Piszkosul átverték Kásásék egykori edzőjét

A csöngetésre kinyitott ajtó előtt Kósz Zoltán, a sydney-i aranyérmes csapat kapitánya állt, aki eltakarta Benedek Tibort, az athéni győzők csapatkapitányát. Majd ott álltak sorban a többiek: Fodor Rajmund, Vári Attila, Székely Bulcsu, Kiss Gergő, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás és Steinmetz Ádám. Valamennyien olimpiai bajnokok, akiknek közös jellemzője, hogy pályafutásuk kezdeti szakaszában Fecsó bácsi korosztályos válogatottjaiban érték el első nemzetközi sikereiket.

Felejtés ellen

Az elképedt házigazdának Kósz Zoltán adott át egy bekeretezett dísztálat, amelyen a legutóbbi két olimpia valamennyi aranyérmesének neve és gravírozott aláírása szerepel. Mint Kósz fogalmazott: azért, hogyha a már 75 éves Fecsó bácsi nem emlékezne pontosan a nevekre.

A köszöntés után jöttek az emlékek, például az, hogy Benedek kommandóst játszott az egyik világverseny helyszínén és kaszkadőrként ugrált a vagonok tetején a pályaudvaron, vagy hogy Isztambulban a döntőben 3:7-es állásról fordítva szerzett aranyérmet a magyar csapat a jugoszlávok ellen. "Ez egyébként később még egyszer megtörtént" - fogalmazott Benedek, aki az ünnepség után a madarasnorbert.hunak elmondta, hogy jelképes ajándékuk szerinte jól kifejezte: az elmúlt két olimpia magyar győztesei közül szinte mindenkinek volt valamilyen kapcsolódása Fecsó bácsihoz.

"Piszkosul átvertek"

A helyszínen lévők beszámolója szerint az ünnepelt negyedóránként elkiáltotta magát: "Micsoda meglepetés! Micsoda megtiszteltetés!" Később elmondta, szinte szégyelli magát, hogy ennyire meglepték és nem vett észre semmit az előkészületekből. "Megmondom őszintén, döbbenetes meglepetés volt, piszkosul átvert a családom összes tagja a legidősebbtől a legfiatalabbig. Csodálkozom is magamon, úgy látszik, hogy 75 évesnek kell lenni ehhez, tegnap még nem sikerült volna."

Tisztelet a tévedőknek is

"Minden időszaknak, minden "évjáratnak" megvan a maga sajátossága, mindegyikben voltak csodálatos élmények és csalódások is. Vannak nem olimpiai bajnok tanítványaim, akiket szintén nagyon közel állónak érzek magamhoz, és gondolom, ez kölcsönös, de hát azért az eredmények általában meghatározzák az öröm nagyságát, így az igazán eredményes korosztályokhoz érthetően még jobban kötődöm" - válaszolta újságírói kérdésre az ünnepelt, aki ma már nem ülhet padon, edzést sem vezet, de a meccseken természetesen ott van.

"A tribünön ülve néha érzem, hogy szívesen ott lennék, mert valamit máshogy csinálnék. Csak hát ugye tanítom is, hogy diszkréten és visszafogottan kell állást foglalni a kollegákról, mert a kispad nagyon forró, a tribünről meg mindenki nagy tanár. Úgyhogy én nagyon nagy tisztelettel viseltetem még a tévedő edző kollégáim felé is."

Szécsi: Mindig igaza van

Két tanítvány, az Olaszországban játszó Kásás Tamás és Szécsi Zoltán nem tudott ott lenni a vasárnapi köszöntésen, de ők is elküldték jókívánságaikat egykori mesterüknek. "Nekem különös kapcsolatom van vele, nagyon régen ismerjük egymást, tudom, hogy ő mennyire szeret engem és milyen nagyra tart. Ez kölcsönös. Őt nem lehet nem szeretni, egy örök csibész, remek humorérzékkel" - jellemezte egykori edzőjét Kásás.

"Nekem személy szerint is sokat jelentett, nagy lökést adott, hogy 1994 januárjában felvitt engem Kásásékhoz, az eggyel idősebb korosztályba. Mindig jó tanácsokat kaptam tőle, s amikor kellett, dorgált. Remek meglátásai vannak, sokan nem értik elsőre, aztán idővel kiderül, hogy mindig igaza van. Igazából az tetszik az öregben, hogy ő bármikor bármit tett, mindig abban a tudatban tette, hogy a magyar vízilabdázás érdekeit szolgálja. A kiforrott tehetséget észre lehet venni, az már könnyű dolog. Ő azonban már a gyerekekben észrevette a rátermettséget és elkezdte egyengetni az útjukat, ajánlotta őket edzőknek, hogy figyeljenek rájuk. Szerintem borzasztó sokat tett a magyar vízilabdáért" - mondta Kemény Ferencről Szécsi, a Camogli kapusa a madarasnorbert.hu-nak.

Életút

Kemény Ferenc legnagyobb sikere játékosként (kapusként) az Újpesttel megnyert magyar bajnoki cím volt. B-válogatottságig vitte, majd edzőként, pályaedzőként a BVSC-ben az OSC-ben, a Ferencvárosnál és a Spartacusnál is dolgozott. Az utánpótlással a 60-as évek elején, Kemény Dénes gyerekkorában kezdett el foglalkozni, s végül itt érte el legnagyobb sikereit.

Az ifik és a juniorok világversenyein a kispadon ülve 15 világversenyen dirigálta a magyar csapatokat, amelyek összesen tizenegy érmet, köztük hat aranyat szállítottak.

Az elmúlt két olimpia összesen 17 magyar olimpiai bajnokából mindössze a Szlovákiából felnőttként áttelepült Gergely István, és a kézilabdázásról a pólóra szintén későn átnyergelt Biros Péter nem volt a játékosa.

A gyengeáramú elektromérnökként, 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott Fecsó bának civilként egyetlen munkahelye volt, a MÁV.