Knézy: Jól tűröm a kritikát

Knézy Jenő: Ami az elfogultságot illeti: nagyon sokszor hálás vagyok egy csapatnak vagy egy játékosnak, ezért többször említem a nevüket. Ez okozhatja az elfogultság látszatát. Én ezt nem érzem szó szerinti drukkolásnak. Semmilyen csoportosulásnak, szektának nem vagyok tagja, mint ahogy semmilyen pártnak sem. Szeretek szabadon gondolkodni, ez az oka. Hajdú B. Istvánt tartom a legjobb fiatal riporternek.

Kérdés: Mi a véleménye a Maldív-szigetek futballszínvonaláról? Miért pont a Bayern München és a német válogatott a kedvence? Melyik országban a legfinomabb a sör? Mi a véleménye a fia sportriporteri munkájáról?

K.J.: Nem gondoltam, hogy a Maldív-szigetek ennyi vihart vált ki. A véleményem fenntartom, egy jobb bajnokságban dolgozó ember nyilván tapasztaltabb, felkészültebb. Nem mindegy, hogy egy meccsen nagy iram mellett húsz-harminc esetben kell dönteni, vagy sétálósabb iramnál ötször. Sajnos, a maldív-bíró jelenség egyszerű sportpolitika: minden ország egy szavazat. Manapság inkább az angol és a spanyol foci híve vagyok a németeké kevésbé. Imádom a szellemes ötletgazdag játékot. A kedvenc söröm, pontosabban söreim: Staropramen, Paulaner, Heineken, szóval a testesebb, harapósabb sörök. Ami a fiam riporteri munkáját illeti, elfogult vagyok vele, de közvetlen módon soha nem segítettem neki. Higgyétek el, a neve inkább hátrány volt, nagyon sokszor, mint előny.

Kérés: Mi kell ahhoz ma, hogy valakiből jó sportriporter legyen? Tárgyi tudás? Szövegelési hajlam? Rokonok? Vagy 90-60-90-es méretek? 5. "Jó estét, jó szurkolást!" Ezzel bevonult a sport történelembe. Honnan származik a mondás? Véletlen vagy tudatos keresés?

K.J: Mindenkinek van véleménye. A riporter el is mondhatja. Ez felelősséget jelent, és persze szükséges rengeteg tárgyi tudás is. Én nagyon fontosnak tartom, a helyes beszédet. Ha lehet, kerülöm az idegen szavakat. Ami talán most más, az az, hogy mindenki gyakorlatilag mindenhez hozzáfér. Ezért inkább a hangulatot próbálom meg visszaadni. Remélem ez nem zavaró. A "jó estét, jó szurkolást" levédettem, eredetileg azért találtam ki a nyolcvanas évek elején, hogy ezzel meg tudjanak különböztetni másoktól.

Kérdés: Ön aki az, aki állandóan kesereg, hogy egy európai kupameccset itthonról kell közvetítenie, ellenben a vb alatt egyetlen olyan információval sem szolgált, amiért a helyszínen kellene lennie. Ha fel akarja dobni a közvetítéseit, akkor nem az unalmas statisztikákat, 50 évvel ezelőtti csapatok névsorát keljen sorolni, hanem beszámolni a helyszíni eseményekről, melyek nem láthatóak a tv képernyőjén.

K.J.: Itthonról közvetíteni nem okoz nehézséget, hiszen a játékosokat mindenki ismeri. A kiszolgáltatottság viszont rossz érzés. már pedig a stúdióban ülve kiszolgáltatottak vagyunk a beérkező képnek. Ha a rendező nem mutat valamit, mi sem tudunk róla. Ez lehet csere, nézőtéri balhé stb. viszont ha néző dühös emiatt, az rajtunk csapódik le: "ez a süket még azt sem tudja ..." Nem sajnáltatni akarom tehát magamat, csak jelezni, mit várhat ezúttal a néző. Azzal tisztában vagyok, hogy mindenkinek nem tetszhet, amit csinálok. A becsületesen elvégzett munkáért viszont talán bántani sem kell, maradhat a vélemény, ha más jobban tetszik. Zárásként csak annyit: tartsuk egymás véleményét tiszteletben, tanúsítsunk néha némi megértést.

Kérdés: Miért gondolja azt, hogy Beckenbauer úr jobban örül annak, hogy veszített a döntőben a német válogatott ? Nem tartja-e utólag hibának, hogy a közvetítés alatt kétszer is közölte e véleményét.

K.J: Igyekszem a nézőket egyenrangú, felnőtt társként kezelni. Ezért gondoltam úgy, hogy még ez különc gondolat is belefér. Régi híres sportolóknál, nem ritka, hogy nem tudnak szívből örülni az utódok sikerének, mert úgy érzik, ezzel ők háttérbe szorulnak.

Kérdés: Miért Ön utazik minden jobb BL-meccsre közvetíteni?

K.J: Ami az utazásokat illeti, azt a mindenkori főszerkesztő dönti el.

Kérdés: Mi a véleménye a VB döntőn elhangzó kijelentéséről, hogy "a brazil csapat nem tud mit kezdeni a meccsel", amit azután is fenntartott, hogy több gólhelyzete is volt a braziloknak?

K.J.: Néha talán a képernyő nem adja vissza a helyszíni érzéseket, észrevételeket. Az, hogy braziloknak gólhelyzetük volt, szerintem nincs ellentmondásban azzal, hogy szenvedtek a németek óvatosabb játékától. Ugyanígy volt olyan mérkőzés, amikor, szinte tetten érhető volt a csapat elfáradása. Kell-e ezt azonnal közölni? Szerintem azért igen a válasz, mert ezzel azt akarom jelezni, együtt élek az eseményekkel, és nem megyek el fontos dolgok mellett.

Kérdés: Vajon miért érzi azt a néző, hogy ön úgy rühelte már a másodhegedűs szerepet, annyira várta Vitray távozását, hogy arra is képes volt, hogy "bármi áron" kivárja ezt az időt? És most a fiatalok nem úgy várnak, mint pár éve Ön?

K.J: A másodhegedűs szerepe sohasem kellemes. Ám abban, ki hogyan viseli el, nagy a különbség. Nekem a televízió több mint 30 éve a munkahelyem, és nem azzal a céllal léptem be, hogy kibekkeljem Virayt. Ami lényeges, hogy valaki ne tisztességtelen eszközökkel akarjon más elé kerülni. Ezen a téren sajnos ma már korántsem egyértelmű a helyzet. Ami a fiatalokat illeti: nyilván ők is várnak a lehetőségre, méghozzá türelmetlenül. A lelkiismeretem azért tiszta e téren, mert rövid főszerkesztőségem alatt került a pályára a jelenlegi tévés, rádiós utánpótlás Mérei Andreától Pataki Tiborig és Egri Viktortól Matuz Krisztiánig.

Kérdés: Olvasta már itt, az index fórumon a Drukkerkocsma KNÉZY SZÓTÁR című nagysikerű topicját? Netán rendszeres olvasója?

K.J: Természetesen szoktam olvasni, de nincs számítógépem, és technikai analfabéta vagyok. Ezért maradnak el a válaszok. Mindenkinek tiszteletben tartom a véleményét, bár néha igencsak kiborítanak. Csak egyet kérek, tételezzék fel, hogy nem a nézők bosszantására ültünk oda, és esetleg nem láthatunk egyformán bizonyos dolgokat. Ettől a kölcsönös megbecsülés esete még fennállhat. Mind ez a közélet egyéb területére is igaz.

Kérdés: Miért érzi úgy, hogy önnek mindenképp elsőként kell tudatnia a párhuzamosan zajló meccs eredményét?

K.J: Én azt gondolom, hogy nézőt illik a legjobban kiszolgálni. A vb alatt nem lehetett mindenkitől elvárni, hogy reggeltől estig tévézzen, viszont érdekelhették az eredmények. Az olasz-mexikói meccs talán igazolta is az álláspontot, hiszen a csapatok viselkedésből következtetni lehetett a továbbjutásra, pedig nem mondtuk az eredményt. Itt is a kölcsönös megértésre tudok utalni: van akinek kell, van akinek nem.

Kérdés: Engem, és meg sok embertársamat kifejezetten untatja, sőt idegesíti a közvetítési stílusa. Azt gondolom, hogy sem Önnek sem másnak nincs joga ahhoz, hogy egy csapatot, kapitányt, játékost, vagy akar játékvezetőt szakmailag bíráljon.

K.J: A szakmai bírálat hozzátartozhat a közvetítéshez. Különösen, ha megalapozott. Ami nagyon fontos, és ezt eddig talán sikerült elkerülnöm, hogy emberi méltóságában ne sértsen senkit. Nem hiszem, hogy bárki érzelmek, gondolatok nélkül tud végig nézni egy sporteseményt.

Kérdés: Ön szokott-e káromkodni, ha a csapat, amelynek szurkol, bekap egy gólt? 2. Ön viccesnek tartja-e Collina bíró úr fejét?

K.J: Régen, amikor még tudtam szurkolni- ez persze focira vonatkozik- bizony káromkodtam. Ma már túl sokat tud az ember a háttérről, ezért a szó klasszikus értelmében nem drukkol. Collina feje nekem cseppet sem vicces, én egy ellentmondást nem tűrő "minidiktátort" látok benne.

Kérdés: A tv-ben azt nyilatkozta, hogy a Műszaki Egyetemen végzett. Ehhez képest nekem korábban azt mondták, hogy Ön a GATE hallgatója volt. Mi igaz ebből?

K.J: Mindenből van egy kicsi igazság. Mezőgazdasági gépészmérnök vagyok, 1969-ben végeztem, de nem a Műszaki Egyetemen, hanem a gödöllői agárgépész szakon. Így tehát valóban a GATE hallgatója voltam.

Kérdés: Szeretném tudni, melyik sportágról gondolja, hogy Ön közvetíti a legjobban az országban, és melyik az, amit Ön szerint valaki más (névre is kíváncsi lennék természetesen) jobban közvetít.

K.J: Én három sportágat szeretek közvetíteni: foci, kosárlabda, jégkorong. Hogy milyen színvonalon- annak a megítélése már nem az én dolgom.

Kérdés: Nem gondolja-e Knézy úr, hogy a mikrofont át kellene már adni a fiatal riportereknek?

K.J: A fiatalabbakról csak annyit: bizonyítsanak a mikrofon mellett, de szigorúan a mikrofon mellett, ne máshol. Ha jobbak, úgyis átveszik az ember helyét, ez a világ rendje. Kérem, ne felejtse el, hogy egy magas színvonalú, erős szerkesztőségben dolgozni dicsőség, míg ellenkező esetben könnyen megkapja az ember: "vakok között félszemű.."

Kérdés: Tisztelt Knézy Úr! Ön szerint miért ilyen siralmas a magyar sportriporter felhozatal és utánpótlás? Lassan 30 éve még mindig Ön a vezető sportriporter, Hajdú B. Istvánon kívül szinte nem is tudnék megemlíteni senkit, aki az újabb generációból megüti a színvonalat.

K.J: Elnézést kérek mindenkitől, ha a közvetlen kollégáimmal kapcsolatos véleményekre nem válaszolok. Véleményem természetesen van, de ez olyan, mint családon belüli gyermeknevelés. Van amit csak házon belül illik kiteregetni. A fiatalabbak közül egyébként, aki kíváncsi a véleményemre, annak négyszemközt el is mondom.

Kérdés: A magyar válogatott mikor jut már ki végre egy VB-re vagy EB-re? Nekem úgy tűnik, hogy 2010. előtt semmiképpen...

K.J: Ha a magyar fociban minden jó döntést meghoztak volna, akkor is hat-nyolc év kéne a fölzárkózáshoz. De hol vannak a jó döntések? A jelenlegi selejtezős rendszerben bármilyen részvétel egyelőre délibáb.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!