Későn érő típus az angol csodasportolónő

Az olimpiaiérem-esélyes, világbajnok versenyzők életrajza általában úgy kezdődik, hogy már három-öt éves korukban belevágtak a sportba. A szüleik időt, energiát, pénzt nem spórolva támogatták őket, és gyorsan kiderült, a gyerekből híres, sikeres sportoló lesz.

A pályakerékpáros Rebecca Romero ehhez képest későn érő típus, ő tizennyolc évesen kezdett komolyan sportolni. Ráadásul evezni.

A 28 éves angol soha nem volt kiemelkedő az iskolai sportban, nem futott különösebben jól, nem volt ügyes a labdával sem. Aztán tíz éve a Temze melletti Twickenhambe költözött a szüleivel, és úgy gondolta, ha már a folyó közelében él, kipróbál valami vízi sportot. A kajak-kenu és az evezés között hezitált, hasra ütéses alapon az utóbbit nézte meg előbb. A városka két klubja közül a Temze-szigeten lévőt akarta meglátogatni, de az oda vezető hidat éppen javították, így a Kingstonba kellett mennie. Saját honlapján bevallotta, hogy amikor odavetődött, még nem tudta, hogy Nagy-Britannia egyik legsikeresebb női evezősklubjába tért be, ahol az ország legjobb utánpótlás-edzői dolgoztak.

Romero nyolc hónappal később a brit válogatott tagjaként már a junior-világbajnokságon indult. Itt egy sérülés és kizárás miatt még nem jött össze neki semmi, de két évvel később az egypárevezősök között már U23-as világbajnok lett.

Képek a zseniről

2001-ben indult először a felnőttek között, akkor a négypárevezős tagjaként lett ötödik a vébén, ezt egy évvel később megismételte. 2003-ban a kétpárevezőssel csúszott le a dobogóról, de a legjobbra sikerült a formaidőzítés.

Az olimpia évében nagy formába került a brit négyes, két világkupafutam-győzelem után az összetettet is megnyerték. Athénban aztán - Alison Mowbray, Debbie Flood és Frances Houghton mellett sztrókolt - csak a tapasztalt németek előzték meg őket.

Egy évvel később a vébére új csapattal érkeztek, csak ő és Houghton maradt az ezüstöt nyert négyesből. Romero a hajó - menetirány szerinti - végében ülő, a tempót diktáló sztrókból (vezérevezős) "egyes" (bow) lett, aki az egyensúlyért felel, és az erővel szemben a technikai tökéletesség a fő erénye. Vk-címvédés után versenyeztek Japánban, és ismét a német hajóval kellett az első helyért megküzdeni. A győzelem most Romeróéknak jött össze: 0,3 másodperccel előzték meg ellenfelüket. A riválist most is, akárcsak Athénban, a négyszeres olimpia bajnok Kathrin Boron vezette.

Romero az egész szezonban sérüléssel bajlódott, és végül ez hozta meg élete újabb, egészen valószerűtlen fordulatát. Az időközben marketingdiplomát szerzett evezős a szükséges rehabilitáció alatt rájött, megunta az evezést, közel nyolc év után, 26 évesen megcsömörlött. "Elegem lett az evezésből. Robotnak éreztem magam. Megvolt hozzá a tehetségem, amit ki kellett használni, de abba akartam hagyni - mondta a Daily Mailnek a szakítás okairól.

Azt tudta, mit nem akar csinálni, de nem látta, mi következik. Egy barátjának elmondta, hogy befejezte az evezést, az ismerős meg továbbadta ezt a brit pályakerékpáros-válogatott egyik edzőjének. Az új versenyzőkre vadászó Dan Hunt rögtön fel is hívta Rebeccát, aki gondolkodás nélkül igent mondott a tesztelésre. "Gyakorlatilag munkanélküli lettem, hat hónapos próbaidőt ajánlottak nekem" - mondta szintén a Mail cikkében.

A kiugrott evezős kiegészítésként korábban is kerekezett már, de amikor a pályakerékpárosokat először meglátta, nem értette, hogyan nem esnek le a meredek ívről.

A stabil kerékpár mellett éles helyzetben is produkált eredményei aztán lenyűgözték Huntot. "A fizikai jellemzői alapján rögtön egyértelmű volt, hogy magas szinten fog teljesíteni. A számok elképesztően meggyőzőek voltak, még egy kerekestől is azok lettek volna, nemhogy valakitől, aki egy teljesen más sportágból érkezett" - idézte fel a kezdeteket az edző a Daily Telegraphnak. A szakembereket rögtön megfogta Romero váratlan gyorsasága is, a technikáját ellenben furának találták.

A friss pályakerekes 2006 áprilisában állt edzésbe, azzal a céllal, hogy kijusson a pekingi olimpiára. "Amikor abbahagytam az evezést, boldog voltam, hogy csak otthonról fogom nézni a 2008-as játékokat. Akkor csak le akartam én is menni a kocsmába, ugyanazt csinálni, amit mindenki más. De valahogy megint belecsúsztam ebbe a szörnyű helyzetbe, és megint évekre elhalaszthatom a bulizást és a szórakozást" - panaszkodott egy helyi lapnak.

Az edzések jól mentek, ám versenyezni csak öt hónappal később kezdett. Ekkor elindult élete első kerékpárversenyén, a brit időfutam-bajnokságon. Amelyet mindenki teljes elképedésére megnyert.

"Megdöbbentem, ahogyan jöttek az időeredményeim. Azon tűnődtem, vajon ekkora szerencsém van, vagy az ellenfelek fogtak ki rossz napot."

Még ezek után is meglepte, hogy bekerült a brit válogatottba, és nagyjából egy évvel a sportággal való megismerkedése után elindulhatott élete első nemzetközi kerekesversenyén. A 2007-es mallorcai világbajnokságon. Itt már azt bizonyította, egészen egyedülálló dolgot visz véghez, mert második lett a 3000 méteres egyéni üldözéses versenyben.

"Körülbelül tíz hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy azt mondják rólam, kerékpárosnak nézek ki, és nem egy biciklire pattant evezősnek" - mondta a Telegraphnak Romero, miközben még nagyobb célokat tűzött ki maga elé.

A 2008-as szezon rosszul kezdődött, de februárban már világkupaversenyen verte a világbajnoki címvédő amerikai Sarah Hammert. Ez volt Romero első nemzetközi győzelme, a legjobbkor, alig egy hónappal a világbajnokság előtt.

Evezősből biciklis

"Ez komoly előrelépés volt a számomra, nagy jutalom, de itt húzni kell egy vonalat. Mert csak annyira vagy jó, mint a következő versenyed. Nem dőlhetek hátra, nem gondolhatom azt, hogy majd a többiek vigyáznak magukra" - vallotta a koppenhágai győzelem és a manchesteri vébé előtt.

Hazai pályán Romero megállíthatatlan volt, Hammert kényelmesen, másodpercekkel verte meg 3000 méteren.

"Annyira akartam. Teljesen kimerült és megkönnyebbült vagyok. Nem gondoltam, hogy meg fogom csinálni. Mentem, mentem előre, ez volt a legnagyobb kihívás, amivel fejben valaha meg kellett birkóznom" - ezek voltak az öröm szavai a BBC-nek. Romero azt is mondta, a közönség fergeteges biztatása métereket jelentett a számára. Tovább is írta a történetet, mert a csapatok üldözéses versenyében is Nagy-Britannia szerezte meg az aranyat.

Az evezős-kerekes ekkor már ki merte mondani: Pekingben első brit nőként arra készül, hogy két eltérő sportágban szerezzen olimpiai érmet. A dobogóról beszél, ami már nagyon nagy élmény lenne a számára, de az őt jól ismerők szerint nem fog ennyivel megelégedni.

"Számára teljesen érdektelen az olimpiai ezüst. Azt már egyszer megcsinálta, nem akar még egyet. Egészen fantasztikus, ugyanakkor kicsit rémisztő is az elhivatottsága" - állítja róla Chris Boardman, aki 1992-ben nyert olimpiát az üldözéses versenyben.

Az máris valószínű, hogy Romero nem fog a biciklin megöregedni. "Ha aranyat nyerek Pekingben, miért ne válthatnék újra sportágat és próbálnék meg egy harmadik sportban is érmet szerezni? Például strandröplabdában?" - tette fel nemrég a kérdést.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!