Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Már nem sajnálom, hogy életben maradtam

2008.02.14. 09:00
Tavaly április huszonegyedikén akart véget vetni életének Rózsa Norbert olimpiai bajnok mellúszó, mert a depresszió megölte benne a sportolót. Az utolsó pillanatban mentették meg, édesanyja fájdalmát látva fogta fel, mit tett, hogy nem élsportolóhoz méltóan cselekedett. Kívülről bálványnak látszott, a lelke mélyén viszont mindig őrlődött. Abszurd hazugságokat terjesztettek róla, életét hatvan-negyven arányban tartja sikeresnek.

Szombaton ünnepelte harminchatodik születésnapját Rózsa Norbert, az atlantai olimpia mellúszó bajnoka. Az ünneplés minden eddiginél különlegesebb volt, mert tavaly áprilisban nem bánta volna, ha ezt a napot már nem éli meg.

Fotók: Huszti István

Április huszonegyedikén százötven darab gyógyszert szedett be - nyugtatókat, altatókat válogatás nélkül -, magára zárta az ajtót és várta a halált. Édesanyja hiába kereste, az egyik közeli ismerőse is próbálkozott, ám mivel Pesten volt, a lakásához sietett, rátörte az ajtót és megmentette. Még éppen időben érkeztek a mentők, az utolsó pillanatban mosták ki a gyomrát.

"A gondviselés küldte Kingát, azt hiszem, az utolsó pillanatban érkezett. Ha fél órát késik, most nem lehetnék itt. Isteni szerencse, hogy így történt. Akkor persze nem így gondoltam, sajnáltam, hogy nem lett vége az életemnek. Ez az állapot két vagy három hétig tartott, utána az édesanyám fájdalma átragadt rám, ráébredtem, hogy mit tettem. Ijesztő lehettem, bár konkrét fizikai fájdalmat nem éreztem. Pár hét múlva billent helyre a szemléletem, életfelfogásom. Akkor döbbentem rá, hogy egy élsportolóhoz, bajnokhoz nem méltó dolgot tettem. Nem tagadhatom meg önmagamat, vállalom, amit tettem. Azóta legalább rájöttem, az életben nincs szebb az életnél, és most már nem is értem, hogyan juthattam el odáig" - kezdte.

Rózsa 1991-ben lett egy csapásra ismert, amikor tizenkilenc évesen a perthi világbajnokságon a százméteres mellúszásban mindenkit maga mögött hagyott. "Olyan erős, mint aki radiátorokkal harmonikázik" - mondta róla lelkendezve Knézy Jenő. (Rózsa is emlékszik erre a közvetítésre, mi több, ezt a mondatot ő idézte.)

Egy év múlva a barcelonai olimpián két ezüstérmet szerzett, ma már tisztán látja az okokat, miért nem lett az egyikből arany. "Zavart és idegesített, hogy Güttlerrel össze akartak bennünket ugrasztani, túlzottan rá figyeltem az előfutamban, és éppen csak becsúsztam nyolcadik idővel a döntőbe. A nyolcas pályáról már nem tudtam kontroll alatt tartani a későbbi győztes Diebelt. Ha közelebb vagyok hozzá, biztosan meg tudom előzni, mert addig mindig legyőztem."

Következő olimpiájára háromszoros világbajnokként - Rómában mindkét távon övé lett vb-arany -, a kétszáz abszolút favoritjaként érkezett, és Güttlert megelőzve csapott elsőként a célba. Ezt a győzelmet hihetetlen lelkierővel érte el, mert százon nem jutott döntőbe, a kudarc azonban nem törte meg, kitörölte az agyából a rossz emléket, és pár nap múlva nem hagyta magát kizökkenteni, kétszer indította meg a hajráját, és sem Güttler, sem orosz riválisa nem tudta követni az utolsó métereken.

Százszor száz pillangó

Rózsa élményeit megszépítette az idő, az uszodáról nem a fizikai terror ugrik be neki azonnal. Illetve ha eszébe is jut, mindig hozzáteszi, nem kell őt sajnálni, senki sem kényszerítette, hogy ott maradjon, ahol edzője, az Öreg, Széchy Tamás többször megbüntette, ha nem teljesítette a ciklusok szintideit.
"Egy bottal vágott általában a fejünkre, de az néha nagy energiákat, feszültséget szabadított fel bennünk. Másik kedvenc büntetési módja a százszor száz pillangó volt, amit kimondani is szörnyű. Ha most belegondolok, tűnődök, hogy voltam képes a végrehajtására."
Hálás is Széchy Tamásnak, hiszen Atlantában a balul sikerült száz méter után hajnalban keltek fel, és elhitette vele, hogy minden megvan benne az olimpiai bajnoki címhez.
1996 után egyszer elhagyta, és a korábban Amerikában edzősködő Nagy Józseffel folytatta, de végül visszatért a legsikeresebb mesterhez.

"Világcsúcsra is képes lettem volna akkor, mert fejben nagyon erős voltam, de méterről méterre betartottam az utasításokat, tudatosan maradtam le, bíztam a hajrában. Nem az volt a cél, hogy rekordot döntsek, hanem a győzelem, ami az egész magyar küldöttség első aranyérme is volt egyben" - elevenítette fel.

Harmadik olimpiájára is felkészült, Sydney előtt - edzésen - kiváló időket úszott, a címvédéstől azonban messze elmaradt, a tizenharmadik helyet érte el. Utána egyik napról a másikra abbahagyta, ezt kissé bánja, a fokozatosságot kellett volna szem előtt tartania, de mindenből elege lett, ahogy véget ért az olimpia. "Unalmassá vált az úszás, mert addig faltól falig úszkáltam, és közben senkihez sem szólhattam, csak a gondolataimmal foglalkoztam, a hosszok végén inkább a levegővétellel voltam elfoglalva, mintsem a kommunikációval."

A sikerek mellett sok rosszat kellett átélnie, lelkileg gyakran őrlődött, ez alapozta meg a depressziót és az öngyilkossági szándékot, magánéletbeli válsága pedig csak súlyosította a helyzetet. De hol is kezdődött?

"Nagyon sok hazugságot írták rólam 92 táján, ezt húszévesen nem tudtam kezelni. Nagyon izgatott, fontosnak tartottam, hogy mindenki jót gondoljon rólam, de azzal nem tudtam mit kezdeni, amikor azt láttam a címlapokon, hogy engem titkokban feleségül vett Zemplényi György Mauritiuson. Rosszul kezeltem ezt az abszurditást, ma már másként tennék. Ráadásként nekem személy szerint nagyon sokat ártott Zemplényi menedzser, hiszen a valós értelemben megkárosított, milliókkal tartozott nekem. Ahogy visszatekintek, ez a tüske okozta, hogy Ausztráliáig menekültem 1992-ben. De akkor is rengeteg hazugsággal kellett küzdenem, nem volt igaz például, hogy kértem az állampolgárságot, mert csak a vízumomat hosszabbítottam meg. Anélkül nem versenyezhettem klubomban, nagyon szigorú szabályok voltak."

Egy újabb nagy ütés 1996-ban érte, amikor a győztes olimpia után nem kapott pihenőt. Elveszett a motivációja, hiszen a nagy célt elérte, feljebb már nem léphetett. Szeretett volna lazítani, feltöltődni, ezt viszont a saját pénzén tehette csak, mert klubja - a hazai szövetség elnöke, Gyárfás Tamás volt a klubelnök is - nem utalt neki fizetést.

"Jelentős összegről volt szó, tizenegy év elteltével is egy tisztes havi pénzhez nem jutottam hozzá. Nem értettem, miért. Ha akkor pihenőt kapok, nem hajtanak, lehet, minden másként alakul. Tartalékaim felélése ekkor kezdődött."

2005-ben jutott el a depresszióig, a legsúlyosabb szakaszban - tehetetlen dühében - egy fát ütött puszta kézzel az erdőben.

Magyar föld fia

Rózsa tavaly tetováltatott a tarkójára egy első látásra inkább absztraktnak tűnő, semmint jelentéssel bíró ábrát. Rovásírással viszont a jelképnek jelentése van: a Magyar föld fia.

"A depresszió megölte bennem az úszót. Én pedig magamat, a depresszióval együtt akartam megölni. Ha addig sikeres is voltam, és rendíthetetlennek látszottam, az esetem bizonyította: ez csak a felszín, ezt a felszínt ismerik csak az emberek. Az öngyilkossági kísérleten át kellett mennem, enélkül nem találtam volna ki a mocsárból, így leltem meg lelki békémet, kerek egésszé alakult újra az életem, minden letisztult bennem. Nem hiszek istenben, de mindennap imádkozom, mondta Dave Gahan, én is ilyen vagyok, mindennap fohászkodom valamihez, valakihez, pedig még csak nem is kereszteltek meg."

"Olimpiai bajnok akartam lenni, ezért jöttem Dombóvárról a fővárosba, és biztos, hogy ezt az utat választanám újra. Azt ellenben mégsem mondanám, hogy teljesen elégedett ember vagyok, mert nagyon sok minden megkeserített a pályám alatt. Ha mérlegre tenném, több lenne a jó, de csak hatvan-negyven arányban."

Mostani napjait már az tölti ki, hogy Balatonszemesen egy szálloda wellnessigazgatója legyen, ezért tanul, fogyni is akar, nehogy a beosztottak cikizzék súlya miatt. "Példát akarok mutatni, újra úszni fogok, ha nem jött volna ez a lehetőség, akkor talán most edzősködnék, hiszen elvégeztem a főiskolát."

Rózsa jelenleg is kezelésekre jár, rengeteg biztató szót kapott, szitkozódás nem jutott el hozzá. Már csak egy vagy két gyógyszert szed, az adagok folyamatosan mérséklődnek, és havonta egyszer jár pszichiáterhez. Az egyórás beszélgetéseken kell beszámolnia arról, mi történt vele az elmúlt egy hónapban, de mostanában csak jót mondhat, rosszat úgy sem jutott eszébe, hogy egy percig gondolkodott rajta.

A ralibajnok

Rózsa imádja a sebességet, ezért Hostyánszky Attila oldalán kipróbálta a ralizást, és mindjárt az első évben megszerezték az N2-es kategória bajnoki címét. Elfogyott viszont a pénzük, ezért nem tudtak továbblépni, ha lehetőségük lesz, akkor megteszik. "Amire igazán büszke vagyok, hogy Tóth Janika és Benik Balázs is elismerően beszélt rólunk. Az igazi álmunk az, hogy egyszer velük versenyezhessünk egy osztályban. Szeretnék néhány kategóriát előrelépni, de ez még a jövő zenéje" - mondta 2003-ban, és ezt még nem adta fel most sem.