Másodosztály felett

Komolyabb botrány nélkül ment le a budapesti jégkorong-vb ami ismerve a reménytelen magyar hokis viszonyokat, már önmagában is a rendezőket dicséri. Nem omlott össze a beléptetőrendszer, nem szakadt be az öltöző fala, sőt a jég sem olvadt el, pedig arra kifejezetten számítottak.

A rémképekkel szemben éppen annyi néző volt (a magyar meccseken majdnem telt ház), amennyi még kényelmesen befért, de már jó mélyen tudott morajlani a gólhelyzeteknél. A szurkolók külön standoknál vehettek vb-emblémás cuccokat meg különböző jégkorongos mezeket, kütyüket, voltak rendes - viszont drága - büfék, továbbá asztali hokik (a csocsó hokira fejlesztett változata) a folyosón. Szóval rendes körülmények, ami ugyan természetesnek tűnik, de csak annak, aki nem volt még Budapesten hokimeccsen.

Kangyalok a lelátón

Magyarország - Lengyelország (Tekintse meg galériánkat! - Klikk a képre!)

A mezek különben nagy karriert futottak be, a végén már a fél Aréna különböző csapatok - nyilván elsősorban a magyar válogatott - játékosainak öltözött. Az utolsó nap akadt olyan szektor, ahol legalább öt Kangyal Balázs ült, és akármennyire is becsüljük a magyar játékosok igyekezetét, minimum marketingdiplomát érdemelne az, aki így el tudta őket adni.

Mert sajnos továbbra is ugyanolyan messze vannak a világ élvonalától, mint eddig voltak, illetve most egy kicsit még messzebb. A világbajnokság előtt dobogós helyezést írtak elő hivatalos célként, de közben állandóan aranyéremről - és az ezzel együtt járó A-csoportba jutásról - beszéltek. Lehet, hogy egyszerű PR-trükk volt, de az biztos, hogy a tavalyi második helyből kiindulva sokan elhitték.

Kazahsztán kiemelkedett

Mégsem óv a magyar válogatott A vb utolsó mérkőzésén, az ezüstéremről döntő Magyarország-Lengyelország találkozón pályára lépett egyik lengyel kapus nem szerepelt az eredetileg megadott nevezésben. A mérkőzés után Hudák János, a válogatott vezetője hivatalosan bejelentette, benyújtják az óvást, azonban alig egy órával később módosították a döntést: mégsem óvják meg a lengyelek ellen 3-1-re elveszített mérkőzést. (A csapatok három-három kapust nevezhettek az egész tornára, de közülük minden mérkőzésen csak kettőt szerepeltethettek, akiket a mérkőzésre kiállított külön nevezési lapon meg kellett jelölni). A hiba egyébként már a mérkőzés közben kiderült, a harmadik harmadban a zsűri és a játékvezetők hosszan tárgyalták az ügyet, majd leküldték a jégről a lengyel kapust.

És ők nyilvánvalóan csalódtak, amikor azt látták, hogy a sokkal gyengébbnek ítélt hollandokat csak nagy nehezen nyomjuk le, Romániát sehogy sem, a körülbelül azonos színvonalon hokizó lengyelektől meg simán kikapunk. De még ha ezeket a meccseket hoztuk is volna, akkor is érthetetlen, hogy hogyan képzelték Kazahsztán legyőzését. A legkomolyabb szovjet iskolát játszó kazahok kiemelkedtek a mezőnyből, és teljesen megérdemelten jutottak fel az A-csoportba.

A második hely hazai pályán azért összejöhetett volna, de a magyar válogatott képtelen volt megismételni a tavalyi vb-n bemutatott jó játékát, ami többek szerint elsősorban Jan Jasko szövetségi kapitány hibáinak következménye. Legtöbben (például az Index Törzsasztalában szereplő Kercsó Árpád) a négy önálló sor erőltetését kifogásolták, mert úgy látják, hogy egyszerűen nincsen négy sornyi válogatott színtű magyar játékos.

Csarnok, de nem sport

Van viszont egy komoly csarnok Budapesten, és kétségtelen, elsősorban a normális ízléssel megépített és tényleg modern Arénának köszönhető, hogy a vb nem provinciális kis tornának, hanem komoly nemzetközi eseménynek tűnt. Az egyetlen - de alapvető - gond az Arénával az, hogy hivatalos neve ellenére nem sportcsarnok. Rendezvényt lehet benne tartani, de sportversenyt csak nagyon komoly kompromisszumokkal.

Az egész történet komolyabb elemzést érne meg, nem elfelejtve, hogy az Arénát építő és annak kapacitását túlnyomórészt hasznosító francia cég elsősorban a koncerteken, vásárokon és vallási rendezvényeken kaszálhat, a megrendelő szakminisztérium viszont főleg sporteseményekre szeretné felhasználni. Jellemző mindenesetre, hogy a jégkorongmeccseken nagyjából kilencezer férőhely marad, de ebben alapból kétezer VIP hely van, a sajtópáholy viszont százhúsz férőhelyes (és már ahhoz is korábban beszerelt széksorokat kellett kiemelni). Jövőre elvileg itt atlétikai világbajnokságot fognak rendezni, ahhoz körülbelül hatszáz újságírónak kéne hely, asztallal.

Füstöl a folyosó

Meg dohányzóval, ha egy mód van rá. A legszerencsétlenebbül kezelt téma az Arénában a dohányzás volt, ami az egykori BS leégése után érthetően érzékeny pont, de annál inkább kéne értelmes és egyszerű megoldásként bevezetni a jól elszeparált, részben zárt, részben nyitott, és nagy teljesítményű poroltókkal felszerelt dohányzókat.

Az eredetileg tervezett, abszolút prohibícionista politika természetesen már a vb első napján megbukott, de a rendezők az ilyenkor általában jellemző görcsös pánikreakciók helyett gyorsan kijelöltek egy dohányzórészt a folyósón. Ami feltétlenül jobb volt, mint ha a közönség lázadásokban tört volna ki, esetleg titokban a vécékben dohányozva gyújtotta volna fel ezt a csarnokot is, de ez meg a nem dohányzókkal volt kiszúrás.