A magyar válogatottnak még annak ellenére is volt esélye az Eb-részvétel megszerzésére, hogy az észtek ellen szombaton - idegenben -
tizenhárom pontos vereséget szenvedett. Az ugyancsak 15 pontos izraeliek azonban jobb kosáraránnyal (738-707) megelőzték a szintén csoport-harmadik mieinket - nekünk 829-804-es volt a mutatónk -, és velük lett teljes a tizenhatos döntő.
A résztvevők:
| |
Jugoszlávia (címvédő), Svédország (rendező), Litvánia, Törökország, Ukrajna, Görögország, Spanyolország, Horvátország, Németország, Bosznia-Hercegovina, Franciaország, Lettország, Olaszország, Oroszország, Szlovénia, Izrael
|
|
|
A szabályok értelmében az öt csoportból csak egy harmadik helyezett nem juthatott tovább, és ez pedig nem Varga Mátyás csapata lett. (Egy szorosabb vereséggel értelemszerűen nagyobbak lettek volna az esélyeink.)
A kapitány így értékelt: "Több alkalommal is bebiztosíthattuk volna a továbbjutást, de egyszer sem éltünk a lehetőséggel. A középdöntős mérkőzések utolsó perceiben kapott hárompontosok és a gyenge dobószázalékok megpecsételték a sorsunkat."
A szövetség elnöke, Bodrogváry Iván sem rejtette véka alá csalódottságát, ám egyben utalt arra is, hogy megsérült a fair play szelleme: Nem kellett volna a záró összecsapásra tartogatni a döntést. Ugyanakkor példátlan, hogy egy csapat 24 órával a riválisok után, a többi eredmény tudatában játszhatja le a sorsdöntő mérkőzését.
A történethez annyi tartozik hozzá, hogy Izraelben szombaton nem rendeznek sporteseményeket, ám ezt a nemzetközi vezérkar elöljárói "elfelejtették", ezért alakulhatott ki a kusza, és valóban példa nélküli eset.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!