mondta, hogy 350 ezer dollárral (kb. 68 millió forint) szállt be, és 800 ezer dollárért (kb. 156 millió forint) szállt ki a FastVentures a Solvóból. Befektetési szakértőnk szerint a kockázatitőke-iparágban ez a profit nem szokatlan, a "szerényen jövedelmező" befektetések közé sorolható.
Offshore-ok a spin-offokban
A tulajdonosi hálón bogarászva további érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Duda társtulajdonos volt Reisznek az akkumulátortechnológia forradalmasítását ígérő spin-off cégében, a 10Charge Kft.-ben, amelyet 2003 végén megvásárolt a hasonló nevű offshore cég, a delaware-i bejegyzésű 10Charge Inc. Duda továbbá 2005-ig felügyelőbizottsági tag volt egy másik egyetemi spin-off cégben, az allergia fényterápiájára szakosodott Rhinolight Kft.-ben is. A Rhinolight vezette konzorcium 300 millió forintot nyert az NKTH 2005-ös Jedlik Ányos programjában, a nyertes konzorciumnak tagja volt a Solvo is.
Tőkepiaci szakértőnk szerint az üzleti világban előfordulhatnak effajta összefonódások, az offshore cégek jelenléte viszont elfogadhatatlan olyan vállalkozásokban, amelyek bármilyen állami támogatást kapnak. Állami támogatásban részesülő cégek nem használhatják erőforrásaikat saját részvényeik, kölcsönkonstrukcióik kifizetésére, "mert ez korrumpálja még az életképes ötleteket is, lehetetlenné teszi az üzleti befektetést, mert a pénzügyi viszonyok átláthatatlanok, és a támogatások nem a pénzügyi, piaci racionalitás törvényeit követve kerülnek a gazdaságba".
Az üzleti racionalitás hiányára példaként a DermaVir AIDS-tapasz NKTH-s támogatását hozza fel. A feltalálók az USA-ban évekig nem tudtak kockázati tőkét felhajtani az ötlet megvalósításához, a 2005-ös Asbóth programból azonban 1,4 milliárd forintos támogatást ítéltek a megvalósítására létrejött konzorciumnak. Amelynek megintcsak tagja volt a Solvo is.
Duda viszont - a biomenedzser-szemináriumon elhangzottak szerint - bízik az állami támogatások segítségével kifejlesztett technológiák piacképességében. "Tavaly nyertünk egy baromi nagy pályázatot, és ebben a pályázatban körülbelül tíz konzorciumi partnerrel csupa olyan jellegű terméket valósítunk meg, aminek a végén valahol a Solvo lesz mint értékesítő fél. Még ha nem is mi dolgozzuk ki a technológiát, és a pénz nagy része nem hozzánk megy, de valami olyasmi készül belőle, ami hosszú távon nekünk jó lesz."
Tudománypolitikai csatározások
Az NKTH-s támogatások körüli zavaros viszonyokat jól példázza a ComGenex Rt. esete is. Amikor Boda Miklóst, a Magyar Tudományos Akadémiától (MTA) függetlenül működő NKTH volt elnökét a tudományra szánt állami milliárdok szétosztását korábban monopolizáló MTA Boda PhD fokozatának legitimitását firtatva megtámadta, Boda az USA-ból hazatért Szabó Csaba farmakológus sztárkutatóban talált szövetségesre, aki több ízben rendkívül éles nyilvános kritikával illette az Akadémiát.
A nyilatkozatháború csúcspontján Kóka János gazdasági miniszter azt találta mondani, hogy a magyar tudósokkal az a gond, hogy akik valami maradandót alkottak, azok már nem élnek, és a földdel kívánta egyenlővé tenni az MTA azon területeit, amelyek nem szolgálják a versenyképességet (ezekért a kijelentésekért a miniszter később bocsánatot kért Vizi E. Szilvesztertől, az MTA elnökétől). A nyilvános vitában ifj. Duda Ernő is megszólalt az MTA reformját sürgetve.
Az MTA-vita nagy sajtónyilvánosságot kapott, azt azonban kevesebben tudják, hogy Szabó Csaba tudományos megaprojektjére (sejtalapú gyógyszerfejlesztés) a 2005-ös Asbóth Oszkár programban 1,43 milliárd forintot ítélt oda az NKTH a Semmelweis Egyetem vezette konzorciumnak, az iparági partner itt a Comgenex Rt. volt.
A szintén MBSZ-alapítótag Comgenex a Solvo régi partnere, már 2002-ben nyújtottak be gyógyszerjelöltekre közös szabadalmi kérelmeket. Iparági partnerként a Solvo és a Comgenex együtt több nyertes NKTH-s konzorciumban is szerepelt, a Comgenex tagja annak a Solvo vezette konzorciumnak is, amely a 2005-ös Asbóth Oszkár programban 1,4 milliárd forintot nyert "gyógyszer-transzporter kölcsönhatások elemzésére alkalmas komplex farmakokinetikai technológiai platform létrehozására".
A szerződések megkötése után, 2006-ban az akkor 31 millió forint jegyzett tőkéjű Comgenex Rt.-t akkori tulajdonosai - magyar magánszemélyek - eladták az amerikai Albany Molecular Research Inc.-nek, Szabó Csaba pedig visszaköltözött az Egyesült Államokba; most saját gyógyszerkutató cégét vezeti Cinncinatiben.
Szegedre volt kiírva a Teller
Ifj. Duda Ernő egy sokadik pozíciójával érintett az NKTH történetének legnagyobb - kétmilliárd forintos, önerőt nem igénylő - pályázata, a 2006-os Teller Ede program nyertes konzorciumában is; kuratóriumi tagja a pályázat legnagyobb kedvezményezettjének, az új biotechnológiai laboratórium létrehozása céljából 1,4 milliárd forinttal támogatott szegedi Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítványnak.
Forrásaink szerint ez a pályázat egyértelműen "nevekre volt kiírva", elsősorban Kondorosi Éva (Boda Miklós tanácsadója, Kondorosi Ádám akadémikus szintén kutatóbiológus felesége) nevére, de a nyertes csapat többi résztvevője - a projekt leendő alvállalkozói - is "bele voltak kódolva a pályázati kiírásba". Azt még Duda is elismeri, hogy ez a pályázat "Szegedre volt kiírva, megnézték, hogy Szegeden mi az az öt téma, amiből a legtöbbet publikáltak, és mind az ötöt belerakták, szerintem túlságosan szét van szabdalva".
Ugyanezen a pályázaton további 300 millió forintot nyert az MTA SZBK vezette konzorcium egy magyar-német gabonanemesítési projektre, és a Vichem Kft. vezette konzorcium az influenza leküzdésére szolgáló szerek és molekuláris diagnosztikai eljárások kifejlesztésére.
A szintén MBSZ-alapítótag Vichem Kft. egy másik konzorciuma 2004-ben "új, többszörös támadáspontú gyulladásgátló molekulák fejlesztésére" 344 millió forintot nyert a Jedlik Ányos programban is, a Solvo annak a konzorciumnak is tagja volt. A Tellerből a Solvo közvetlenül nem részesült. "Nem véletlenül nem vagyunk mi ebben igazán involválódva, mert nem gondolom, hogy ez egy szerencsés kiírás volt" - mondta a Teller programról a Solvo vezérigazgatója.
Igazságtalanok vagyunk
Duda szerint tendenciózus és igazságtalan a cége állami támogatásaira koncentráló érdeklődésünk: "Igaz, hogy sokat nyert a Solvo, de ezekből a támogatásokból az Innovációs Alap felhasználási elveivel összhangban valódi termékek lesznek, amit a világpiacon valódi vevők valódi eurókért vásárolnak meg. Márpedig ez nem mondható el az összes kutatásfejlesztési pályázat nyerteséről. A Solvónak ötvenkét, magyar és külföldi egyetemi kutatási eredményre alapozott terméke van. Igaz, hogy maximálisan kihasználtam az összes politikai kapcsolatomat és lobbierőmet arra, hogy Magyarországon biotechnológiára minél több pénz jusson, mert az országban magas hozzáadott értékű iparágakat kell fejleszteni, nem pedig összeszerelőüzemeket. Ha ez bűn, vállalom."
Helyreigazítás
A 2007. március 14.-én megjelent, "Milliárdos állami támogatások a magyar biotechnológiai sikertörténet mögött" című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy ifj. Duda Ernő közvetlenül és a résztulajdonában álló LP Invest Kft. befektetési tanácsadó cégen keresztül a Solvo Zrt. részvényeinek több mint egyharmadát jegyzi. A valóság ezzel szemben az, hogy ifj. Duda Ernő már nem tulajdonos az LP Invest Kft.-ben, a Solvo Zrt. részvényeinek több mint egyharmadát közvetlenül jegyzi. Valótlanul állítottuk, hogy a Solvo Zrt. tagja volt a Rhinolight Kft. által vezetett konzorciumnak, amely 300 millió forintot nyert az NKTH 2005-ös Jedlik Ányos programjában. A valóság ezzel szemben az, hogy a Solvo Zrt. nem volt tagja ennek a konzorciumnak.