Kell egy csapat

Különös csengése volt dr. Mezey György szavainak a bajnokság alapszakaszának megkezdése előtt. Nyíltan felvállalta, hogy amit a keze alá kapott, az egy erős játékosállomány, azt is sugallta, hogy a legerősebb a honi mezőnyben. Végre azt mondhattuk, hogy egy céltudatos edző került ismét a kispadra, aki végre elmondja, mire gondol, nem a középszerűség a cél, a feladat motiválja. Végre azzal törődik valaki, hogy számon kérhetik rajta az ígéretét, mi több: szinte követeli, hogy kérjék rajta számon. Maga is presztízskérdést csinál a bajnoki cím megszerzéséből, hiszen ez lehet az igazi visszatérés, hosszú szünet után.

Mezey György

Mezey aztán a téli szünetben - minekutána többnyire csak kínlódott vele a csapat -, és a középmezőnynél előrébb nem jutottak, megváltoztatta álláspontját. Már azt mondta: meg kell erősíteni az alakulatot, ezzel nem lehet elérni az áhított célt.

Leginkább ez a visszahőkölés a bántó az esetében. Lehet, hogy nem tudott úgy kijönni a játékosokkal, ahogyan szeretett volna, de ezért alighanem csakis az edző a hibás. Mert az vitathatatlan, hogy a felkészülés módszerei kifogástalanok, nála aligha értenek jobban a szakmához, ám valahogy a játékosokkal is meg kell találni a hangot ahhoz, hogy eredmények is legyenek. Úgy mondják ezt közhelyesen, hogy együtt van a csapat. Ez a csapat ritkán volt együtt. Tartottak a játékosok Mezeytől, aki ezt vagy észrevette, vagy nem, de annyi biztos, hogy a problémát képtelen volt megoldani. Emellett leigazoltatott egy olyan játékost a nyáron, a volt jugoszláv Makszimovszki személyében, aki még a juniorba sem fért be.

A váltás már a rájátszás kezdetén felmerült, és mi tagadás, ehhez csak egy adalékul szolgáltak a leírtak. Hogy mekkora része volt ennek abban, hogy a vezetőkkel sem találta meg az őszinte hangot Mezey - amire igen vágyott volna -, nem tudni. De gyaníthatóan közrejátszott benne.

"Meg kell erősíteni a csapatot" - most is furcsa csengése van a szavaknak. Az említett Makszimovszkit az ő javaslatára igazolták le...