Ha kell, Kásásék is bekeményítenek

A vízilabda-válogatott első meccse március 20-án lesz a melbourne-i vébén. Csak az utazás két napig tart, az időeltolódás nyolc óra. Nem túl késői a március 14-i indulás?

Már jó ideje tárgyalok Tom Hoaddal, a magyar póló régi ausztráliai barátjával, aki perth-i, és ezúttal is megszervezte volna a vendéglátásunkat a vb előtti utolsó felkészülési időszakra. Azt terveztem, hogy két lépcsőben állnánk át Melbourne-re, ez a taktika Sydney előtt is bevált. Minden világversenyen gond, hogy a versenyzők éppen addigra utálják meg a környezetüket, a helyi ételeket, de még a szobalány arcát is, amikor a legfontosabb meccsek következnek. Ezt úgy lehet elkerülni, ha az ember a lehető legkésőbb foglalja el helyét a "faluban". Perth azért ideális, mert ott Budapesthez képest csak öt óra az időeltolódás, így mód lett volna a fokozatos átállásra.

Akkor végül miért nem ezt a megoldást választotta?

Közben sorsoltak a vébére. És túl azon, hogy eleve jó lett a csoportbeosztásunk, a lehető legjobb a mérkőzések sorrendje is. Egyetlen komoly ellenfél van a csoportban, Románia, de ha rendesen felszívjuk magunkat, simán verhető. Ez a mérkőzés már a harmadik találkozó lesz - előtte 20-án Új-Zélanddal, 22-én Kanadával játszunk -, s ez lehetővé teszi a késői indulást és a közvetlen akklimatizációt. Ha előtte Perthbe mennénk, akkor túl sok időt lennénk kint, nem kell, ez így felesleges. Végül tehát úgy döntöttem, hogy csak 14-én indulunk, és egyenesen Melbourne-be megyünk. A Malévval ideális a kapcsolatunk, természetes, hogy amilyen messzire csak lehet, velük utazunk, és ez ebben az esetben nem Bukarestet vagy Szófiát jelenti, hanem Bangkokot. Onnan valószínűleg a Quantas-járattal megyünk tovább. Március 16-án érkezünk meg Melbourne-be és négy nappal később jön az első meccs.

Egyébként azért is szerencsés, hogy a románokkal játsszuk az utolsó csoportmérkőzést, mert ez nehezebb meccs lesz, mint a többi, utána pedig a csoportgyőztesek három pihenőnapot kapnak. Vagyis nekünk egy remélt győzelem esetén komoly teljesítmény után marad ki néhány nap a negyeddöntőig, tehát kevésbé esünk ki a játékból, mintha például Új-Zélanddal zárnánk a csoportszakaszt.

Kialakult-e már a felkészülés programja?

Igen. A december 18. és 22. közötti ötnapos budapesti edzőtáborral kezdődik, majd január 15-től 19-ig lesz még egy közös hét. Az első összetartásra a Kásás Tamás-Madaras Norbert-párost elengedi a Pro Recco, noha még tart az olasz bajnokság; ezt már leleveleztem a klubjukkal. Szécsi Zoltán esetében is vannak remények, mert noha ők akkor éppen Nápolyban játszanak, és ez fontos meccs lesz, ott kellene, hogy legyen, de miután a bal vállával amúgy is problémák vannak, elképzelhető, hogy elengedik. Tehát lehetséges, hogy az Eb-n szerepelt csapat mindhárom, Olaszországban játszó tagja velünk együtt kezdheti el a felkészülést. Egyébként azt, hogy ki vesz részt a decemberi edzőtáborozáson, csak három-négy korábban fogom kihirdetni.

Ez hány tagú keret lesz?

Jó kérdés, még én sem tudom. Attól is függ, hogy hol fogunk tréningezni. Ha sátortető alatt, a Szigeten, akkor kevesebb embernek lesz helye, tizennyolcnál nem leszünk többen. Ha esetleg egy másik budapesti uszodát választanék, ahol jobban elférünk, akkor előfordulhat akár húszas keret is. Az sem mindegy, hogy lesz-e ellenfelünk. Amennyiben azon a héten egy vagy két napra fogadunk egy válogatottat valamelyik környező országból, s játszunk vele két-három mérkőzést, akkor szintén kevesebb embernek lesz lehetősége bizonyítani. Ez később derül ki.

Február második felében Nagyváradon veszünk részt egy tornán, ahol a románok mellett a görögök, a németek és a horvátok lesznek az ellenfeleink. Horvátország kivételével ugyanezekkel a csapatokkal játszunk egy következő felkészülési tornán, március 2-3-4-én Debrecenben. Legkésőbb ennek végén jelölöm ki a Melbourne-be utazó tizenhárom játékost.

Akár nevek nélkül is: hány ember gondolhatja már ma úgy, hogy biztosan helyet kap a vb-csapatban?

Négy-öt játékos joggal érezheti magát "biztonságban". Ugye, ha felépül Biros Péter, nehéz elképzelni, hogy ne legyen helye a csapatban. Ugyanezt el lehet mondani még néhány játékosról, Kásásról, Kiss Gergőről, az egészséges Szécsiről. És ez már négy.

Mindenki a szerbek és a magyarok harcát várja az aranyéremért. Jelent-e ez valami sajátosságot a felkészülés szempontjából?

Szeretném kinyomozni, hogy mi várható a bíráskodástól. Mindenki látta a budapesti Világkupa-döntőn és az EB-döntőn is, hogy történtek olyan brutalitások, amelyekért végleges kiállítás járt volna négyperces emberhátránnyal, s amelyeket nem fújtak be a bírók. Pesten talán kétszer volt ilyen, Belgrádban háromszor-négyszer, megvan felvételen. Az a kérdés, hogy ez most is így lesz-e, vagy pedig a jövőben a szabályokat megpróbálják ilyen esetekben is alkalmazni. Mert egyébként a bíráskodással nincs komolyabb gond, egyszer-egyszer nem veszik észre a kiállítást, vagy rosszul fújnak, de ez kiegyenlítődik. Az nem egyenlítődik ki, hogy ha van egy meccsen mondjuk négy víz fölötti szándékos ütés, ami látható, és abból a négyből egyet követ el az egyik csapat, hármat a másik és egyet se fújnak be. Na most amennyiben ez a tendencia így marad, (és ezt kellene megtudni,) nem probléma, akkor talán mi is alkalmazni fogjuk ezeket a módszereket, amit én eddig szigorúan tiltottam, mert úgy gondoltam, hogy ezzel védem a csapat érdekeit.

Lehet-e pszichésen készülni arra, hogy a döntőben nagy valószínűséggel megint Sapicsékkal szemben kell vízbe szállnunk?

Ilyesmire nem nagyon lehet előre készülni, egy tornán napról napra, a mérkőzések alakulása, a játék formálódása szerint kell eldönteni, hogy éppen milyen hangnemet kell alkalmazni a játékosokkal. Ráadásul a negyeddöntő, az elődöntő és a döntő között egyaránt pihenőnapok vannak. Tehát ha eljutunk odáig, bőven lesz idő arra, hogy a játékosokkal tisztázhassuk a lelki jellegű problémákat. Ezt nem lehet előre modellezni, nem is akarom, de nincs is rá szükség.