Mint zsenge tavaszi fű a kislibán

A Budapest Bank Liga repülőtéri különversenyében komoly riválisa akadt Ferihegynek. Debrecenben kimondatott, hogy annyi évnyi langyos víz, sőt másod- és harmadvonalbéli szereplés után el kell kezdeni a felzárkózást a múlt sikereihez. Bizony régen volt, talán igaz se volt, de a debreceniek elődei - Dózsa néven - 1975-ben még magyar bajnokok is voltak. Lehettek volna többször is, de ezekben az években Tatabányán is szuper gárda szerveződött, nem szólva az akkori fővárosi reprezentánsokról. A nagyerdei szabadtéri pályán több mint tízezer ember volt kiváncsi 1978-ban a Tatabánya elleni mindent eldöntő rangadóra. (Azóta se játszottak ekkora közönség előtt magyar bajnokit.) Már a pezsgők is be voltak hűtve a helyiek öltözőjében. Debrecenben ez a döntő ma már csak emlék, pedig a pezsgőket a meccs végén át kellett adni a vendégeknek..

A Hajdúságban ma is ezekhez a sikerekhez mérnek. Éppen ezért érthető, hogy csak a bajnoki elődöntőbe kerülés lenne elfogadható eredmény. Sőt, talán még a bronzérem elcsípésében is reménykednek a hívek. Az idei bajnokságban eddig - a Szeged legyőzésével - a DKSE hajtotta végre a legnagyobb fegyvertényt. Ahogy azon a meccsen a Matics tanítványokon volt túl nagy a mellény, attól a meccstől kezdve sokszor a hajdúságiakon lötyögött a ruhadarab. Igencsak nyögvenyelősen gyűrték le Debrecenben az acélosnak egyáltalán nem mondható nyírségi és kövesdi csapatokat, majd döntetleneztek a felsőházba jutástól már elesett Tatabányával. Csak a többiek botladozásának köszönhették alapszakaszbeli második helyüket a csoportjukban.

Harmatos erények

A nagyerdei sikerkovácsok mai utódai eddig a rájátszásban is harmatos erényeket csillogtattak. Sima vereség Dunaújvárosban, feltett kéz Debrecenben az MKB ellen, majd egy mindennél alaposabb hidegzuhany a pénztelenségét éppen bejelentő Békés otthonában. Ezzel a jól taktikázó lőrinciek be is fogták őket. Így a hátralévő meccseken már a PLER-nek állt a zászló, hacsak nem szállít minimum egy bravúrt a DKSE. Ezt a Dunaferr ellen a Hódos Imre csarnokban megtették. Vajon rátesznek erre egy lapáttal Veszprémben, vagy hozzák azt az alibijátékot, amit a Veszprémben vendégeskedők többsége produkál, és fohászkodnak, hogy Dunaújvárosban kikapjon a PLER, és ezzel megmaradjon az egypontos előnyük?

Kedden este erre voltunk igazán kíváncsiak. A Kolding ellen készülő MKB nem engedhet meg magának hazai pályán kisiklást, tehát a Debrecennek fel volt adva a lecke. Megmutatják, hogy a pulykakakason kívűl kézilabda is van a Hajdúság fővárosában, vagy az újvárosiakra bízzák a sorsukat. Mit hoz az emelt költségvetésű 2007/2008-as szezon? Sima kiesést a nemzetközi kupából, és még a bajnoki elődöntőbe kerülésük is végveszélybe kerül, vagy egy újabb világra szóló bravúrt a Veszprém legyőzésével, és diadalmas négybe kerülést? A DKSE honlapja nem sok jóval bíztatott, hiszen a meccset a "túl kell rajta lenni" kategóriába sorolta. Pedig a hazaiak nélkülözni voltak kénytelenek a szurkolók kedvenc Zsenyáját. A védelmet irányító Luzsnyikov az ózdi Magyar Kupa-meccsen szenvedett kézsérülést, nem kis fejtörést okozva Mocsai Lajosnak a Kolding elleni felkészülés során. Igaz, egy nagy visszatérés tanúi is lehettünk: az elmúlt közel egy évet sérülés miatt kihagyó Ivan Lapcsevicset villámgyorsan le(vissza)igazolta az MKB. Még a tavalyi BL-szezonban a Kiel ellen sérült meg a szerb specialista. Felgyógyulása hosszabb lett a vártnál, így csapat nélkül maradt. Luzsnyikov sérülése azonban lehetőséget adott a visszatérésére.

Sajnos a debreceniek edző, Kovács Mihály tévés fogadkozása ellenére a honlapnak lett igaza, jött a papírforma. Könnyebb is volt az egykori kíváló irányítónak Mocsai Lajos keze alatt játszani, mint ellene. Előre megsejthették ezt a helybéli nézők is, hiszen csak bő félház volt kiváncsi a negyedik helyezett vendégjátékára. (Halkan kérdem, mi lesz a lassan felépülő szép új csarnokban, ha a régi is csak ennyire telik meg egy rangadóra?) A mérkőzés annak a Hargitai, Markó kettősnek a sípszavára kezdődött, akik tavaly Nagyatádon egy arccsonttörést eredményező és büntetőügybe torkolló ütést egy kétpercessel kiállítással véltek megtorolni. Szerencséjükre Veszprémben a játékosok nem állították őket megoldhatatlan feladat elé.

Lapcsevics és a közte tíz

A DKSE az orosz védő távollétében is könnyűnek találtatott, sőt az újrakezdő Lapcsevicsnek megadatott, hogy a közte tízet jelentő találatot is ő vihesse be még a félidő vége előtt. A védelmet is úgy irányította, mintha ez az egy év ki sem esett volna nála. Nem normális, aki az első tíz perc után eldöntöttnek nyílvánít egy kézimeccset. Kedden este úgy ezerkétszáz veszprémi néző volt így ezzel. A Debrecen a negyedik percben lőtt elöször kapura. Tíz perc után engedett a hazaiak szorítása, de egy ismételt hazai roham után már csak a tíz alá kerülés lehetősége kínált küzdenivalót a vendégeknek.

A második játékrész hasonló játékot hozott. A Veszprém gyakorolhatta a nyitott és zárt védekezés elleni játékot, a lerohanásokat, a támadások minden variációját. Még azt is megengedhették, hogy Pereverzia kapust naggyá tegyék hat ajtó/ablak helyzet kihagyásával. Volt egy pillanat az ötvenedik perc táján, amikor egy a végeredménynél is súlyosabb vereség árnyéka is ránehezült a vendégekre, de aztán eljátszadozta a meccs végét a hazai csapat. Így sem nagy dicsőség közel negyven találatot összeszedni egy a bajnoki elődöntőbe készülő gárdának. A PLER-meccsnél csak vicceltem, hogy pluszpontokat kéne adni a maccsot elkerülőknek Veszprémben. Lassan kezdem komolyan gondolni, legalábbis komolyabban. mint egyes élcsapataink a veszprémi vendégjátékot.

A Veszprém kiszolgálta a közönségét, már amennyire egy ilyen alibiző ellenféllel szemben ezt meg lehet tenni. Valamennyi mezőnyjátékosa belőtte magát, Peric bemutatott pár élményszámba menő védést, és visszatért egy nagyszerű játékos. Ezzel az alapszakaszt már meg is nyerte az MKB. Így a rájátszásban nála a pályaelőny.