Egy a jelszónk: tartós béke

Bár John McCain beszédének a harc volt a vezérmotívuma, az üzenete a béke volt - a szó tényleges és politikai értelmében is. Bár természetesen egy-kétszer odamondott demokrata riválisának, Barack Obamának, ugyanígy beolvasott saját pártjának is. "Azért harcolok, hogy visszaszerezzem pártunk becsületét és elveit. Azért választotak minket, hogy megváltoztassuk Washington, de hagytuk, hogy Washington megváltoztasson minket. Elvesztettük az amerikaiak bizalmát, mert néhány republikánus hagyta, hogy megkísértse a korrupció. Elvesztettük a bizalmukat, mert a kormányzat reformja helyett hagytuk hogy hízzon [...] Változtatni fogunk ezen. Lincoln, Roosevelt és Reagan pártja visszatér az alapokhoz" - mondta.

"Egyetlen sikerem sem jött jó kis harc nélkül" - kezdte beszédét a republikánusok elnökjelöltje. A harc, mint szimbólum, visszatérő eleme volt beszédének, összesen 25-ször említette. Mégis, a béke fontosabb üzenete volt. Az Egyesült Államok jövőbeni kihívásairól beszélve, katonacsaládja viharos történelmét felidézve azt mondta, "Öt éves voltam, amikor egy haditengerészeti tiszt bekiabált az ablakunkon, hogy a japánok megbombázták Pearl Harbort. A következő négy évben nem sokat láttam apámat. A nagyapám [A négycsillagos tábornok a Csendes-óceáni hadszíntéren szolgált] a háború lezárása után hazatért, és másnap meghalt. Vietnamban köttettek életem legszorosabb barátságai, de sok barátom sosem térhetett haza. Gyűlölöm a háborút. A háború elképzelhetetlenül borzalmas dolog." A személyes vallomás után igéretet tett rá, hogy vezetésével megteremthető a tartós béke.

A békességből a demokratáknak is kijutott. Még beszéde kezdetén közölte, hogy bár a következő két hónapban keményen egymásnak fognak esni, tiszteli Barack Obamát és támogatóit. "Nézeteltéréseink ellenére több minden köt össze minket, mint amennyi elválaszt. Valamennyien amerikaiak vagyunk, és ez a közösség mindennél többet jelent nekem. Mind elkötelezetten hisszük, hogy minden embert egyenlőnek teremtett a teremtő, elidegeníthetetlen jogokkal. Nincs ország, ami ennél nagyobb célt szolgálna. És nem lennék méltó az amerikai névre, ha nem tisztelném Obama szenátort és híveit eredményeikért."

McCain, miután Sarah Palin alelnökjelöltségével gyakorlatilag biztosította magának a republikánusok jobbszárnyát, a független szavazókhoz fordult. Többször is bírálta a politikai megosztottságot, a pártoskodást, ami szerinte bénítja az országot. "Ahelyett, hogy elutasítanánk egy jó ötletet, mert nem mi találtuk ki, valósítsuk meg mindkét oldal legjobb ötleteit. Ahelyett, hogy azon harcolnánk, kié lesz az érdem, inkább osztozzunk [...] Demokratákat és függetleneket is felkérek majd, hogy velem szolgáljanak" - mondta.

Ahogy egy hete Barack Obama beszédéből, úgy most McCainéből is hiányoltuk a konkrét részleteket programjukkal kapcsolatban. De ahogy Obama beszédéből kiderült, hogy gazdasági programja semmiben sem tér el a klasszikus demokrata programtól - azóta kicsit utánanéztünk, így kijelenthetjük: nem sokban tér el John Kerry 2004-es választási programjától sem -, úgy McCainjéről is elmondhatjuk, hogy nem tér el a hagyományos republikánus programtól. Ez viszont, Obama programjával szemben, változást jelent, hiszen George W. Bush a kis kormányzatban, korlátozott költekezésben hívő republikánus filozófiával szemben egy túlköltekező, nagy kormányzat vezetője volt.

"Olyan kormányzatban hiszünk, ami felszabadítja az amerikaiak kreativitását. A kormányzatban, ami nem hoz döntéseket önök helyett, hanem biztosítja a választás lehetőségét" - mondta. Adócsökkentéseket ígért, elsősorban a vállalati szektornak. "A világon második legmagasabb vállalati adójának csökkentése növelni fogja az amerikai vállalatok versenyképességét és segít megtartani a munkahelyeket, amiket amúgy kiszerveznének." McCain, aki kampánya során Michiganben kéretlenül őszíntén szembesítette hallgatóságát, hogy sok megszűnt munkahely sosem tér majd vissza, most azt is kifejtette, hogy a munkájukat elvesztőket átképzési programokkal segítené. Megújítaná a munkanélküli segély rendszerét is. "A munkanélküli segély rendszerét az 1950-es évek gazdaságára dolgozták ki. Ezen változtatni fogunk" - mondta. Ez azt jelentené, hogy a munkájukat elvesztő, az átképzés során ideiglenesen munkát vállalók fizetését kiegészítik, amíg nem találnak új munkát, "olyat, ami már nem szűnik meg".

Az oktatást a 21. század polgárjogi küzdelmének nevezte. "Immár mindenki számára biztosított az oktatás. De mire megyünk ezzel, ha iskoláink bukásra állnak?" - kérdezte, majd ismertette programját, ami nagyobb szabadságot ígér a szülőknek az iskolaválasztásban, versenyt a közoktatásban. "Jutalmazni fogjuk a jó tanárokat, a rosszaknak meg segítünk új hivatást találni" - mondta, nagy derültséget keltve. Ahogy adóügyben, úgy oktatásügyben is bírálta Obamát, aki szerinte a tanárszakszervezetekre hallgat - márpedig a tanárok teljesítményértékelésének eddig javarészt a szakszervezet volt az akadálya, ami saját szabályai szerint a rangidősség elvét követte fizetési kérdésekben.

Ahogy bírálta Obama energetikai terveit is. Illetve magukat a terveket nem, hiszen maga is az alternatív energiaforrások fejlesztése mellett érvelt. De bírálta Obamát, amiért elutasítja az amerikai olajfúrásokat és az atomerőművek építését sem tekinti prioritásnak. "Minden eszközt és forrást fel kell használnunk, minden technológiát fejlesztenünk kell, hogy megmentsük gazdaságunkat a növekvő olajár okozta károktól, és hogy megmentsük a bolygónkat" - mondta.

Beszéde végén visszatért a harc motívumához. "Ha hibát találsz az országunkban, tegyél érte, hogy jobb legyen. Ha csalódtál a kormányzatban, csatlakozz hozzá" - mondta, már-már Kennedyt idézve (Ne azt kérdezd, hogy mit tehet érted a haza, hanem hogy mit tehetsz a hazádért). "Semmi sem okoz nagyobb örömet, mint ha egy náladnál nagyobb cél szolgálatába állsz" - mondta, majd felszólította az egybegyülteket, hogy harcoljanak vele a szebb jövőért.

Összegezve? McCainről mindig is tudtuk, hogy nem a valaha volt legjobb szónok. Sokkal jobban érzi magát szűk közönség előtt. De beszédében egyrészt próbálta eloszlatni a háborúpártiságáról kialakult képet, megerősítette független, pártpolitikán felülemelkedni képes imázsát. És a végére még tűzbe is tudta hozni közönségét, pedig - egy utalást az élet szentségéről leszámítva - nem igazán tett szívességeket a párt jobboldali bázisának. Egy-két nap, és a közvéleménykutatásokból kiderül, hogy sikerült-e megszólítania a mérsékelt, független szavazókat.