Szalay: Abszolút elégedett vagyok

2004.01.20. 10:44
h i r d e t é s
A Dakar-rali huszonhat éves történetében Szalay Balázs az egyetlen olyan magyar pilóta, aki másodszor teljesítette a távot, mégis első ízben ért célba a szenegáli fővárosban. (Az első alkalommal, 2000-ben, Kairó volt a végállomás.) Az Opel Fronterát kormányzó Szalay Balázs, Bunkoczi László páros az 52. helyen futott be, a csapat versenykamionja - fedélzetén a Darázsi, Hajnal, Tagai legénységgel - a 37. lett. Az Index Dakarban érte utol a versenyzőt, aki csütörtökön tér vissza Magyarországra.
- Kipihente már a fáradalmakat?

- Azon vagyok, de nem lesz könnyű. Nagyon megerőltető versenyen vagyok túl, sokat kivett belőlem.

- Pedig már hatodszor állt rajthoz.

- Hatodszor, de az idei táv brutális volt, és igen megviselt. Maga az útvonal kijelölője, egyszersmind a verseny egyik fővédnöke, Patrick Zaniroli is úgy vélte, hogy a mostani Dakar volt a legnehezebb az elmúlt jó néhány évben. Csak érzékeltetésül: tavaly háromezer kilométerrel kevesebbet kellett megtenni az idei tizenegyezerrel szemben, mindössze egy nappal hosszabb idő alatt. Így - minden különösebb nagyképűség nélkül mondhatom - csak emeli a teljesítményünk értékét, hogy végigértünk. Ráadásul most értem először Dakarba, mert négy éve Kairó volt a végállomás. Mit mondjak, mégiscsak Dakar az igazi. Ennek a városnak szimbolikus jelentősége van a hagyományok miatt.

- Mi futott át először az agyán, amikor felléphetett a beérkezőknek járó pódiumra?

- Leírhatatlan örömöt éreztem, és visszagondoltam, hogy ezért jöttem, ezért szenvedtem, ezért lapátoltam annyi homokot a sivatagban.

- Hogyan érzékelte a helyszínen, jól jött a két pihenőnap, amit az eredeti tervekkel ellentétben a táv felénél beiktattak a szervezők?

- Parázs vita alakult ki a helyszínen lévő újságírók között, hogy nem is volt fegyveres fenyegetés a terroristák részéről, csak a szervezők találták ki, hogy időt nyerjenek, hogy ne rostálja meg már a táv fele az indulókat. Erre a felvetésre mutatott be egy dokumentumot Mali belügyminisztere, miszerint nem képzelt fenyegetésről van szó. Tény, hogy nagyon jól jött az a két pihenőnap, mert a versenyzők kilencven százaléka technikai problémákkal küszködött. Az is cáfolhatatlan, hogy ennek köszönhetően maradhatott versenyben mintegy harminc autó. Számunkra azonban mindez nem okozott számottevő előnyt, mert nem álltunk a kiesés küszöbén.

- Később sem, amikor itthon már elkönyvelték, hogy ötödik magyarként önök is feladták a ralit a tizenötödik szakaszon?

- Később sem. A szabályok megadták azt a lehetőséget, hogy jelentős büntetés árán kihagyjunk két ellenőrzőpontot, így értelemszerűen éltünk vele. Nyolc óra mínusszal sújtottak, de a mondással ellentétben időt veszítettünk, mégis életet nyertünk. A hazai közvetítésről amúgy - hozzáteszem: csak hallomásokra tudok alapozni - nincs túl jó véleményem. Viszont itt az idő megköszönni azoknak, akik kitartottak mellettem, akik mindvégig szorítottak értem, hogy teljesülhessen életem nagy vágya, és Dakarba érjek. És persze a szponzoraimnak - így a Gatorade-nak - is hálás vagyok.

- Jövőre újra nekivág?

- Egyelőre semmit nem tervezek. Pihenni szeretnék. Mondom még egyszer, nagyon megerőltető volt a verseny.

- Azt is olvashattuk itthon, hogy nem elégedett az 52. hellyel.

- Tévedés, abszolút elégedett vagyok. Jómagam, a szerviz- és a versenykamion is itt van Dakarban. Ennél többet nem érhettünk el.