Besenyei a mennyekből

Sporttörténeti jelentőségű eseményre invitált alapos sajtó- és pr-munkával az osztrák származású sikerüdítő, amely élénkítőszer-tartalma miatt nagy népszerűségnek örvend úgy a vegyi alapon diszkózó és gyúró plázafiatalság, mint a másnaposságra és szemhéjnehezülésre hajlamos lakosság vagy a teljesítménykényszeres egyetemi ifjúság és menedzserrétegek körében. "A Red Bull szárnyakat ad" szlogenre kitalált és igen gondosan végigvitt marketingkoncepció a repülés körül forgolódik egyre intenzívebben, így lett idén 1. Nemzetközi Red Bull Gyorsasági Akadály-repülőverseny. (Külön dicséret a szervezőknek, amiért az "akadály-repülőverseny" összetételt a magyar helyesírás szabályainak megfelelően írták; a reklámszakmában a hasonló erősségű helyesírási feladatokat alig tíz százalékos találati aránnyal oldják meg).

Tekintse meg képeinket

A sporttörténeti jelző persze rossz marketingblabla: egy rendes légibemutatóról van itten szó, amelynek különlegessége az óriási felfújt kotonok közötti műrepülőverseny. Ezt a versenyszerűséget Besenyei Péter világbajnok és médiasztár vezetésével találtak ki, egy kicsit közönségbarátabbá, érthetőbbé teendő az egyébként elég absztraktnak tűnő sportot (a műrepülést, ti.). Tehát egy különös akadálypályán, a földhöz nagyon közel repülve kell bemutatni figurákat (késrepülés, orsók, talajérintés, kutya faszán vitézkötés, satöbbi), mindezt időre, és a rossz akadályvételek, elrontott figurák miatt büntetőmásodpercek járnak. Hasonló rendszer, mint a díjugratás. (Az egyik résztvevő pilóta meg is jegyezte, hogy ez tulajdonképpen repülőgépes díjugratás.)

Ehhez körítésnek még néhány szép old timer, néhány akrobata műrepülőcsapat, egy lélegzetelállító vitorlázóműrepülő-gyakorlat, és egy-két üdítős pult, ahol beszerezhető a taurin- és koffeintartalmú, ízében az olvasztott savanyúcukorhoz hasonlító ital.

Családi aszály a kopár sziken

Ennyi körülbelül elegendő ahhoz, hogy a Red Bull tízezreket csődítsen szombaton a tököli reptérre. A repülős bemutatóknak ugyanis masszív közönségük van. Ezrek mennek (a sajtóban: zarándokolnak; sőt: a repülés szerelmesei zarándokolnak) a szabadszállási, kecskeméti repnapokra, sőt az igazán fanatikusok a legnagyobb külföldi bemutatókra is utazgatnak Hradec Kralovétól Párizsig. (Az Index Jetfly mellékletében is rendszeresen hirdetnek légibemutatós utakat.) Tököli megfigyeléseink szerint a repülős bemutatók egyik vonzereje, hogy családi programnak álcázhatók. Kicipelhető a gyerek ("biztos nagyon élvezni fogja"), mellé pedig az anyu, együtt a család. Persze nincs az a kis wannabe-Gagarin, aki élvezne nyolcórányi égrebámulást egy tökéletesen árnyékmentes száraz pusztaságon, tűző napon. Gyerek tehát kínlódik, jobb esetben elcsavarog, anyu rutinosan napozik, apu az erdélyi feketézőktől vásárolt háromezer forintos fröccsöntött távcsövön nézi, hogy mikor jön Besenyei Péter.

Besenyei, a műrepülés Puskás Öcsije

Besenyei neve másodpercenként hangzik el a helyszínen. A történéseket kommentáló helyi műsorközlők minden mondatukba képesek beleszőni a főhőst: Besenyei Péter erről azt mondta, amarról azt, ez viszont azt mondta Besenyei Péterről, Besenyei Péterrel együtt volt, amikor, ez a másik sosem látta még Besenyei Pétert.

A közönség legalább ilyen gyakran emlegeti a világbajnok nevét. Majd mingyá jön Besenyei, Besenyei lenyomja ezeket, láttam az előbb Besenyeit, Besenyei a lovát ugratja. Halottam továbbá kisgyermeket sportán Besenyei Péter felkiáltásban kitörni, és meg mernék esküdni rá, hogy valahol a hátom mögött elhangzott az "Adjál már egy ci-Besenyei Péter-git, baze" mondat is.

Resszkess, Farkas Berci!

Klikk a képre

Na, ez az igazi sporttörténeti tény: műrepülőpilóta még sosem volt ekkora sztár nem hogy Magyarországon, de sehol a világon talán. Besenyei lassan beéri minden idők legnépszerűbb magyar repülősét, Farkas Bercit (ő is jelen volt az eseményen egyébként, nyilván féltékenységből).

A Besenyei-jelenség mindenesetre megér néhány elemző mondatot itten. Magyarország sztárban szegényes vidék. A két legnagyobb sztártermelő terület válságban: nincsen rendes popzenénk és nincs olyan csapatsportunk sem, amely igazán népszerű volna és a világ élmezőnyének közelében lehetnénk. Ilyenkor jönnek az alternatív megoldások. Aerobicoktatók, műsorvezetés helyett üvöltöző színészek, ózdi UTE-drukkerek és a többiek.

Besenyei okos arcú, jól beszélő, szimpatikus magyar férfi, nagyszerű sztáralapanyag. És sportágának akkora klasszisa, hogy még a műrepülősportjáról híres Csehországban is van fanklubja. A leghatékonyabban működő hazai sztárgyár, az RTL Klub állt mögéje, azóta nincsen olyan nagyobb médiahaccacáré, szabadtéri show, tévés búcsú, ahol Besenyei ne fordulna elő. Ekkora sportolósztár talán Kokó volt fénykorában, de e fényt sajnálatosan megkoptatta egy argentín származású balos. Lassan ott tartunk, hogy a műrepülés nemzeti sport lesz, a gyerekek az iskolákban nem letaposott tejesbodozzal fociznak, hanem brummogva orsókat és késrepülést gyakorolnak.

Besenyeivel kétségtelenül jobban jártunk, mint egy futballistával. (Aki látta-hallotta az isteni David Beckhamet beszélni néhány hete a madridi sajtótájékoztatón, az tudja, mire gondolok. A távol-keleti és dél-manchesteri tinidzserek legnagyobb bálványához képest a mi Gera Zolink verbalice és a RAM-ban tárolt tudásanyagot tekintve egy Fábry Sándorba ojtott Vízi E. Szilveszter.)

A főhős simán győz, katarzis, befejezés

Vissza Tökölre: hiába bizonygatták a szpíkerek, hogy ez itten mekkora nagy verseny, és hogy nem Besenyeinek megrendezett jutalomjátékról van szó, hiába ő tervezte a pályát, ez olyan nehéz meg minden, hogy nem jelent előnyt, a világ legnépszerűbb műrepülője agyba-főbe verte a mezőnyt első nekifutásra, percekig tartó ovációba kergetve a sok négyzetkilométeren elterülő nézősereget. A tizenkét résztvevő pilótából hat jutott a döntőben (ilyen agyafúrt lebonyolítási rendet sikerült kitalálni), és Besenyei persze ott is simán gyorsabb, pontosabb, elegánsabb volt mindenkinél a Red Bull-logókkal dekorált Extra 330 L-lel.

Mivel a hangulat egyre forrósodott és félő volt, hogy Besenyei Pétert pajzsra emelve vezérlő fejedelemmé választják az este folyamán, úgy döntöttünk, még a nagyobb dugók előtt hazaautózunk az alkonyatban piros szegéllyel égre rajzolódó Besenyei Péter alakú felhők alatt, ami kellemes emlékként marad meg emlékezetünk végeláthatatlan tengerében.