Bővülhet a NATO
További Külföld cikkek
Magyar szempontból jelentõs siker született a rigai NATO-csúcsértekezleten, az állam- és kormányfõk ugyanis szerdán úgy döntöttek, hogy beveszik a szövetség békepartnerségi programjába Szerbiát, Bosznia-Hercegovinát és Montenegrót, és egyben egyértelmûen jelezték, hogy a következõ, 2008-as NATO-csúcson más országokat is meghívhatnak. Márpedig a bõvítési folyamat továbbvitele a magyar diplomácia egyik legfontosabb törekvése volt a rigai NATO-csúcs elõtt, így a budapesti vezetés a mostani döntésekkel lényegében elérte azt, amiért küzdött.
Ami az új tagok felvételét illeti, a csúcstalálkozó végén kiadott Rigai Nyilatkozat úgy fogalmaz, hogy "a következõ, 2008-as csúcsértekezletén a NATO-nak szándékában áll, hogy újabb meghívásokat adjon ki azon országoknak, amelyek teljesítik a NATO teljesítmény-alapú standardjait, s képesek hozzájárulni az euroatlanti biztonsághoz, stabilitáshoz". A nyilatkozat arra is utal, hogy mely országok felvételérõl lehet szó, ugyanebben a bekezdésben üdvözi Albánia, Horvátország és Macedónia, azaz a három jelenlegi NATO-tagjelölt felkészülési erõfeszítéseit.
Magyar szempontból ebben a kérdéskörben az jelenti a sikert, hogy a nyilatkozat nem maradt meg pusztán a nyitott kapuk politikájának hangsúlyozásánál, hanem leszögezte, hogy a NATO-nak szándékában áll új tagok felvétele, és a várható meghívásra egy konkrét idõpontot is adott.
Brit és holland ellenzõk
Az esetleges késõbbi csatlakozás elsõ lépcsõjét jelentõ békepartnerségi programról a NATO-n belül szintén hosszas viták folytak a rigai csúcs elõtt. Az egyik oldalon azok az államok álltak - és köztük is az élcsoportban Magyarország -, amelyek azt állították, hogy a három nyugat-balkáni országot közelíteni kell Európához, fel kell ajánlani nekik a békepartnerségi programba való belépést akkor is, ha még nem minden szempontból teljesítették az elõfeltételeket, mindenekelõtt a háborús bûnösök kiadását a hágai Nemzetközi Törvényszéknek. A másik tábor, amelyben a vezetõ szerepet a britek és a hollandok játszották, viszont ragaszkodott ez utóbbi feltétel teljes megköveteléséhez, részben amiatt, mert õk a boszniai háború idején csapatokat állomásoztattak a balkáni köztársaságban, így a háborús bûncselekményekrõl saját tapasztalataik is voltak.
A csúcs elõtt úgy tûnt, hogy ez utóbbi tábor fog gyõzni, azaz egyelõre nem lesz békepartnerségi meghívás. A tagállamok állam- és kormányfõi azonban másként döntöttek. A Rigai Nyilatkozat szerint "szilárdan hisszük, hogy Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia értékes hozzájárulást jelenthet a regionális stabilitáshoz és biztonsághoz. Határozottan támogatjuk a most folyó reformfolyamatokat és támogatni akarjuk a további pozitív fejlõdést a térségben... Figyelembe véve annak jelentõségét, hogy a Nyugat-Balkánon hosszú távú stabilitás legyen, valamint elismerve Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia eddig tett elõrehaladását, ma meghívtuk ezt a három országot, hogy csatlakozzanak a Partnerség a Békéért programhoz, s az Euroatlanti Partnerségi Tanácshoz."
Nem mondtak le a háborús bûnösök felkutatásáról
A dokumentum ugyanakkor figyelmeztet, hogy Szerbiától, illetve Bosznia-Hercegovinától a NATO továbbra is elvárja a teljes együttmûködést a hágai Nemzetközi Törvényszékkel, s szorosan figyelemmel követi majd, mit tesz a két ország ennek érdekében.
A döntést, a békepartnerségi meghívást Jaap de Hoop Scheffer NATO-fõtitkár a rigai csúcsot záró sajtóértekezletén azzal magyarázta, hogy a szövetség politikai jelzést akart küldeni Szerbiának és Bosznia-Hercegovinának. Egyes diplomaták pedig elmondták, idõközben módosult a brit és a holland álláspont is, mert a két ország úgy látta, Belgrád és Szarajevó a korábbinál jobban együttmûködik a nemzetközi közösséggel, és mindenekelõtt Hágával a háborús bûnösök felkutatásában.
Fontos korszakhatárhoz érkezett szerdán a NATO katonai reformja, a rigai csúcstalálkozón teljesen harcra képesnek nyilvánították a katonai szövetség új elithaderejét, a NATO Reagáló Erõt (NRF). A csaknem 25 ezer fõs, saját légierõvel és haditengerészettel rendelkezõ alakulat létrehozását a NATO 2002-es prágai csúcsértekezletén döntötték el a tagállamok, mintegy a szövetség átalakulásának jelképeként. Az NRF ugyanis egyfajta válságkommandó lesz, óriási haditechnikai fölényével, speciális kiképzésû alakulataival sebészeti pontosságú beavatkozásokat hajthat végre bárhol a világban: terrorista kiképzõtáborok felszámolásától, hagyományos erõkkel folytatott helyi konfliktusok megfékezéséig, vagy természeti katasztrófák utáni segítségnyújtásig számtalan feladattal tud majd megbirkózni.
A gyors reagálású (azaz a világ bármely pontján 5-30 napon belül telepíthetõ) alakulat magja, elsõ 9000 fõs egysége már 2003 õszén bevethetõ állapotba került, azóta fokozatosan nõtt létszáma. A NATO tagállamok annak idején úgy döntöttek, hogy a teljes haderõnek 2006 õszére kell harckésszé válnia. Ez azonban egészen mostanáig halasztódott, mert a jövõ januártól készültégbe álló nyolcadik, majd a félév múlva esedékes kilencedik váltásnál még mindig komoly lyukak voltak az állománytáblában, azaz a tagállamok nem adták össze a szükséges alakulatokat.
Magyarország egyébként - mint Havril András vezérkari fõnök két hete Brüsszelben jelezte - a januárban készültségbe lépõ nyolcadik váltásba több mint 200 embert, köztük egy teljes lövészszázadot ad.