Miért csapatsport a kerékpár?

"Meg tudom erősíteni, hogy a következő szezonban az Astana versenyzője leszek” – nyilatkozta a Marca spanyol lapnak a jelen legnagyobb bringása, Alberto Contador.

Közben a hétszeres Tour-győztes Lance Armstrong egy hónappal ezelőtti terveihez képest a közelmúltban már úgy fogalmazott, hogy míg a májusi Giro d’Italián biztosan indul, addig újabb részvétele a francia körversenyen még kérdéses. Ezzel kapcsolatban Contador így reagált: „nem tudom elképzelni, hogy Armstrong ne legyen ott a Tour de France-on”.

Az idén Vueltát és Girót nyerő 25 éves Contadorban Lance Armstrong csapatba igazolásakor felmerült a távozás gondolata, de mint mondta, „Armstronggal csak erősödtünk”. Ebben sok igazság van , hiszen egy akkora klasszis, mint az amerikai nem csak az országúton, hanem azon kívül is sokat segíthet a csapatnak. Viszont azzal kapcsolatban, hogy ki legyen a csapat elsőszámú versenyzője, döntenie kell majd a csapatvezetőnek, Johan Bruyneel-nek.

Az országúti kerékpár ugyanis minden látszat ellenére sokkal inkább csapatsport, mint egyéni. Ugyan a versenyek vagy szakaszok végén mindig csak egyedül áll a győztes a pódium tetején, de ez megtévesztő. Jól szervezett csapat nélkül ugyanis esélye sem lenne egy versenyzőnek a csúcsra jutni.

Az UCI Pro Tour sorozatba tartozó csapatok húsz-huszonöt fős kerettel vágnak neki egy új szezonnak. Akárcsak a költségvetési kereteik, úgy a céljaik is eltérőek. Egy idény hosszú, rengeteg verseny van, az egynapos klasszikustól a hatnapos felkészülési viadalokon át a háromhetes körversenyekig.

A kulcs természetesen a versenyzők adottságaiban van. Nem mindegy a csapat stratégiájának szempontjából, hogy sprintereket, hegyimenőket, tempóvivőket vagy időfutamspecialistákat, esetleg összetett menőket alkalmaznak. A három nagy körversenyen (Giro, Tour, Vuelta) ugyanis egy csapat célja lehet a minél több szakaszgyőzelem a sík illetve hegyiszakaszokon, siker az egyenkénti időfutamokon, a szökésekben való részvétel vagy a legnagyobb presztízzsel bíró összetett elsőség.

Nincs minden csapatnak Tour de France-sikerre esélyes versenyzője, de ahol igen, ott rendszerint ő a gárda első számú embere és vezéregyénisége. Ezt a pozíciót ki kell érdemelni, hiszen amellett, hogy hatalmas felelősséggel jár, nyolc csapattárs rendeli teljes mértékben alá magát egy Touron az ő egyéni sikerének érdekében. Ez nem kevés lemondással, és a taktika elsőtől az utolsó pontjáig történő betartásával jár.

Ma már a versenyzők szerződéseiben is rögzítve vannak a feltételek, hogy ne legyen félreértés. Az első számú embert védeni kell a széltől, az ütközésektől, hegymenetben ki kell fárasztani az ellenfeleit, vizet kell vinni neki, és bukás esetén a biciklit is át kell adni neki. Nincs helye se ellenkezésnek se vitának, mert arra rámehet minden.

Lance Armstrong többek közt azért is nyerhetett zsinórban hét Tour de France-ot, mert főnökével, Bruyneel-vel tökélyre fejlesztették a csapatmunka minden elemét. Tudatosan csak is olyan versenyzőket igazoltak, akik hajlandóak voltak Armstrong alá dolgozni, és nagy hangsúlyt fektettek a csapatszellem kiépítésére is. Hatalmas taktikai harc lett a kerékpár ebből a szempontból, amiért sok kritika is érte Armstrongot, mondván, mindig csak annyit adott ki magából, amennyire feltétlenül szüksége volt, ahelyett, hogy szabadon és kamikaze módjára támadott volna a hegyekben.

De az amerikai pontosan tudta, mit kell tennie a győzelemért, és ehhez mindig tartotta is magát. Nem úgy ősi riválisa, Jan Ullrich, aki az évek során többször is minden mindegy alapon versenyzett a Tour egyes szakaszain, de Armstrongot és csapatát nem tudta legyőzni. Ugyanez elmondható Contadorról is, akivel az Astananál Bruyneel ott folytatta tavaly, ahol az amerikaival abbahagyta.

Armstrongnak 1999 és 2005 között rengeteg vízhordója volt. Segítőinek többsége kivételes képességű versenyző volt, olyanok, akik egy másik csapat vezetőiként sokra vihették volna. Persze volt, hogy egyesek megunták a másodhegedűs szerepet (Hamilton, Heras, Landis), de mindig volt, aki helyükre lépjen.

Ezért lenne érdekes, ha Lance Armstrong tényleg ott lenne a 2009-es Tour de France-on. Mivel Contador most elismerten a mezőny legjobbja, amennyiben a három és fél és kihagyás után visszatérő Armstrong nem bizonyít, biztosan Contador lesz az első számú kerekes az Astanában a francia körversenyen. Akkor Armstrongnak kellene átélnie ugyanazt, amit érte tettek hosszú éveken át: saját dicsőségét feláldozni a csapattárs sikeréért.

"Elég régóta versenyzek ahhoz, hogy tudjam, a kerékpár csapatsport, és teljes mértékben kész vagyok arra, hogy támogassam a legerősebb csapattársamat bármelyik versenyen" - érvelt Armstrong, hozzátéve, hogy így októberben még korai lenne az elsőszámú ember kijelölésének kérdését feszegetni. "Még nem beszéltem Armstronggal, de nem lesz semmi probléma" - zárt Contador, aki a februárban kezdi meg a következő szezont.