Post Jenő

"Megérezte, hogy van keresni valója a pályán" (Knézy Jenő)

"Jenő bá! Haljon meg inkább ez a nyavajás nick, mert ez megérdemli. A Jenő bá pedig augusztusban kommentálja csak le nekünk a magyar bajnok BL-selejtezőit, ahogy szokta! Én nem szeretem a Jenő bá stílusát, bevallom, ezt a fajta ellenérzést az is fokozta, hogy Jenő bácsi kb. 2 hónapja rátaposott a kabátomra egy kosármeccsen :), de tudom, hogy Jenő bá jó ember(!), és én ezért is szurkolok, hogy keljen fel abból a korházi ágyból, amelyik most magához ragadta, mert minden ellenkező híresztelés ellenére kedveljük Önt, még akkor is, ha néha morgolódtunk mi tudatlan, lázongó ifjak. Én személy szerint nem vagyok hajlandó bocsánatot kérni azért a sok bunkóságért, amelyeket pl. ezen a nicken követtem el Jenő bácsit becsmérelve, nem vagyok hajlandó, mert az olyan volna, mint egy szánalmas búcsú-bocsánatkérés. Gyógyulj meg Jenő bá! Hajrá Knézy Jenő!" - írta AntiJeno az Index Drukkerkocsmájának Knézy-szótár című topicjába május 8-án.

AntiJeno kívánsága nem teljesült. Knézy Jenő június 17-e délután elhunyt, azaz már biztosan nem fogja közvetíteni a magyar bajnok BL-selejtezőjét, amiben még a legkevésbé durva az, hogy a mezőny legjobbja fog hiányozni. Igaz ugyan, hogy ez meg inkább a magyar futballt jellemzi, de az elmúlt hetekben többen is megfogalmazták, hogy Knézy Jenő a magyar foci állapotaiba betegedett bele.

Ami így önmagában nyilvánvalóan hülyeség. A gondolat viszont precízen megmutatja az országos Knézy-képet: Jenő körülbelül egyenlő a magyar focival, de legalábbis elválaszthatatlan kapcsolatban állnak, az egyik nincs a másik nélkül, és mivel focink nincsen már, Knézy Jenőnk se lesz ezután.

Pedig kéne mind a kettő, akár külön-külön is. Nem csak azért, mert ott van még a nemzetközi foci, meg a kosárlabda, meg a jégkorong, meg a vízipóló, hanem azért is, mert a közösségnek (na jó: a nemzetnek) nagyon kevés tartós és megbízható értéke van. Knézy Jenő hangja ilyen, közös érték volt. Elég sokan lehetünk, akik konkrétan az ő hangját hallottuk legtöbbet az életben, talán az édesanyák rivalizálhatnak, legfeljebb. (De teljesen komolyan: focirajongók kezdjenek el kilencven perceket szorozni).

Próbáljunk meg igazságosan ítélni: jó kommentátor nincsen. A focihoz Magyarországon köztudottan tízmillió ember ért (illetve ma már sokkal kevesebb, de aki leül megnézni, az biztosan) ráadásul szurkolunk is. A kommentátortól tehát azt várjuk, hogy a téma körüli valamennyi többlet információt tudja és közölje, de úgy, hogy közben néha tévedjen, amit aztán a tévé előtt röhögve jól kijavíthatunk, másrészt legyen elfogulatlan, de a kedvenceink felé valamivel elfogulatlanabb.

Knézy közel állt a lehetetlen feladat megoldásához. Miközben szakmai színvonalát elég precízen mutatja, hogy a legélesebb politikai közvetítésekhez (választások) rendszeresen áthívták a sportosztályról, valószínűleg egyetlen tévés személyiség sincs, akinek a szövegeiből annyi magán-antológia készült, mint az övéiből. Amihez nem elsősorban az kellett, hogy sok millió nyilvánosan elhangzott mondata között legyenek hülyeségek is, hanem az, hogy legyen hozzá figura, tehát egy mindenki mástól élesen megkülönböztethető, saját hangvétel. Ami egy valakié, az élménnyel összekötve pedig mindannyiunké. Amitől Knézyből Jenő lett.