Dominák, szocialisták és fideszesek az Arénában

Botrányos modernkedés, sportolásra alkalmatlan hodály vagy Budapest új ékköve? Az Aréna keddi bejárásán komoly kérdések dőlhettek el, a megjelent honatyák ennek megfelelő magas izgalmi állapotban mozgatták az állkapcsukat, miközben Skardelli György építész bemutatta a földönkívüliek első kelet-európai kirendeltségét.

Tekintse meg galériánkat! Klikk a képre.

Skardelli olyanokat mondott, hogy "építészeti gondolat", meg hogy "a szilánk alakú kristályépületek felhasítják a természetes bazaltkérget, amely felett a nagy ívelt fém héjszerkezet lebeg", de a politikusokat nem tudta átverni. A fideszesek tudták, hogy nekik tévéshopos mosollyal bólogatni kell, az EU-kitűzőjükről és redőzött homlokukról felismerhető szocialisták pedig azt, hogy az ő feladatuk a szemöldök hitetlenkedő felhúzása és a fikázós mosolygás.

Lángoló gránit

Első stációnk az Arénát körbevevő 30 ezer négyzetméternyi lángolt gránit vagyis a hatalmas Placc volt. A Kavics intenzív kisugárzása már itt kikezdte a nemzet egységét.

A Fidesz kiszúrt a baloldali dominákkal?

Tekintse meg galériánkat! Klikk a képre.

A megszentelt kőfelületre lépő Deutsch exminiszter azt súgja a mellette sugárzó honatyának, hogy "milyen gány volt ez a környék" az átépítés előtt. Hirtelen nagydarab, izmos, Klapka György vállalkozóra hajazó férfi pattan az építész mellé, és a földre mutogatva olyanokat hadar neki indulatosan, hogy "gány, ocsmány munka, elképesztő, felháborító" aztán meg hogy "beleakad a hölgyek tűsarka". Mint kiderül, ő pont ellentétesen gányozik Deutsch-csal. A férfi, akit a hanyagul lerakott gránitlapok akasztottak ki, alapos káderezés után ugyanis az MSZP-s Urbán Árpádnak bizonyult. A hézagok tényleg nagyok, de a beleakadás legfeljebb egy combig érő fekete lakkcsizmáján hegyes fémsarkot viselő szadista nőt fenyegetne itt, szerintünk.

A terület a gördeszkások paradicsoma lehetne, hatalmas tér áll rendelkezésre a gyorsuláshoz és betonperemek százai várják, hogy Tony Hawk egyensúlyozzon rajtuk. Mivel a burkolat enyhén szólva is girbegurba, felvetődik a kérdés, vajon az üzemeltető direkt kéréséről van-e szó, azzal a céllal, hogy kiszorítsák a skatereket és a tűsarkos szocialista szavazókat.

Az egész összességében igen impozáns, Pesten tényleg nincs ehhez hasonló, tudatosan átgondolt kőfelület. A szálka alakú világítótestek fenyegetően várják a repülő óriásrovarok támadását, a "kristályépületek" nálunk még szokatlan, másutt már meghaladott hegyes sarkai hasítanak, az egészet meg bőszen ellenpontozza a hatalmas fém űrhajó/kavics/tehénlepény.

Bevállalós autószalon

Tekintse meg galériánkat! Klikk a képre.

Miután Skardelli mutatóujját a Héjra emelve eloszlatja az urbánus legendát, miszerint gyúlékony elemeket építettek a tetőszerkezetbe, elindulunk a Stadion szálló felőli oldalon álló leendő Sportmúzeum felé, amikor váratlanul a Nép kövér és rezes orrú Fia pattan Deutsch elé és harsány hogyvanminiszterurazás után rejtélyesen közli, hogy "ki fog ez minden igényt elégíteni, ha helyrejön".

A dekonstruktivista szögekkel ijesztgető leendő Múzeum kívülről és belülről eléri egy bevállalósabb alsó-ausztriai Audi szalon színvonalát, ami az itteni átlagot nézve nem kevés. A fém-üveg beltér egy múzeumhoz képest nem tűnt túl nagynak, viszont világos, akár egy pálmaház, ami egy múzeumépület esetén szokatlan. Az őszi napfényben izzó gerelyekről fantáziálunk egy sort, aztán a placc érintésével behatolunk a Kavicsba.

Karének és csillagtérkép

Az előcsarnokban pompás jelent fogad: az egyre átszellemültebb Skardelli mester versenyt ordít a rejtett hangszórókból áriázó Andrea Bocellivel, a rettegett vak tenorral, majd elragadja az alkotó indulat és a bejáratot az épület szájának nevezi, amelynek pengefogai és fémhálóval borított szájpadlása van.

Az épület korábban már megénekelt fekete űrbársonnyal borított plafonját a manapság oly divatos csillaghajó-stílusban takarták el egy alurácsos álmenyezettel. Néhány monumentális asztronautaszobor és egy holografikus csillagtérkép elhelyezésével remek űrhajósakadémia válhatna a csarnokból. A készítők sci-fis vonzalmát a nézőtérre vezető folyosók hangulata is megerősíti; bárhová néztünk, eszünkbe jutott Csubakka, rejtély, hogy miért.

Le a huhogókkal!

A Nézőtérre belépve gyorsan megállapítjuk, hogy ez azért jól néz ki, a bársonyszékek elegánsak, a sokat bírált eredményjelző pedig mindenhonnan remekül látszik. Az építész felveszi a harcot a tapsra huhogó balliberális fanyalgókkal és elmagyarázza, hogy azért nincs vízelvezető lefolyó, mert hoki után a jeget feldarabolva kihúzzák egy hátsó helyiségbe, ahol bekerül a krómacél borítású olvasztóba. Állítása szerint a VIP-szekció melletti vitatott szektorba - ahonnan a pálya jelentős része takarásban van - csak akkor adnak el jegyet, ha a nézőteret görög aréna-szerűen rendezik el, mert akkor mégiscsak látni mindent onnan is.

Melegít az MSZP

Tekintse meg galériánkat! Klikk a képre.

A szó ezután valahogy a bemelegítésre terelődik, ami a jelek szerint a Magyar Szocialista Párt kiemelt prioritása ezekben a hónapokban. Ugyanis minden egyes tápos külsejű MSZP-s képviselő erről faggatja Skardellit, hiányolva a külön melegítőtermet. Urbán képviselő két aranyköpéssel véteti magát észre ismét, úgymint "ahány sportember annyiféle bemelegítés, illetve "vannak sportoló ismerőseim".

Míg az újságírók az építészt hallgatták a küzdőtér lépcsőin, az Index riportereinek figyelmét a plafonról csüngő kijelző kötötte le. Az egyik panelen egy nagyon érdekes filmet adtak, ami két munkás különös, sorsszerű kapcsolatán keresztül mutatta be az Aréna építésének történetét. A kezdő képsorokon még egymástól távol tízóraizott a két férfi, ám ahogy teltek a hónapok, egyre erősebb kapcsolat szövődött közöttük, míg a bokrétaünnepségen kicsúcsosodó történet végén örök barátságot fogadtak egymásnak.

A megrázó és tanulságos némafilmet egy érdekes állatokat bemutató képsorozat követte. Láttunk pávát, makákót, tigrist és vízilovat is. Lehet, hogy egyszer egy egész szafariparknak ad majd helyet az Aréna küzdőtere, Balázs Pali pedig ocelotok társaságában fog koncertezni? Csak remélni tudjuk.

Buktak a franciák a hugyoldával

Ezután a felső szint felé vesszük az irányt. Már korábban kinéztük magunknak Herényi Károly klónozott mását. Most pont elé kerülünk. A klón éppen azt magyarázza szintén szocialistagyanús külsejű barátjának, hogy ez lesz a hajléktalanok paradicsoma. A frankofón kultúra nagy barátja később felidézi, hogy Franciaországban korábban olyan "hugyoldák" voltak az utcán, amelyek a felhasználó férfi középső traktusát kitakarták a tekintetek elől, de fejért és lábát szabadon hagyták. "Az az ötlet sem jött be, ez sem fog" - mutat körbe az ismeretlen baloldali.

Boncolt jak és pénztőke

Tekintse meg galériánkat! Klikk a képre.

Odaérünk a VIP-páholyokhoz. Ezek az Aréna legérdekesebb helyiségei közé tartoznak. Szobák, ahová halandó ember sosem léphet be, ahol egy hokimeccs közben országok (kontinensek!) sorsa dől el. A páholy egy előszobából, apró mosdóból és egy nagyobb beltérből áll. Ha a szereposztó díványon ücsörgő hostess elaludt a pezsgőtől és a hangulat a magasba hágott, a tárgyalóasztaltól egy saját erkélyre ülhetnek ki a VIP-k, háromszor vastagabb bársonyszékekbe, mint a tömeg. Az inas közben a boncasztal-szerű pulton felszeletelhet egy nagyobb jakot, amit aztán kedvükre marcangolhatnak a pénztőke urai.

Megvesztek a képviselők

Belépünk a küzdőtérre , ahol a társaságban elvegyülő parlamenti képviselők hirtelen oktalan gyermekké változnak a vörös bársonyszékek láttán. Egy csapat csintalan honatya odarohan a lelátóhoz és az ülések közé veti magát. Pajzán kiáltások hallatszanak mindenfelől: "kényelmesebb, mint a Parlamentben", "hol a szavazógomb?", "viselkedjetek már gyerekek", de a kis csintalanokat semmi sem tudja megfékezni.

Beszédülünk a küzdőtér közepére, ahol meglepő jelentbe csöppenünk bele azonnal: Deutsch exminiszter és Bakonyi Tibor szocialista bizottsági elnök vörös fejjel inzultálják egymást verbálisan. Nem voltunk ott az elejétől, de arra lehet következtetni, hogy Bakonyi aggódhatott, mit művel majd a koncertközönség a bársonyhuzatú ülésekkel. "Én bízom a fiatalokban" - harsogja éppen Deutsch, aztán remegő hangon kéri Tibort, hogy álljon ki az ifjúság elé, és mondja a szemükbe, hogy milyennek tartja őket, aztán mindenkit biztosít arról, hogy a "rendes magyar fiatalok" nem fogják eldugítani a vécét.

Tekintse meg galériánkat! Klikk a képre.

A jelent hatása alatt már csak arra vagyunk képesek, hogy a titokzatos funkciójú, aszimmetrikus helyiségek során átvergődve megtekintsük az annyit szapult öltözőket. Belépve azonnal megcsapta az orrunkat a csapatsportok átható szaga. Mivel tudomásunk szerint eddig senki sem használta a kék dexion-salgó elemekből álló helyiségeket, arra kell gondolnunk, hogy a kivitelezők figyelmességből előre illatosították az öltözőket a sportolók gyorsabb akklimatizálódása érdekében. A hokiöltöző figyelemre méltó szolgáltatása, hogy képes hasáb alakú sportolók kiszolgálására is. A kötekedő kedvében lévő Herényi-klón azon van kiakadva, hogy az összevissza elhelyezett öltözőpadok miatt a sportolók majd frakciózni fognak.

Erőnk maradékával felvonszoljuk magunkat a sajtószobába, ahol bősz káderezésbe kezdünk. Igencsak megéri, hiszen kiderül, hogy a frankofób hugyoldás ember nem volt más, mint Bakonyi Tibor szocialista bizottsági elnök tanácsadója, Vincze Géza, a Fradi volt játékosa és edzője.

Nincs más hátra, minthogy megállapítsuk, hogy az Aréna és környezete budapesti mértékkel kivételesen jól néz ki, aztán felboncolt jakokról álmodozva visszatérjünk a szerkesztőségbe.