Elrepült a legnagyobb zöld sas

A hét elején már titkolóztak a Fradiban. Pontosabban nem titkolóztak, csak semmit nem mondtak. Valamennyi futballista, vezető, edző, gyúró tömören kifejtette, hogy őket nem érdekli a politika, a Torgyán elleni támadások hidegen hagyják őket, nekik csak az a dolguk, hogy a futballal törődjenek, a felkészülésre összpontosítsanak, és még sok-sok bla-bla.

Torgyán és Szabadi lemondtak Fradi-beli tisztségeikről

Ezek a válaszok tartoznak abba a kategóriába, amit senki nem hisz el. Hiszen mindegyik játékos alighanem hallott arról, hogy Torgyánnak mennie kell a minisztérium éléről. Tudták, hogy eddig akkor kaptak pénzt, amikor Torgyán ilyen-olyan - nem mindig legális - úton szerzett, ha Szabadi intézkedett, de most már ez a forrás elapadhat. Pillanatnyi állás szerint tartoznak a játékosoknak, még a novemberi fizetést sem mindegyikük kapta meg, de eddig nem pereskedtek, nem jelentették fel a klubot. Korábban nyilván megtették volna, de most bíztak valamiben.

Az egyértelmű, hogy nem abban, hogy az olimpia idején feltűnt, kezelés alatt álló üzletember Torgyán iránt érzett szimpátiája miatt folyósítja a beígért milliárdokat. Az is érezhető volt, hogy valami készül a háttérben, hiszen a hirtelen nagy emberré, igazgatóvá lett Szeiler József nem ment el arra a szerdai tanácskozásra, amelyiken az európai futball jövője volt a tét. Az áprilisban még az MLSZ-ben sajtótájékoztatók után poharakat szedegető Szeiler ugyanis folyamatosan tárgyalt az esetleges szponzorokka, ezért nem ért rá.

Mindeközben Torgyán érdemeire hivatkozva - jelenleg első a csapat, modern a stadion, pénzt szereztek - elment. De azt még hányszor fogjuk hallani, hogy az ő ténykedése egyértelmű sikertörténet a klub életében, és hogy ő alapozta meg a feltámadást, ő állította talpra a kómában szenvedő beteget.

Ám azt ne feledjük, történt egy s más az évek alatt, amelyekre nem térnek ki a nyilatkozatban. Volt ugyanis egy olyan időszak az uralkodásuk alatt, amikor négy szakvezetőt fizettek. Marijan Vlakot, Európa legjobb szakemberének kikiáltott Poklepovicsot, Muchát, és Simon Tibort. Ebben az érában fordult elő először, hogy történelmi mélypontra esett vissza a nézőszám, olykor csupán ezren látogattak ki a stadionba. Ebben az érában fordult elő, hogy szemérmetlenül hazudoztak, hiszen rendszeresen hamisan jelentették meg a nézőszámot. Ebben az időszakban fordulhatott elő, hogy egy vezérszurkolóból lett technikai igazgató olyan kijelentésre ragadtatta el magát, hogy Páncsics távozásával a becsület távozik az Üllői útról. (Ebből következik, hogy akik ott maradtak, Torgyán és Szabadi is becstelenek...) Ebben az érában nem olvashatta fel a hosszú idő alatt elkészített jelentését az arra megbízott képviselő, és pénz eltűnését a könyvelőre fogták. Ugyancsak ebben az érában fordult elő, hogy a centenáriumot többször megünnepelték, egymást tüntetgették ki nagyszerű munkájuk elismeréseképpen. Rég volt, el is lehetne felejteni, de ettől még tény.

Vitathatatlan, hogy Torgyán, de még inkább Szabadi rátelepedett a klubra, némelykor nyomasztólag hatott a jelenlétük, de aligha jön több támogató az ő távozásukkal, hiszen mégha rémisztőleg is hathatott egy-két lehetséges mecénásra ez a páros, ki tudja, jönni fognak-e ezek után?

Azt azonban nem, hogy mindössze egyetlen fiatal tehetséges játékost került be a nagy csapatba. Azt sem, hogy a Fradi tavaly nem indulhatott a nemzetközi kupában, hogy többször lélektelenül, gyámoltalanul játszottak.

Nyilván nem minden Torgyán és Szabadi bűne, de a végsőkig való ragaszkodásuk Páncsicshoz hiba volt. Most ugyan elsők, gólt sem kaptak eddig a rájátszásban, de az nyilvánvaló: pénzre van szüksége a klubnak. Torgyán ki is adta jelszót: Hrutkát el kell adni. Az iránta érdeklődő angol másodosztálybeli csapatnak leginkább ugyan csatárra van szüksége, de ez a csekélyke különbség - úgy tűnik - nem érdekes. A pénzre garancia lehetett Torgyán személye, most azonban ennek az idilli állapotnak - bizonyára - vége.

Ez volt az utolsó jelszó, de ez is legalább annyira megalapozott, mint jó néhány korábbi...