A móri ügy zsákutcái

A tettesek felkutatására nagy erőket bevető rendőrség még a rablás napján elkövette az első baklövést, ami miatt azóta polgári pert is vesztett első fokon az Országos Rendőr-főkapitányság. A szemmel láthatólag kapkodó rendőri vezetők országos körözést adtak ki két - amúgy más ügyek miatt már keresett - férfi ellen, arccal-névvel meggyanúsítva őket a véres bűncselekmény elkövetésével. Mint később világosan kiderült, a két körözött - Farkas Róbert és Horváth Szilárd - rossz reflexből került a rendőrség látókörébe, Horváth - igaz nem jogerősen - de elégtételt is tudott venni az őt ért sérelemért.

Orbán Péter rögtönzött sajtótájékoztatója
(Helyszíni képek Mórról)

Farkas Róbert és Horváth Szilárd (ez ügyben) ártatlan fejére, a körözés sikerét előrelendítendő, tíz-, majd huszonötmillió forintos vérdíjat tűzött ki az akkori országos rendőr-főkapitány, Orbán Péter, akit nem egészen egy hónap múlva "szigorú szakmai szempontok" alapján felmentett Lamperth Mónika belügyminiszter. Bár az, hogy a móri nyomozás sikertelensége miatt kellett volna távoznia Orbánnak, nem hangzott el, mégis a helyét elfoglaló Salgó László a beikatáskor úgy nyilatkozott, hogy "nyilvánvaló, hogy a nyomozás eredménytelen maradt, aminek az okait ki kell vizsgálni". (Jogi, politikai mellékszálként talán itt érdemes feleleveníteni, hogy a leköszönőfélben lévő Orbán Viktor egyik utolsó miniszterelnöki megnyilvánulásaként úgy nyilatkozott, hogy a móri bankrablás után Magyarországnak meg kellene fontolnia a halálbüntetés visszaállítását.)

Nem tudni ki lőtt

A szigorú ügyészi felügyelet alatt nyomozó rendőrség másfél éve alatt sem a fegyverekre, sem az elkövető(k)re nem bukkant rá. Ebben nagy szerepe lehetett, hogy a vérengzés helyszínén nem tudtak igazán értékelhető nyomokat rögzíteni. A nagy nehezen összekapart DNS-minták, ujj-, tenyér- és cipőtalp-lenyomatok "tulajdonosai" máig ismeretlenek, az időközben két fő gyanúsítottá előlépett Kaiser Edére és Hajdú Lászlóra terhelő nyomokat nem tudtak a helyszínen rögzíteni. Ennek okaként azt a halvány védekezést lehett hallani a rendőrségtől, hogy a helyszínelés során sok értékelhető nyom megsemmisült, "elfújta azokat a huzat".

Az ERSTE bank móri fiókja
(Helyszíni képek Mórról)

A végül nagy nehezen bíróság elé állított páros ellen tulajdonképp csak felismerő tanúk nem mindig egybevágó vallomásai, egy korábbi rablásokban résztvevő társuk terhelő vallomása, terjedelmes telefonos híváslisták, és töredékes zárkalehallgatási felvételek szólnak, a rendőrök tulajdonképp ezen ingatag lábakon álló közvetett bizonyítékok alapján javasolt vádemelést Kaiser és Hajdú ellen. Az ügyészség azonban nem osztotta a rendőrség álláspontját, és úgy találták, nincs elegendő bizonyíték arra nézve, hogy ténylegesen ők követték volna el a móri bankrablást. A vádban ezek szerint már csak az szerepelt, hogy Hajdú a fegyverek beszerzésével vádolható, míg Kaiser "csak" társtettesként felelős a nyolc áldozat haláláért, és az a vádiratból nem derült ki, hogy ki lehetett, aki a géppisztoly ravaszát kíméletlenül meghúzta, míg Kaiser a bank ajtajában állva biztonsági őr szerepébe bújva elküldte az arra járó ügyfeleket.

"Fordulatok" a bíróságon

A nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberöléssel vádolt, kilencedmagával bíróság elé állított két fővádlott mindenképp börtönben végzi, mivel a vádirat alapján más rablások miatt is felelniük kell. A 2004 szeptemberében megkezdődött büntetőper három hónapja e bizonyosság ellenére is bővelkedett furcsa fordulatokban. A tárgyalássorozat fináléjában szivárgott ki az a rendőri blamázs, ami az Aradi utcai rendőri központban történt. Több mint egy évvel ezelőtt ismeretlenek betörtek az Országos Rendőr-főkapitányság épületébe, és elvittek egy laptopot, amin állítólag a móri mészárlással kapcsolatos bizonyítékok voltak. Később kiderült, az eltűnt hordozható számítógépen nem voltak fontos adatok, az elemzés alatt álló telefonos híváslisták más gépeken voltak, és ezeket később bizonyítékként hozzá is csatolta a rendőrség a vádemelési javaslathoz.

Már a perbeszédet is megkezdte a bizonyítási eljárás lezárása után a vádat képviselő ügyész, amikor meglepő mozzanat akasztotta meg a tárgyalássorozatot: egy új tanú jelentkezett, mondván, tudja hova rejtették a móron használt két fegyvert. A bíró újra megnyitotta a bizonyítási eljárást, és utasította a rendőrséget, hogy járjanak utána: tényleg a százhalombattai temetőben lehetnek-e elrejtve a perdöntő bizonyítékok. A nyomozók a védett tanú vallomása alapján körülnéztek ugyan a temetőben, de csak azt állapították meg, nem valószínű, hogy a megadott parcellában lennének a hónapokkal ezelőtt elásott fegyverek, erre ugyanis nem utalnak helyszíni nyomok.

A bizonyítás kiegészítése tehát eredményre nem vezetett, a bírónak nem volt más választása, mint a bizonyítási eljárást ismételten berekeszteni, és a "fegyverkeresés" miatt felfüggesztett ügyészi vádbeszédet tovább hallgatni. Az ügyész tényleges életfogytiglant kért Kaiserre, rámutatva, hogy ha a gyilkosságok elkövetője is a vádlottak padján ülne, rá is hasonló büntetés kiszabását kérné, mert az elkövetett bűncselekmény túlmegy azon a ponton, amin túl már nem lehet arányos megtorlásról beszélni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!