Nem sikerült a visszavágás az olimpiai döntőért

Bojana Radulovics, a mieink vezéregyénisége - hónapokkal az olimpia után - kimondta azt, amit az egész csapat gondolt: az a döntő valamennyiüket kísérteni fogja, életük végéig. Talán emiatt sem lehetett kérdéses, hogy a magyar női válogatott elfogadja a meghívást az aarhusi kézilabda csarnok avatójára. Talán így könnyebben kikophat a beidegződés a fejekből.

Jegyzőkönyv Dánia-Magyarország 26-17 (14-9) Aarhus, 5000 néző, V: Hansson, Olsson (svéd) Dánia: Rantala - A. Nielsen, Vestergaard 5, Hörlykke 1, D. Andersen, Jörgensen 2, Roslyng 4, cserék: Martensen (kapus), Brödsgaard 2, Kolling 1/1, Daugaard 5, G. Nielsen 3, Skol, L. Pedersen 2, P. Hansen 1 Magyarország: Pálinger - Balogh 1, Prok 1, Simics 1, Kindl 2, Pigniczki 2, Kulcsár 1, cserék: Szász (kapus), Brigovácz 4/4, Siti 1, Nagy K. 1, Nagy I. 1, Ferling 1, Pálffy 1 Hétméteresek: 3/1, illetve 4/4 Kiállítások: 4, illetve 4 perc

Még akkor is igaz ez a megállapítás, ha a válogatottunkban öten szerepeltek az olimpiai csapatból - mivel a Fradi játékosai: Kökény, Farkas, Pádár, Sugár... a Viborg elleni BEK-elődöntőre készülnek pihenőt kaptak -, ám a csapat a decemberi romániai Eb-n győztes tagokkal egészült ki, így ha gyengült is, minőségi cserékkel bővült. Másrészt rutinszerzésnek sem lehet utolsó ez a találkozó. Alighanem a dánok is így gondolták.

Egyértelműen ők kezdték jobban a mérkőzést, már az első percekben kétgólos előnyt szereztek, és a tomboló hazai közönség nagy örömére nemcsak tartani tudták, de még növelni is a félidő közepére. Mi több, igazán akkor indult meg a hazai gólgyártás, amikor megsérült Skov, a gárda egyszersmind a Viborg egyik erőssége. Az első játékrész második felében már fölényben játszottak a dánok, és ha ugyan az öt gólból időközben sikerült ledolgozni néhányat, a zárósípszókor 14-9 - oda.

A második félidő sajnos borzasztóan kezdődött a mieink számára. Több mint tíz perc elteltével mindössze két gólra futotta a megfiatalított csapat erejéből. A rutinosabb és a sokkal játszó dánok mindezt maradéktalanul kihasználták. Mocsai Lajosnak nem maradt más választása, mint az időkérés. A csapat meg is nyugodott ekkor valamelyest, ám a tetemes különbséget szívós munka árán is igen nehezen sikerült csökkenteni.

Amikor azonban feljöttek a lányok hét gólra, akkor a dánok kértek időt. Ezek után ők húztak el megint. És a végére kilenc gól különbséget(26-17) mutatott az eredményjelző tábla.

Vagyis, méretes zakó. Kérdés, hogy sikerül-e így felejteni. Bár az is az igazsághoz tarozik, hogy ennek a mérkőzésnek felkészülési jellege volt. És a kézilabdában talán még valóban van valamicske értéke ezeknek az összecsapásoknak...