A sportbaráti dac

Az elmúlt hónapokban a hírekben igen sokat szereplő Michelle Obamának, akinek akkor még Robinson volt a vezetékneve, azt mondta egyszer az apja, hogy egy férfit igazán a kosárlabdapályán lehet megismerni. Amikor Barack Obama udvarolni kezdett Michelle-nek, Craig, Michelle bátyja, aki ma egyébként az Oregon State University kosárcsapatának edzője, elhívta magával a fiatal ügyvédet dobálgatni egy kicsit. A meccs után Craig csak annyit mondott Michelle-nek, hogy Barack jó arc, a történet további alakulása pedig közismert.

Bizonyítva ugyan nincsen, hogy bármilyen sport űzése közben tanúsított magatartásból következtetéseket lehet levonni a sporttárs általános személyiségére, ám aki bármit mozog, hajlamos hinni a dologban. Aki focipályán lusta, mindenkiben a szálkát is meglátó állat, az sokszor a pályán kívül is az. Aki síelés közben előszeretettel vág át egymás mögött hóekében zokogó óvodásokon, az léc nélkül sem biztos, hogy a fontolva haladás híve. Az amerikai elnökválasztás mellett a hét másik nagy világpolitikai eseménye, a dunaszerdahelyi futballmérkőzés a helyi DAC és a Slovan Bratislava közt azonban arra világított rá, hogy nemcsak a szűken vett pályán, hanem az annak közvetlen környezetében zajló események is igen sokat el tudnak mondani ezek szereplőiről.

Minden igaz sportbarátnak tisztában kell lennie azzal, hogy aki sporteseményt politikai célra felhasznál, azt eszköznek kezeli saját akármilyen meggyőződésének propagálására, tisztességes szurkolás helyett ideológiai ötletparádét tart, elvonja a figyelmet a sportolók teljesítményéről, vagy esetleg szimpla erődemonstrációvá alacsonyítja azt, az alávaló, szar ember, akit a civil életben is jobb elkerülni. Függetlenül attól, hogy Nagy-Magyarország térkép kiaggatásával mindenkinek csak ártó, ám saját farkát nagyobbnak láttatni igyekvő „drukker“, robotzsarunak öltözött, saját farkának méretét botütésekkel növelő szlovák kommandós, vagy esetleg a két félt a háttérból buzdító, szintén faroknövelési célzatból csapatait focimeccsre uszító „politikus“.

A világtörténelemben nagyon-nagyon ritkán előfordul, hogy egy sporteseményen joggal van helye a politikának. Sanyarú sorsú, egymásra eleve acsarkodó kelet-európai országok esetében az ilyen alkalom még ritkább. Nekünk magyaroknak legutóbb az 1956-os melbourni olimpia szovjetek ellen vívott vízilabda-elődöntője volt ilyen esemény. Minden egyéb esetben az előző bekezdésben leírt szabályok lépnek érvénybe. Akit a sport érdekel, annak nem árt, ha a fentieket mindig szem előtt tartja.