A vasárnapi szünnapon a csapat, vezetőjével, Kállai Gáborral együtt túrát tett az Alpokban - Polgár alpinistaként is legyőzhetetlen volt -, erről azonban hiányzott Lékó Péter és Almási Zoltán, nekik jutott ugyanis a két nagy falat, a két világbajnok, Garri Kaszparov és Alexander Halifman. Kállai megerősítette: nem egymással készültek és elemeztek a mieink, sokkal inkább ellenfelük játékát igyekeztek kellő alapossággal feltérképezni.
Vasárnap este még nem lehetett tudni, hogy milyen felállásban játszik a két gárda, Kállai orosz hírszerzőktől tartva, még a Magyar Rádió kérdésére sem erősítette meg a várt kezdőcsapatot.
Kállai aztán hétfőn reggel a várakozásokkal ellentétben a junior világbajnok, Ács Péter helyett Ruck Róbertet jelölte a kezdőbe a negyedik táblán Szvidlerrel szemben.
A kapítány lépése nagyszerűnek bizonyult, mert hétfő estére kiderült, Ruck volt a nyerőember. Ruck ugyanis sötéttel verte az orosz nagymestert, a többiek valamennyien döntetlent játszottak, így 2.5-1.5 arányú győzelmével a magyar válogatott az olimpia eddigi legnagyobb szenzációját szállította.
Évekkel ezelőtt rendre Portisch Lajosra várt a feladat, hogy döntetlent kényszerítsen ki Garri Kaszparovval szemben, most a huszonhárom éves Lékó Péterre (Kramnyik világbajnoki kihívójára) várt a világ legjobbja, és a vajdasági születésű nagymester hozta a fél pontot. A második táblán Griscsuk és Polgár Judit meccselt, és Polgár - sötéttel - taktikusan tartotta a remiállást, viszonylag gyorsan egyeztek meg a pontosztozkodásban.
Almási világossal Halifman ellen ikszelt, ez pedig egyszersmind azt is jelentette, hogy a magyar válogatott az összetettben felzárkózott a második helyre, és már mindössze fél pont a hátránya az éllovas oroszokkal szemben. Most hiányoznak igazán a csehek ellen szerencsétlenül elhullatott pontok, azokkal a mieink állnának az élre.