További Bulvár cikkek
"Ez olyan volt, mint egy cunami, ami fentről jön és ha szembemész vele (én ezt tettem) akkor nem kapsz levegőt, nem látsz semmit és szinte üt vág az eső - nem az elázás volt a kellemetlen, hanem a halálfélelem, amíg menedékbe nem jutottál" - írta Superb az Index fórumára nem sokkal a vasárnap esti vihar után.
Mindenki futkosott
Takoca is apokaliptikus látványról számolt be: "Mi a Vigadó térnél voltunk, ilyen vihart én meg nem láttam - írja. - A tömeg elindult, neki a kerítésnek, fák dőltek ki. Félelmetes volt! Megpróbáltunk bejutni a téren egy ismerőshöz de nem lehetett mert a ház kapuját benyomták és ment a nép befelé."
Nem mindenki esett pánikba. Zebrina például a műegyetemnél volt, amikor a vihar elkezdődött. "Mindenki futkosott hazafelé, de inkább vidám volt a hangulat. Amikor a Bertalan Lajos utcába értünk, már az esőben csoportosan fényképezkedő embereket is láttunk."
Préselték egymást a híd alá
Azért nem ez lehetett az általános. "Amikor bekeményített a szél, és a jeget, vagy nem tudom én mit, vágta 100 kilométer per óra sebességgel a pofánkba a sötétben, mindenki sikított, és megindult több ezer ember egyfelé, egymással, talán egymáson is, és préselték be egymást a híd alá" - írta Luck09.
A szél azonban a híd alá is bevágott, így a tömeg újra megindult egy irányba. "A hangom nem hallottam, ordítottam. Úgy értem haza biciklivel, hogy nem láttam semmit, és ordítottam, mint a sakál, nehogy elüssek valakit."
Féken tartani a tömeget
Vadkan már a tűzijáték előtt, az első széllökéseknél és villámlásoknál menekülőre fogta, miközben meglepte, hogy sokan a helyükön maradtak.
"Aztán körülbelül egy percben belül még jött jó néhány orkán erejű széllökés és elkezdett ömleni az eső. Ekkor már egy kapualjban voltunk, ahová egyre többen szaladtak be. Negyed óra után elmentünk a metróig. (Batthyány tér, rengeteg mentő előtte, rendőrök próbálták féken tartani a tömeget, gyerekes szülőket előre, satöbbi.)"
Nem gondolt másra
"Ketten is megsérültünk a repülő üvegektől, én is és a srácom is - írta Asenki. - Ott aztán futás volt a fedezékbe és csak az érdekelt, hogy a várandós feleségemnek, és a nagy srácnak ne legyen baja. Nem gondoltam semmi másra. A Kecskeméti utcában kidőlt egy fa, mindenhol üveg és tetőcserép törmelék, az irataim is tönkrementek. Az autóm viszont megúszta."
Volt egy fiatal lány, nyaki gerincsérülést szenvedett, csak azt ismételgette, hogy Istenem, segíts!. Később, amikor neki is jutott egy mentőorvos, Ambu-ballonnal lélegeztették, de vénát nem tudtak szúrni szegényen. Ahogy a fejét mozgatták, hallottam, ahogy crepitál a csontja. Aztán kiabáltak, hogy "újraélesztés, újraélesztés!" Azt hiszem, az a sérült is meghalt. Később a nyaki sérültet intubálták, vákuumágyba tették és elvitték.
Aztán megjöttek a tűzoltók. A III. kerületből a parancsnokhelyettes is ott volt, ugyanúgy dobálta a traverzek roncsait, mint a többi tűzoltó. Megjelent a Roham2 és a Csoport2 is. Utóbbi látszólag céltalanul száguldozott a környéken, lejött az alsó rakpartra is, aztán felment, át a hídon, aztán Pesten láttam villogni a kék-piros lámpáját.
Amikor már volt ott elég mentő, meg tűzoltó, a halott kislány apjával próbáltam foglalkozni, teljesen begőzölt, magát okolta. Akkor elkértem a nevét, címét és visszamentem a mentőhöz, amiben feküdt és egy rendőrnek megadtam az adatokat, hogy legalább azt tudják, ki fekszik a mentőben. Az apjával azt beszéltem meg, hogy utána elkísérem a Délibe, a feleségétől elszakadt, onnan ment a vonatjuk. Amikor visszamentem, nem volt sehol. Remélem, nem tett kárt magában.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
