Ludasi: Koloniccsal lett volna még aranyunk

„Ezt soha nem lehet feldolgozni, az embert élete végéig elkísérik a sikerek és a tragédiák. Bármikor kijövök ide, sok minden emlékeztet Kolóra” – mondja Ludasi Róbert kenuedző a csepeli kajak-kenu központban.

A mesteredző jelenleg nem tart edzéseket, hiszen csak októberben kezdődik a felkészülés a junioroknak és azoknak, akik nem vettek részt a pekingi olimpián. Ennek ellenére minden nap kint van a telepen. „Szeretek ide járni, szeretem csinálni. Jó a fiatalokkal foglalkozni, akiknek Kiss Tamás sikere nagy lökést adott. Ők is látják, oda lehet kerülni a nagyok közé”.

Ludasi Róbert az elmúlt hónapokban szélsőséges érzelmi helyzetekbe került, előbb elvesztette egyik legkedvesebb tanítványát, Kolonics Györgyöt, majd a Kozmann, Kiss kenukettes olimpiai bronzérmet nyert Pekingben.

„Ha nyernek, az sem okozott volna nagyobb örömöt. A döntő mezőnyét elnézve a legjobb hatba vártam őket, azt gondoltam, a pontszerző helyezés jó eredmény. A Kozmann, Kolonics páros két év közös munka után lett harmadik az olimpián, most ez egy hónap alatt jött össze” – értékelte az olimpiai döntőben történteket.

Nem lebecsülve versenyzőinek érdemeit megjegyzi, Koloniccsal legalább egy, de lehet, hogy két arany is összejött volna kenu párosban.

A páros egész olimpiai szerepléséről azt mondta, amikor először itthon összeültek, máris biztató volt a teljesítményük. Kint azonban a klíma és az átállás miatt szinte elölről kellett kezdeni a felkészülést. „Kozmann nem volt olimpiai hangulatban, a tragédia kapcsán eszébe jutott, nem ilyen olimpiára készült. Talán ezért tűnt úgy, hogy nem elég motivált az előfutamban. Ismerem azonban annyira, hogy nem piszkáltam, tudtam visszatalál magától is.”

Azzal egyetértett, a páros futamról futamra jobban ment, de a középfutamban – ahonnan csak az első három jutott a döntőbe – még a táv felénél is csak az ötödikek voltak, és egy pillanatra Ludasi is megijedt.

„A döntőben először 750-nél álltam, de annyi volt körülöttem a magyar, hogy inkább arrébb mentem, féltem, ha nem mennek jól, megtalálnak, ehhez nem volt kedvem” – idézte fel Ludasi, aki aztán elment a célhoz, ám így nem láthatta tisztán, hányadik helyen ért be a hajó.

Ő maga negyediknek látta, de miután pillanatokon belül jöttek a telefonok és a gratulációk, kezdte elhinni, hogy meglett az érem.

Az egész kajak-kenu szakág eredményeinek értékelésébe Ludasi nem akart belemenni, de annyit megjegyzett, minden szakágban lehettek volna jobb eredmények. „A női szakágnak nem tettek jót az elmúlt évek cirkuszai, a férfi kajakosok pedig minden idők leggyengébb olimpiai szereplését produkálták, régen volt arra példa, hogy érem nélkül jöttek haza az olimpiáról.”

Ezzel együtt nem bírál senkit, az olimpia speciális verseny, amely mindenkiből mást hoz ki. „A rutinos kezdőként viselkedik, és a kezdő is versenyezhet úgy, mint a rutinos. Minden attól függ, hogy egy adott versenyzőre mekkora terhet raknak, és ő ezt hogyan viseli el.”

„Az olimpia előtt a szövetség kiadott egy magazint, amelyben Kolóról csak egy kis igazolványkép jelent meg. Ezt nehezen viselte, szólt is, hiszen ötödik olimpiájára készült, ennél többet várt. Aztán kiderült, hogy az egyik legnagyobb magyar sportolónak meg kell halnia, hogy foglalkozzanak vele a lapok” – panaszolta Ludasi.

A másfél éve infarktuson túlesett edző kijelentette: „Koló mindent alárendelt a kenuzásnak, és bár korábban is voltak rosszullétei, rengeteget járt orvosnál, soha nem találtak nála semmilyen problémát. Vele mindent meg lehetett beszélni, rigolyái ellenére roppant motivált volt, akár az egyesről, akár a párosról volt szó.”

Az edző a tragikus napot felidézve kijelentette: most sem csinálna másképp semmit, semmi sem volt, ami előrevetítette volna a tragédiát. Kolonics halálánál jobban talán csak az emberek butasága rázta meg, mert az eset után kapott olyan levelet is, amely szerint az ő kapzsisága vezetett a versenyzője halálához.

„A mai napig nem tudom, honnan volt erőm másnap már a folytatásról beszélni Kozmann-nal. Ő szinte azonnal elzárkózott az olimpiai részvételtől, de adtam neki két napot a gondolkodásra. Az idő sürgetett, három nappal később már le kellett adni az olimpián indulók névsorát” – mesélte az edző, aki nem titkolja, pszichológus segítségét is igénybe vette Kozmann megsegítése érdekében.

„Beszéltem Vura Mártával, aki hozzám hasonlóan úgy nyilatkozott, az lenne a legjobb Gyurinak, ha elindulna a játékokon.” Kiss Tamás is hezitált, amikor megkapta az ajánlatot, de Ludasi meggyőzte: „Nem Kolót kell helyettesítened, önmagadnak kell lenned”.

A mesteredző nem tudja, hogyan alakul a továbbiakban a páros sorsa, de szerinte ha együtt marad a Kozmann, Kiss egység, a 2012-es olimpián nyerő párost alkothatnak. „Ha van feladat, megyek, de a fiatalokkal foglalkozni is öröm. Mindenesetre ha Kozmann és Kiss komolyan gondolná, akkor a feleségemnek további négy évig el kellene fogadnia, hogy keveset vagyok otthon.”