Nem lett pornós, de orgiában még meghalhat

Negyvenegy évesen az átlagember hajnalban kel, suliba viszi kamasz lányát, nyolc órát ütögeti a klaviatúrát, tojik a diétára.

Mario Cipollini egy hónap múlva lesz 41, és a héten naponta 150 kilométert teker a kaliforniai kerékpáros körversenyen. Mint Paolo Maldini, Alessandro Costacurta, Michael Schumacher, a kajakkirálynő Birgit Fischer vagy a mi Nagy Tímeánk, Cipollini is a sport egyik csodája.

Igaz, ő három évet pihent: 2005-ben visszavonult, de kapott egy versenyzői-menedzseri ajánlatot a Rock and Republic nevű feltörekvő csapattól, és úgy döntött, visszatér.

Lance Armstrong után a legjobb reklámember volt, sőt még ma is az a biciklisportban, pénze dögivel, de hát a megszállottság és a kihívások keresése mindennél erősebb.

Cipollini biciklin és nők között - galéria

Cévéjét már szinte biztosan nem fogja győzelmekkel bővíteni, de abból úgy is volt rengeteg. 1989 óta, amikor első profi szakaszgyőzelmét szerezte, 191-szer nyert etapot. A Giro d'Italián gyűjtött 42 sikere rekord, előtte 1933-ban jutott valaki 41-ig. A Tour de France-on 12 van neki, de négy zsinórban, ami szintén csúcs, még 1999-ből.

És ki nyerte meg a francia körverseny történetének leggyorsabb szakaszát? Persze, hogy ő, szintén 1999-ben, amikor 50,3 kilométer/órás átlagsebességet ért el a brigád.

Szerinte viszont ez szinte semmi, a lényeg a világbajnoki aranyérem, amit a 2002-es vb-n szerzett.

Cipollinit a kilencvenes évek végén biztosan látta mindenki a tévében, amikor a Tour-közvetítések hetedik órájának végén néhány tiszta pirosban tekerő biciklis kivált a többiek közül, majd a célig fokozatosan lemorzsolódott, de az utolsó közülük nyert. A Saeco/Cannondale volt az az istálló, amely tökéletesítette a vonattechnikát.

Az olasz bringásnál hazájában szinte mindig volt jobb vagy sikeresebb, de népszerűbb soha. Hosszú hajával, 190 centi fölötti termetével, félelmetes fizikumával a Re Leone, vagyis az Oroszlánkirály becenevet kapta, részben harcos stílusa, részben lobogó szőkés fürtjei miatt.

A hosszú frizura meglehetősen ritka a kerékpársportban, ki a fene akarna nyolc órán át a forró sisak alatt még jobban izzadni, de Cipollininek nem ez volt az egyetlen heppje. Igyekezett különleges vagy különlegesen idétlen ruhákkal felhívni magára a figyelmet, így született meg a zebra-, majd a tigrisjelmez. Szabálytalan volt legtöbbször, megbüntették, de kit érdekelt, ha este a sporthírek vele kezdődtek.

Sokat játszották azokat a képeket is, amelyeken megáll az út szélén, leszáll, beül a melléje lassító autóba, és négy keréken folytatja a célig: ha jöttek a hegyek, a sprinter szemrebbenés föladta a versenyt. Idővel ebből is iskola lett. Valójában csak egyszer bírálták miatta, a 2003-as Vuelta prológja (előfutama) után, amikor még az első szakasz előtt beült a kocsiba. A szervezők azért akadtak ki, mert csapatát annak fejében engedték indulni, hogy ő is részt vesz a viadalon.

Imázsában igyekezett az olasz lezserséget hangsúlyozni. Mindig nők vették körül, szerette és még mindig szereti játszani a playboyt. Ezt olyan kijelentésekkel erősítette, mint a klasszikus "orgia közben akarok meghalni" vagy a még híresebb, "ha nem bicikliznék, pornósztár lennék".

Néhány szakértő szerint viszont ez csak álca, illetve része volt Cipollini pszichológiai hadjáratának: a partizó, éjszakázó antisportember másnap fölkel, lenyom 200 kilométert, és a befutónál lesprintel mindenkit. Az ellenfelek lelkivilágának tökéletes megsemmisítése. És hát hogy a fenébe is tekerhetne még 41 évesen is világszínvonalon valaki, aki szétpartizta az életét?

Sehogy. Cipollini mindig is az egyik legkeményebben edző, legjobban koncentráló sportember volt. Persze tréning közben is igyekezett villantani valamit; a legemlékezetesebb eset 2002-ben történt, amikor Olaszországban letartóztatták, mert biciklivel ment az autópályára. Bolond tettét azzal magyarázta, közúton veszélyes lenne az ő sebességével tekerni, és a sebességkorlátozás is tiltaná.

Tény, hogy Szuper Mariónak van egója, de a versenypályára általában csak a jó oldalát viszi magával. Szabálytalan sosem volt, rekordjait mindig szerényen értékelte. A 42. Giró-szakasz megnyerésekor például azt mondta az épp túlszárnyalt Alfredo Bindáról: "Még a cipőjét se pucolhatnám ki."

Több mint húsz év után sem unja még magát, sem a biciklizést, sem a többszáz kilométeres tréningeket, és mivel a Rock and Republic-projekt mögött évi tízmillió euró van, akkor is képben marad, ha egyszer végleg leszáll a nyeregből. De addig néhány villanásra még felkészülhetünk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!