Egyenes kiesés

Hogy kerül a szponzor a pályára?

2008.02.29. 09:14
A ferencvárosi férfi kézilabdázók is mernek nagyot álmodni. És ott tartanak, ahol a futballisták. Az NB II-ben. Különbség is van: maga a főszponzor hétről hétre ott küzd a pályán. Lírai beszámoló Török Zsolt bútoráruházlánc-tulajdonos és beállós teljesítményéről, következtetéssel.

A Ferencváros kézilabdacsapata látszólag valamivel előbbre jutott, mint a futballisták, hiszen pontveszteség nélkül vezeti a mezőnyt, de valójában hátrébb van, mivel az áhított első vonalig van még egy osztály: az NB I/B. Tavaly Hort-FTC-ként éppenhogy megnyerték az NB I/B-t, de a névtulajdonosok összekülönböztek. A rossz nyelvek szerint a vezetéknév, mármint a Hort SE a diadal után túl nagyot szeretett volna meríteni a közös költségvetésből. Így a fradisták inkább a siker rögösebb, csak saját erejükre támaszkodó útját választották. (A Hort SE becsületére legyen mondva, ennek ellenére elindultak a Budapest Bank Ligában, ahol annyit érhetnek el, hogy nem ők lesznek a leggyengébb kiesők.)

Hova tűnt a fővárosból a kézilabda?

Valamikor Budapest a kézilabda fővárosa volt. Honvéd, Újpest, Fradi, Elektromos, hogy csak a legszebben csillogó neveket említsük. Közülük Kovács László irányításával a Honvéd a BEK-győzelmet is elérte. Legalább ilyen gazdag volt a második vonal is: Taurus, Híradótechnika, HBNA. Ma egyedül a PLER-Airport képviseli a minőségi kézilabdát a fővárosban, ha a Hort SE egynyári tündöklését nem számítjuk. Nem jobb a helyzet a háttérben sem. A második vonalban csak a lőrinciek kettes számú csapata szerepel a fiatalokkal, és a harmadik vonalban is mindössze három fővárosi csapat található a Fradin kívül. Ezek közül ketten - a TFSE és a Pénzügyőr - kieső helyeken szerénykednek, de az egykori BEK-győztes Honvéd 8. helye sem szívderítő.

Így a fradisták elhatározása és pontveszteség nélküli menetelése nemcsak a ferencvárosi drukkereket töltheti el reménnyel, hanem az összes fővárosi kézilabdabarátot. Nem pusztán elkötelezett szakmai vezetők, idősebb és fiatalabb játékosok fogtak itt össze, hanem az anyagi háttér is biztosítottnak látszik. Nem pusztán a nagy FTC Kevin McCabe sikeres pályázata folytán történő megmenekülése miatt. Ez csak stabil hátteret ad a kéziseknek, azt, hogy a focisták miatt felgyűlt köztartozásokat nem nekik kell nyögniük.

Az ő álmaikat már a Retz Bútor teszi megalapozottá. Nem ismeretlen szponzori név ez a magyar kézilabdában. Eddig is támogatta a fradista lányok sokszoros bajnokcsapatát, és ott volt a Hort-FTC mögött is. Mondhatnánk, a ferencvárosi kézireneszánsznak igazából a Retz Bútor, illetve a tulajdonos, Török Zsolt a háttere.

A Retz Bútor szponzori szereplése mögött a kézilabda olyan fanatikus szeretete húzódik, ami egészen különleges. Már az is köszönetre méltó, ha valaki szponzorként egy sportág, egy egyesület mögé áll. Pláne megsüvegelendő, ha egy egész csapat terheit szinte egyedül vállalja fel, mi több, merész, de megalapozott célokat állít kedvencei elé. Török Zsolt esete azonban más.

Egy szívós beállós

A Magyar Kupa negyeddöntőjébe - NB II-esként - bejutó Fradi a PLER csapatával csap össze. Erre felkészülendő Balatonfüredre látogattak, hogy a helyi első osztályú csapattal mérjék össze a tudásukat, edződjenek a nagyobb iramhoz. Az újonc fürediek eddig nagyon szépen teljesítettek az első vonalban.

Saját nevelésű - korosztályos válogatottakat megjárt - fiataljaikon kívül olyan nagy nevek jellemzik a csapatot, mint Szathmári János a kapuban, Kotormán Attila, Tombor Csaba, Mohácsi Árpád vagy éppen Bene Tamás. Válogatottak és magyar bajnokok. Picit - nem is ők, hanem a fiatalabbak - le is becsülték az NB II-es éllovast. Így végig éles meccset vívtak a fradisták és a helyiek. A füredi győzelemhez kellett a válogatott rutin.

Nagyon összefogott, hajtós kis csapat a mostani Fradi. Olyan alap, amelyre lehet építeni. Náluk villog a hungarokubaiak egyik nagy öregje, Savon José, de minket inkább egy szívós beállós játéka lepett meg. Nem a fiatal korosztály képviselője, mégse volt ismerős, az öreg füredi drukkerek előtt sem. Ügyesen mozgott, és Savon bepantintott labdáival sokszor fordult le az NB I-es középső védőkről. Ez a beállós pedig nem volt más - mint a főszponzor, Török Zsolt. Személyesen.

Percenként törölnék fel vele az izzadtságot

Egy futballpályán el lehet bújni kilenc másik mezőnyjátékos mögött. Egy kézipályán a hat között nem lehet alibizni. Beállósban végképp nem. Azt se ajánlanánk amatőr barátainknak, hogy egy harmadik vonalban játszó női csapat edzésén próbálkozzanak vele. Olyan kék és zöld foltjaik lennének, hogy az idei strandszezonnak annyi. Hát még a férfiaknál. Kétméteres izomkötegek bármely amatőrrel percenként törölnék fel a lecsöpögött izzadtságot a parkettről.

Tehát le a kalappal Török Zsolt előtt. Vinni a hátán az ország egyik legnagyobb bútoráruházláncának összes gondját, aztán esténként izzadás a teremben, hét végén meg helytállni Kalocsán, Bácsalmáson és mindenütt, ahol külön őt találják meg a védők. Ezen a hétköznapon is a napi hajtás után beült a csapat kisbuszába és zötykölődött kétszer 140 kilométert, hogy megmasszíroztassa magát a kőkemény Kányai-Struhár kettőssel. Nem vesztett a párviadalban.

Még sok ilyen elszánt ember kéne a sport környékére. Szerencsére azért akadnak néhányan.