Az új Reagan: Nagyobb, puhább, esélytelenebb
További Fehér ház cikkek
- Republikánus képviselő lett az amerikai Kongresszus alsóházának elnöke
- Elfogadták az Egyesült Államok költségvetését, nem áll le a kormányzat
- Az elektori kollégium is megválasztotta Donald Trumpot az Egyesült Államok következő elnökének
- Donald Trump változásokat ígért, a NATO-ból való kilépést is megfontolná
- Az FBI új igazgatója szerint Amerikát sátánimádó pedofilok összeesküvése irányítja
"A nők szeretnek puhán aludni, és szeretnek erős kezekbe kapaszkodni" - jellemezte Fred Thompsont hölgybarátja, Lorrie Morgan country-énekes. Thompson, aki szereti magát FDT-nek nevezni, megfelel a követelményeknek: 195 centis magasságához mackós dimenziók társulnak. Ha megválasztanák, ő lenne az Egyesült Államok legmagasabb elnöke.
Ettől még persze lehetne jó elnök is, de erre egyre kevesebb az esélye. Pedig a nyáron, amikor hónapokig játszotta a jelölt, aki nem jelölt szerepét, egyértelmű sztárnak számított. A New York fertőjében elliberálisodott frontrunnerhez, Rudy Giulianihoz képest Thompson a sziklakemény konzervativizmus maga. "Nincs kegyelem" hirdeti választási honlapján, ahol gondosan kifejti, hogy szíve szerint magas kerítéssel venné körbe az Egyesült Államokat, hogy véget vessen az illegális bevándorlásnak.
Mivel idén nem téma a melegházasság, ennél nyilvánvalóbban nem is lehet hitet tenni a konzervatív ideák mellett. De Thompson amúgy sem szorulna ilyesmire. Még ügyészként Nixon oldalán vizsgálódott a Watergate ügyben, kampánystábjának tagjai is javarészt a republikánusok morális jobboldali szárnyáról érkeztek.
Mint pl. nemhivatalos kampányfőnöke, Ken Rietz, aki a Nixon-ifjak toborzásával a republikánusok javára billentette az 1972-es választást. Rietzet egyértelműen zseninek tartják az elemzők. Ez, annak fényében, hogy Fred Thompson fél év alatt a legesélyesebb jelöltből a futottak még mocsarába süllyedt, érthetetlen.
Thompson látszólag eltaktikázta magát. A Law&Order című sorozatban megszerzett népszerűsége - a volt államügyész államügyészt játszik a sorozatban, aminek az ismétléseiből, az egyenlő elbánás elve alapján, kivágják majd a jeleneteit a következő hónapokban - miatt Thompson egészen jelöltsége szeptemberi hivatalos bejelentéséig számított igazi sztárnak. Aztán már a bejelentés is felemásra sikerült: összehívtak egy hagyományos, nagy kampányrendezvényt, aztán Thompson mégis inkább megszokott kulisszái között, a Tonight Show stúdiójában jelentette be indulását.
Azóta kampánya darabjaira hullott, a párton belüli népszerűségi versenyben a negyedik-ötödik helyre csúszott vissza.
Pedig lenne mire építkeznie. A 64 éves ügyvéd Alabama szülötteként klasszikus déli sármör (A mellékelt fotón második neje és két közös gyermekük egyike látható). Karrierjét két műszakban, postásként és bicikliszerelőként alapozta meg, Családja első diplomásaként már 27 évesen szövetségi ügyész, 1973-74-ben pedig a Watergate bizottságban a republikánusok jogi tanácsadója. A fehérgalléros bűnözök üldözőjeként pedig politikai karrierjét is megalapozta.
1994-ben, meglepetésre ő nyerte el a Clinton alelnökének álló Al Gore szenátori posztját Tennessee-ben. Igaz, a kongresszusi rossz nyelvek szerint ideje javát az Elsőosztályú Marhaborda és a Kapitális Grillek éttermekben töltötte, nem igazán feküdt neki Washington munkalkoholista tempója.
De igazi adujának mégiscsak a Law&Ordert tartják. A népszerű sorozatban kérlelhetetlen államügyészt játszó Thompson az életben is hasonló szerepet próbál játszani, az elemzők szerint pedig az amerikai közvéleményben egészen biztosan összemosódott már a fikciós karaktere és valódi személye.
Azért leírni még kár lenne. Színészi karrierje miatt ugyanis elkerülhetetlenül Ronald Reaganhez hasonlítják, a cowboynak meg most nagy divatja van Amerikában - az amazon.com-on nehéz normális Reagan-relikviához jutni harminc dollár alatt. Thompson rá is játszik erre a hasonlóságra. Ahogy Donna Bojarsky politikai elemző mondta a már idézett Guardiannak: "Az emberek vágynak Ronald Reaganre. Nehéz időket élünk, a hidegháború egész jó időszaknak tűnik így visszanézve".
Zárásként pedig dobáljunk egy kis sarat. Thompson nem kicsit gyanús figura. Jobb körökben már az is furcsa, hogy valaki Nixon elnök védelmében szállt be a Watergate körüli csatározásokba, de Thompson igazán lobbistaként futott nagyot. 1991-ben rátelefonált a Fehér Házra, hogy segítsék már vissza a hatalomba frissen megbuktatott barátját, Jean-Bertrand Aristide haiti elnököt, akit egyébként az Egyesült Államok hathatós támogatásával puccsolt meg éppen a hadsereg. (Aristid egyébként 1994-ben, majd 2001-ben újra elnök lett, mígnem 2004-ben megint megpuccsolták, megint az Egyesült Államok segítségével. Nagy újítása a machetével felszerelt külvárosi szegényhordák alkalmazása volt a politikai viták eldöntésére.)
A wikipedia szerint Thompson kábé egymillió dollárt nyert lobbizással, 106 ezret akkor, amikor a Tennessee Megtakarítási és Hitelezési Liga érdekében 1982-ben kilobbizta a banki tevékenység szabályozásának enyhítését - sok elemző szerint ez vezetett az 1990-91-es recessziót is előidéző hitelpiaci válsághoz.
Tavaly pedig Lewis "Robogós" Libby védelméhez ajánlotta fel önkéntes segítségét. Dick Cheney személyes főtanácsadóját azért ítélte el a bíróság, mert politikai bosszúból lebuktatott egy fedett CIA-ügynököt, Valerie Plame-t. Aztán Bush megbocsátott neki, aminek Thompson közleményben örült, mert az elnöki kegyelem őt meggyőzte Libby ártatlanságáról.
Rovataink a Facebookon