Biden nagyon meghatódott

Joe Biden is könnyes hangulatban folytatta. "A szülő akkor jó szülő, ha gyermekei jobbak nála. Én nagyon jó szülő vagyok, és nagyon büszke vagyok rád, Beau" - mondta fiának. A hálakörök után már egy viccre is futotta. "Sosem vádoltak szűkszavúsággal, had mondjam most mégis a lehető legegyszerűbben. Igen, elfogadom a jelöltséget".

Aztán tovább folytatta a családi történeteket. El-elbicsakló hangon mesélt anyjáról, aki felesége elvesztésekor azzal vígasztalta, Isten senkire sem rak akkora keresztet, amit az nem visel el. A pátosz ezután sem oszlott el, érzelmes elbeszélő stílusban mondta fel egy amerikai átlagcsalád elképzelt konyhai beszégetését a gazdasági nehézségekről. A legnagyobb sikere szándékoltnak tünő nyelvbotlásának volt, amikor John McCainről szólva véletlenül George-ot mondott. A beszéd további részei európai gyomorral befogadhatatlanul érzelgősre sikerültek. Az érzelmi túltengésből még John McCainnek is jutott, akit Biden nagyon tisztel cselekedetei miatt. De nem ért egyett politikai döntéseivel és jövőbeni terveivel, és itt elismételte a demokraták propagandaszövegeit, melyek lényege, hogy McCain ugyanaz, mint Bush. Bezeg Obama változást hoz majd.

Biden a szenátus külügyi bizottságának elnökeként főként a külpolitikával foglalkozott. McCain nézeteit hibásnak, Obama nézeteit helyesnek nevezte. Példaként Irak példáját hozta fel, ahol most már az iraki kormány is az amerikai kivonás időpontjának meghatározását akarja, míg McCain álláspontja szerint határozatlan ideig - a feladat teljesítéséig - kellene Irakban maradni. Irakban valóban sokat javult a helyzet és lehetőség is van csapatok - még ha nem is az összes csapat - kivonására. Ezt az Egyesült Államok a csapaterősítések küldésével érte el, aminek McCain volt a fő támogatója, Obama pedig az egyik legfőbb ellenzője.

Biden szerint Obamának abban is igaza volt, hogy Afganisztánba több amerikai katonát kell küldeni, és ebben valóban igaza van. Apró buktató, hogy Afganisztán még Iraknál is összetettebb probléma. Irakban gyakorlatilag rendőri feladatokat kellett teljesíteni, helyrehozandó a Bush-kormány eredendő bűnét, hogy Irakot megszállási stratégia nélkül rohanták le, és három évig csak bíztak benne, hogy a helyzet valahogy rendeződni fog. Afganisztánban azonban a fő probléma az, hogy a tálibok és az al-Kaida Pakisztánban biztonságos hátországra talált. Pakisztánban viszont nem igazán tud beavatkozni az Egyesült Államok. Korábban attól tartottak, hogy a beavatkozás meggyengítheti szövetségesük, Pervez Musarraf elnök hatalmát. Musarraf bukásával pedig az Egyesült Államokkal kevésbé barátságos, a szélsőségesek megfékezésében viszont Musarrafhoz mérhetően impotens vezetők kerültek hatalomra. A lényeg a lényeg, ahogy az amerikaiak eddig sem, úgy feltehetően a jövőben sem kapnak felhatalmazást az iszlamabadi kormányzattól a beavatkozásra Pakisztán anarchikus törzsi területein, az al-Kaida hátországában.

Biden szerint Obamának abban is igaza volt, hogy Iránnal tárgyalni kell, és most a Bush-kormány is tárgyal Iránnal. Obama azonban feltétel nélküli, legmagasabb szintű tárgyalásokról beszél, miközben Bushék magas, de még csak nem is miniszteriális szinten tárgyalnak Iránnal, amit továbbra is szankciófenyegetésekkel tartanak sakkban - Irán pedig továbbra sem mutatkozik túl készségesnek atomprogramja felfüggesztésében.

Biden beszéde végén váratlanul felbukkant Barack Obama is. Köszöntötte a Biden családot, és csütörtöki beszédét reklámozta.