Cirkuszban lép fel az Eb-győztes magyar tornász

- Nem érezte úgy, hogy sokak szemében elértéktelenedhetnek korábban elért sikerei, korláton szerzett Európa-bajnoki címe, nyújtón kiharcolt világbajnoki ezüst- és bronzérme, amikor cirkuszba szerződött? Nem érezte úgy, hogy emiatt lenézhetik?

- Pontosan ezek a gondolatok kavarogtak bennem. Mit tagadjam, bántott, amikor sokan megvetéssel fogadták a hírt. Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy nem bohócnak szerződtettek, nem csónaknyi nagyságú cipőben és krumpliorrban fogok a porondon szaladgálni, hanem a magyar közönség számára egy elképzelhetetlen show-műsorban leszek remélhetőleg nélkülözhetetlen szereplő. Egy idő után aztán nem érdekelt, mit gondolnak, mondanak rólam, csak az volt számomra fontos, hogy magammal kerüljek összhangba. Másrészt - hogy mást ne említsek - Katarina Wittet sem szólták meg, mert a bajnoki címei után a showbizniszben próbált szerencsét, és úgy gondoltam, talán engem sem néznek le.

- Sokat gondolkodott, amíg elfogadta a szerződést?

Supola Zoltán

- A sydneyi olimpián kerestek meg, válogatásra hívtak, azon nem keltettem rossz benyomást, de nem mertem azonnal igent mondani. Pedig körülbelül ezer jelölt közül esett rám a választás. Mégis vacilláltam, néhány Világkupa-versenyen még rajthoz álltam, végül 2001 nyarán belevágtam. Ha így visszagondolok, nem voltak igazán komoly terveim, nem akartam megváltani a világot, csak abban voltam biztos: valami újat szeretnék, és kiszakadni a tornászéletből, mert harmincegy évesen huszonötöt töltöttem benne.

- Félelem volt önben?

- Mi az hogy! Majdnem egy hónapig. Nem is attól, hogy mi lesz, ha vízbe esek nyolc méter magasból - nálunk a víz tölti be a védőháló szerepét -, hanem, maximalista ember lévén, attól: mi lesz, ha nem tudok megfelelni az elvárásoknak, mi lesz, ha életemben először alkalmatlannak bizonyulok? Mi lesz, ha nem tudok az előadó-művészetben érvényesülni? Vívódtam, igen. Egy hónap kellett ahhoz, hogy átlássam: minden oké, tökéletesen el tudom végezni a feladatomat.

- Ami nehezebb, vagy könnyebb a tornához képest?

- Fizikailag könnyebb, nincsenek különféle szaltók, de egy héten tízszer fel kell lépni - napi két előadás van -, és nem lehet rossz napom. Ezernyolcszáz ember ül a nézőtéren, nem esne jól, ha nevetnének rajtam, vagy éppen sajnálnának, ha elhibázok valamit.

- Nem is hibázott még?

Világválogatott A Cirque du Soleil igazi multikulturális nagyvállalatnak tekinthető, hiszen Supolán és a másik magyaron, Jobbágy Gergelyen kívül még huszonegy nemzetiségű akrobatát alkalmaznak. A 77 szereplő közül a szovjet utódállamok képviselői, műúszók, tornászok vannak túlsúlyban, de mongol, kínai, svájci vagy kubai művészre is igényt tart a Montrealban bejegyzett kanadai cég. Közülük a legnevesebb sportolói karrierrel Supola rendelkezik. Ám mint mondja: különösebb respektje nincs eredményének, bár tudják róla, hogy a kontinens legjobbja volt. Arra viszont büszke, hogy számos híresség - Bruce Willis, Sean Penn, Brooke Shileds, Santana - meglátogatta már őket.

- Ó dehogynem, egyszer lezuhantam tíz méterről, egy órán át véreset köhögtem. Hát nem volt kellemes. Egyszer a bokám is kifordult, kihagytam néhány napot, aztán visszatértem. Most sem sérülés miatt lehetek itthon, hanem mert a show két hétig szünetel - ne kérdezze, miért határoztak így -, de aztán Karácsonykor, az ünnepek között, vagy az új év első napján nem lesz megállás.

- Mennyit kell edzenie? Egyáltalán, hogyan telik egy napja?

- Heti két-három edzésünk van, ez komoly, pár órás igénybevétel, még akkor is, ha a szintentartás a lényeg. Amúgy igazi mókuskerékben élek, mert délután egy óra körül megyek el otthonról, a gyakorlás után akár haza is mehetnék, de inkább bent a cirkuszban regenerálódok, mert a haza és a visszaút kerek egy órát vehetne el tőlem. Aztán fél hétkor és fél tizenegykor jöhet a bő másfélórás előadás, amely előtt a sminkelés, valamint a beöltözés nem kevés időt vesz igénybe. Másfél órát persze nem vagyok színpadon, a mi számunk hét-nyolc percet tesz ki, de ez is igen megerőltető. Kivált, mert kettőben is számítanak rám. A zebrák között, és a kalózok között is fellépek. A show egy történetet mesél el - bonyolult lenne ismertetnem, hogy pontosan mit -, nem kizárólag a látványra törekednek. A produkció után jöhet az újabb átöltözés, és jó esetben hajnali négy körül már otthon is vagyok.

- Az otthon, tényleges otthon?

- Vásároltam egy lakást, igen. Nem fényűzőt, de hangulatosat. Nincs úszómedencém például, de a két szobámban, és a tágas nappalimban a kandallóval jól érzem magam.

- Gyanítom: nem kereshet rosszul.

- Egy átlag amerikai errefelé kétezerötszáz dollárt, több mint félmillió forintot vihet haza, én ennél többet, de nem sokkal. De Vegasban, ha az ember hitelképes, ehhez egy biztos állás a legjobb, akkor sokkal könnyebben hozzájuthat egy ilyen lakáshoz, mint otthon. Ez a tétel autóvásárláskor is oké. És persze most már azért eljutottam arra a szintre, hogy képes vagyok félretenni.

- Legjobb barátjával, Csollány Szilveszterrel nemrégiben egy hófehér, legalább tízméteres limuzinban láthattuk. Bulikra is marad ideje?

- Egy limuzint nem nagy sztori kibérelni errefelé. Nem is azért tettem, hogy vagánykodjak vele, vagy mert én ezt minden további nélkül megtehetem, csak hogy lássák a srácok, ebben a világban ilyen is van. Ennek ellenére ebben a világban én egy szürke egér vagyok, de ezt élvezem. Élni és dolgozni mentem Amerikába, nem feltétlenül vagyont halmozni. Nem panaszkodtam soha Magyarországon sem, normál életszínvonalon éltem, a Dunaferrtől nyolcvanezret kaptam egy hónapban, így az ösztöndíjak nélkül semmire sem mentem volna. Amerikában nyugisabb az életem, és emiatt örülök, hogy ott kerestem boldogulásomat.

- Tudja már, hogy meddig?

- Amíg jól érzem magam. Perszem ez nemcsak rajtam múlik, mert minden évben új szerződést kötünk.

- Elégedettnek tűnik, pedig sokan sajnálták, mert nem lett világbajnok, és egy olimpiai érem is hiányzik a gyűjteményéből, vagy hogy egy követhetetlen számítás során a holtversenyes ötödik helyett a hatodik lett az olimpián, ami félmillió forint kiesést jelentett önnek.

- Én ezt nem sajnálom. Nem éreztem soha, hogy elvettek volna tőlem egy aranyérmet. De mégha el is vettek tőlem valamit, egy döntős szereplést vagy egy jó helyezést, nem foglalkoztatott különösebben, mert sokat kaptam így is. Mondják azt is, ha szerspecialista lettem volna, mint "Szilas", akkor talán elérhettem volna ugyanabba a magasságba, mint ő. Lehet... Egy szerre tényleg nem álltam rá, de hármon jól éreztem magam, azokon ott voltam rendre az élmezőnyben.

- Hogyan tölti itthon kéthetes szabadságát?

- Pontosan ott folytattam, ahol abbahagytam, amikor elmentem. Haverok, buli, folytatnom nyilván nem kell. Pihenni jöttem, de eddig erre jutott a legkevesebb időm. Alighogy földet értem, Oskó Sándor barátom disznóvágásra csábított Gyomaendrődre, ahol nekem nevelt egy disznót, és most mondja meg, hogy nézett volna ki, ha épp a tulajdonos nincs jelen, amikor elvérzik és feldarabolják?! Vagy a vadászat, a régi szerelem. Csikász és Budai urak meghívtak, én pedig örömest mentem Öcsödre, és fegyvert ragadtam. Fácánt lőttem meg kacsát, visszazökkentem a régi kerékvágásba.

- Hiányzik egyáltalán Las Vegas? Tudja: széles sugárutak, kaszinók, a fényár, a pompa, a limuzinok.

- A kedvesem, ő igen. Ő nagyon hiányzik.