Exportálja kínzókamráit a CIA

Közhelyszámba megy, hogy a nemzetközi egyezmények tiltásai ellenére bevett gyakorlat a fogolykínzás, kínvallatás a világ szegényebb és kevésbé demokratikusabb felén, komoly nemzetközi figyelmet mégis akkor kapott az ügy, amikor a világ vezető, demokratikus hatalmáról derült ki, hogy nem válogat a módszerekben. Cikkünkben megkíséreljük feltárni a kínzások rövid történetét és összeállítani a legelvetemültebb országok listáját.

A jogvédők a terrorizmus elleni harc meghirdetése óta figyelték aggodalommal az Egyesült Államok ténykedését a főként Afganisztánból a kubai Guantánamóba hurcolt foglyaikkal, de az ügy akkor csapta ki a biztosítékot nemzetközi szinten, amikor 2004 tavaszán amerikai katonák által elkövetett brutális kínzásokról készült képek kerültek nyilvánosságra.

Az eltelt egy évben az amerikai hadsereg vonakodása ellenére készült jelentésekből kiderült, 2003 óta az amerikai hadseregnek is engedélyezték a kínzás különféle, tiltott válfajait. Fény derült arra is, hogy a fogolykínzásokban kivette a részét a CIA is civilruhás fogolyverők képében. Az Abu Gréb-i fogolykínzások főszereplőjét, Lynndie Englandot megismételt eljárásban három év börtönre ítélték, és végül 230 amerikai katona ellen indult eljárás.

A napokban pedig az USA lényegében elismerte, hogy a kínzást tiltó ENSZ-egyezményt eddig úgy értelmezték, a cikkely külföldön tartózkodó amerikaiakra nem vonatkozik. Condoleezza Rice külügyminiszter szerint ezt a fajta értelmezést elfelejtik.

Sötét múlt

A kínzás az emberi civilizáció kezdetei óta jelen van a társadalomban. Az ókori Rómában a rabszolgák beismerő vallomását például csak akkor fogadták el, ha az kínvallatás eredménye volt. Történelemtanárom kedvenc példázata a perzsák kínzásairól szólt - ezeket most mellőzném. A kínzásokban talán az egyházat az eretnekektől védő spanyol inkvizíció jutott a legmesszebb. De még a XVIII. században is bíróságilag elfogadott volt a kínvallatás.

A felvilágosodó Európa a XVII. századtól kezdve egyre szélesebb körben kezdte tiltani a kínzást. Az első kínzás elleni törvényt Angliában fogadták el 1640-ben. Az angolokat a velük egyesülő skótok követték 1708-ban, majd Poroszország következett 1740-ben, majd a francia forradalom - és a kínzás 1789-es törvényen kívül helyezése után - világszerte normává kezdett nemesedni az emberi jogok tiszteletben tartása és a kínzás tiltása.

Az Egyesült Államokban a kínzás alkotmányosan tilos, az első tíz kiegészítés, a Bill of Rights 5. és 8. pontja is külön megtiltja a kegyetlen és szokatlan" büntetéseket.

Világszinten az 1948 december 10-én kelt Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata foglalkozik elsőként kiemelten a kínzással, konkrét tilalmakat pedig az 1987-es Kínzás Elleni Egyezmény fogalmazott meg. Kínában ennek ellenére például csak 1996-tól illegális a kínzás.

A kínzók köztünk vannak

Ezzel el is jutottunk a legelvetemültebb kínzók listájához. Kínában ugyan immár kilenc éve tilos a kínzás, sok előrelépés mégsem történt. Az amúgy is titokzatos kommunista diktatúra vezetői, bár az ENSZ a törvény elfogadása óta folyamatosan követelte ellenőrei beengedését, csak idén ősszel engedélyezték a világszervezet különmegbízottjának, hogy feltérképezze a helyzetet.

Ez, Manfred Novak különmegbízott szerint, korántsem bíztató. A Pekinget, a megszállt Tibetet és a muzulmán ujgurok lakta Hszincsiangot megjárt biztos szerint a városokban ugyan már kevésbé elterjedt a kínvallatás, a tibetieknek és az ujguroknak még kijut belőle. A Human Rights Watch (HRW) emberjogi szervezet hasonló megállapításra jutott. Kutatásaik szerint is Hszincsiangban és Tibetben a leggyakoribbak a kínzások. Hszincsiangban a hatóságok keményen csaptak le a hitüket gyakorló ujgurokra - akiknek egy része ezért radikalizálódott, így a térség befogadóbbá vált az al-Kaida féle iszlám szélsőségesekkel szemben, ezt az utóbbi időben pár terrortámadás is bizonyította. A HRW jelentése szerint az elfogott ujgurok kínzásokra számíthattak a börtönökben, többüket munkatáborokba küldték, jónéhányukat kivégezték. A kárvallottak bottal verésekről és elektrosokkokról számoltak be, de a leggyakoribb módszernek a fogva tartottak eszméletlenre rugdosása bizonyult.

Az ujgurokkal és a tibetiekkel szembeni bánásmód részben arra vezethető vissza, hogy a legtöbb elfogottra a szeparatizmus vádját kell bizonyítani. Ezt a rendőri vezetők leginkább beismerő vallomásokkal szeretnék alátámasztani, így Novak jelentése szerint a közrendőröket bele is kényszerítik a kínzásba.

Észak-Koreából megbízható adatok nincsenek a kínzásokról - a sztálinista diktatúra még Kínánál is titkolózóbb. Az azonban tudható, hogy a koncepciós perekben elítélteket és a másként gondolkozókat itt is gulágszerű munkatáborokban próbálják szocialista hazafivá terrorizálni.

Nepálban ugyan nem a kommunisták vannak hatalmon, de meglepő lenne, ha pont a világ utolsó feudális királyságában tartanák tiszteletben az emberi - vagy bármely más - jogokat. Gyanendra király - aki nagybátyja rejtélyes, sokak szerint az örököse kéznyomait viselő halála után került hatalomra - februárban még a parlamenti pártokat is száműzte és minden hatalmat magához ragadott, minden lehetséges eszközt bevetett a maoista lázadók elleni, tizedik éve tartó polgárháborúban. A HRW jelentése szerint az összes erőszakszervezet beveti a kínzásokat, ahogy egyébként a maoista lázadók is. A polgárháború 12 500 áldozatot követelt, és legalább ennyien tűntek el nyomtalanul letartóztatásuk után.

A Közel-Keleten az a furcsa, ha nem kínoznak

A kínzások látszólag leginkább a diktatúrák sajátjai. Ezért lehetnek mindennaposak az Egyesült Államokkal szövetséges diktatúrákban is. A két legnotóriusabb kínzó államnak pont az Egyesült Államok két kiemelkedő szövetségese, Egyiptom és Pakisztán számít.

Pakisztánban a kínzás a legelterjedtebb nyomozati módszer a rendőrségnél, a katonai rendészetnél és a titkosszolgálatoknál. A rendőrségnél elsősorban vallomások kikényszerítése a cél, a katonaság viszont a kínzott politikai véleményének megváltoztatására, átnevelésre használja. A titkosszolgálatok - a CIA-val együttműködve - a terrorizmus elleni háború eszközeként élnek a kínzással.

Egyiptomban a HRW jelentése szerint szakmányban kínozzák az elítélteket - nem véletlenül szereti ide utalni terrorizmussal gyanúsított ügyfeleit a CIA. A legtöbbet az iszlámista ellenzék, a betiltott Muzulmán Testvériség hívei szenvednek, de az ő üldözésükkel foglalkozó Állambiztonsági Nyomozóhivatal (SSI) munkája a mindennapi rendőri tevékenységre is hatással volt a HRW szerint.

Bár az iszlámisták ellenállását az 1990-es évek végére megtörték, az egyiptomi emberjogi szervezetek jelentései szerint még 2003-2004-ben is legalább húszan vesztették életüket kínzás miatt az őrizetesek között. Az elmúlt tíz évben a HRW 292 kínzásról szerzett tudomást. Ennél azonban jóval elterjedtebb gyakorlat a kínvallatás, a 2004 végi tabai merényletek után az SSI nyomozása során rutinszerűen alkalmazta a kínzást vallomások kikényszerítésére.

Terror elleni háborújában az Egyesült Államok nem csak szövetségeseire támaszkodik. Hogy kikerülje a hazai szigorú szabályozást, a CIA még Szíriával is együttműködik. A HRW két esetet emel ki összefoglaló jelentésében: a New Yorkban elfogott, kanadai állampolgárságú Maher Arar és a Marokkóban elfogott, német állampolgárságú Muhammad Haydar Zammar esetét. Az amerikai, illetve Zammar esetében az amerikaiak tudtával a marokkói hatóságok mindkét gyanúsítottat születési országuknak, Szíriának adták ki, Zammar esetében erről nem is értesítették a német hatóságokat.

Arar három év fogva tartás után szabadult, hazatért Kanadába és a kanadai, illetve az amerikai hatóságokkal is perben áll törvénytelen kiadatása miatt. Zammart 2004-ben ismeretlen helyre szállították. A szír kínzók által kiszedett vallomásai amerikai értékelések szerint "több, amerikai fogságban lévő gyanúsított korábbi vallomásainak hitelességét is megingatták".

A kínzás a többi diktatórikus arab országra is jellemző, Szaúd-Arábia, Jemen, Líbia, Algéria és Marokkó hatóságai hírhedtek módszereikről. De a demokrácia sem jelent feltétlenül gyógyírt a jelenségre. Igaz, Irakban még csak épülget, egyelőre még nem sikerült megszabadulni Szaddám diktatúrájának borzalmas hagyományaitól - és az Egyesült Államok sem mutatott éppen jó példát. A HRW, az Amnesty International és helyi jogvédő szervezetek már 2004 eleje óta folyamatosan jelezték a problémát, de idén novemberig kellett várni az első kézzel fogható bizonyítékokra.

A hónap közepén egy csapat amerikai katona egy eltűnt gyerek felkutatása közben egy rejtett börtönre bukkant. A Bagdad központjában lévő intézményben a síita irányítású belügyminisztérium felügyelete mellett kínozták módszeresen a lázadókhoz hasonlóan többségében szunnita foglyokat. A börtönbe ellátogató és az intézményről nem tudó belügyminiszter-helyettes beszámolója szerint a foglyokat éheztették, voltak, akikről lenyúzták a bőrt, áramot vezettek a nemi szervükbe, bottal, kábelekkel verték a foglyokat. A helyzet normalizálását nehezíti, hogy szinte minden népcsoport és politikai párt saját fegyveres milíciákat szponzorál, amik több körzetben is rendőrségként működve üldözik a bűn mellett politikai ellenfeleiket is.

Demokráciák is kínoznak

De a közel-kelet egyetlen ténylegesen működő demokráciájában sem jó a helyzet. Izrael, bár mindig hevesen tiltakozik, a mai napig él a kínzás eszközeivel a palesztin lázongás leverésére. Az ország biztonsági szolgálatainak törvényességi felügyelete ugyan elvileg megoldott - a Legfelsőbb Bíróság legutóbb 1999-ben minősített törvénytelennek hat kihallgatási metódust -, a szolgálatok találékonyak. Hat éve illegálisnak minősítették a verést, az alvásmegvonást, a gyanúsított erőteljes rázását és a gyanúsítottak hosszan tartó kényelmetlen testhelyzetbe kényszerítését. Az izraeli jogvédők szerint a szolgálatok erre pszichikai kínzások bevezetésével - hosszú időre történő elszigetelés, családi látogatás megtagadása, végtelenségbe nyúló kihallgatások, kollaboránsok bevetése, családtagok fenyegetése - feleltek a kihívásra.

A Legfelsőbb Bíróság határozata ráadásul a fizikai kínzás tilalma alól is ad kibúvót, a hatóságok "indokolt esetben" - ilyen például a terrorfenyegetés felderítése is - "rendkívüli kihallgatási módszereket" alkalmazhatnak. A Haárec napilap 2002 júliusi jelentése szerint a bírósági döntést követő három évben kilencven palesztin gyanúsítottat hallgattak ki rendkívüli módszerekkel.

A kínzás a közel-kelet másik nem arab országában, Iránban is mindennapos. Akit a rendszer ellenségének tekint, legyen szó egyetemi tanárról vagy a blogját irogató tizenévesről, tartós elszigetelésre, kínzásokra számíthat a sokszor titkos börtönökben. A Forradalmi Gárda katonái legszívesebben diáktüntetések brutális szétverésével foglalkoznak, de a hangos zenehallgatás, egy kivillanó váll is elég lehet a vallási rendőrség brutális válaszának kiprovokálására.

Szovjet reflexek

A közel-kelet és Ázsia diktatúrái mellett a volt szovjet térségben sem ritkán dolgoznak embertelen módszerekkel a hatóságok. Az egykori tagköztársaságok közül Üzbegisztán kívánkozik az élre. Itt a függetlenné válás, 1990 óta szisztematikusan üldözik a muzulmán hívőket, fundamentalizmus és extrémizmus vádjával ezreket vettek őrizetbe. A szervezett politikai üldözés, a koholt vádak és a kínzásokkal kiszedett vallomások elleni tiltakozás 2005 májusában lázadáshoz vezetett Adizsánban. A lázadást a hatóságok sztálini szigorral, becslések szerint ötszáz halálos áldozatot követelő sortüzekkel verték le. Az indokolatlanul kemény fellépés és az emberi jogok folyamatos megsértése miatt az Európai Unió politikai szankciókat vezetett be az országgal szemben.

Nem úgy Oroszország, ami bővítette szövetségi kapcsolatait Üzbegisztánnal. Persze, Moszkvának nem kell a szomszédba küldenie saját problémás gyanúsítottjait kínzásra. A hatóságok országszerte a megengedetnél keményebb eszközöket használnak, de a legkirívóbb, az emberiesség elleni bűncselekmények határát súrló és gyakorta át is lépő jogsértéseket Csecsenföldön követik el az orosz belügyi szervek.

Az 1999 óta tartó második csecsenföldi háborúban bevett módszer a gyanúsítottak "eltűntetése". A Memorial csecsenföldi emberjogi szervezet szerint az orosz kommandósok jelöletlen egyenruhákban, rendszám nélküli autókkal közlekedve rángatnak magukkal bárkit, akit gyanúsnak tartanak. Az eltüntetettek egy részét később jelöletlen sírokban, vagy egyszerűen útmenti árkokban találják meg rokonaik. Többnyire közeli fejlövés okozza vesztüket. A HRW jelentése szerint az eltüntetés valójában a kínvallatások és a bírósági eljárás nélküli kivégzések fedezését szolgálja. Mivel az eltüntetéseket beazonosíthatatlan fegyveresek hajtják végre, így az orosz állam nem vonható felelősségre a történtekért.

Volt, van, lesz

Cikkünkben néhány kiemelt példán szemléltettük a kínzások elterjedtségét. Mint láthattuk, a kínzás Afrikában és Ázsiában a legelterjedtebb. Dél-Amerikában a nyolcvanas évek demokratizálódása jelentősen javított a helyzeten, bár ott más problémák merülnek fel. Brazíliában rendőrségi gyilkos kommandók tartják rettegésben a nyomornegyedeket, Kolumbiában félfasiszta és kommunista paramilíciák ölik az útjukba kerülőket. Szinte minden dél-amerikai országban túlzsúfoltak a börtönök, ezért embertelenek a foglyok körülményei.

Európában a kommunista rendszerek bukása és a balkáni háborúk lezárása nagyjából végett vetett a kínzásoknak. Az EU tagállamai közül egyről sem bizonyított, hogy kínoznák a fogva tartottakat - ezen változtathat, ha bármelyikről kiderül, hogy területén titkos CIA-börtön működött. De a nem is olyan távoli múltban még Nagy-Britannia is embertelen eszközökkel harcolt az északír terroristák ellen, és azért Magyarországon is el-elcsattan egy pofon a gyanúsítotti meghallgatásokon.

Összességében tehát javuló tendenciák vannak, bár az Egyesült Államok mostani ténykedése, a kínzások külföldre való kiutalásának gyakorlata nem segíti a kínzás elleni nemzetközi harcot.