Hihetetlen hajrával nyert a leukémiás úszó

A nők után a férfiaknál is először rendezték meg az olimpián a tíz kilométeres úszást. Szerdán is kellett a jó hajrá az orosz Larissza Ilcsenkónak, amit azonban a holland Marteen van der Weijden mutatott, egészen egyedülálló volt.

A csütörtöki csatát két másik versenyző taktikája határozta meg: a brit David Davies és a német Thomas Lurz hatalmas tempót diktált végig. Előbbi 1500 méteren Athénban olimpiai bronzérmes, Pekingben hatodik lett, utóbbi 2004-ben és 2006-ban is világbajnok volt ezen a távon. Az ebben a számban nemzetközi versenyen csak harmadszor induló Davies abban bízott, akkora előnyt tud szerezni, hogy gyengébb hajrával is beér az élen. A nagy tempót a magyar Gercsák Csaba sem bírta, követni akarta az élen haladókat, de hét kilométernél rosszullét miatt ki kellett állnia. A nagy esélyes Lurz tudta követni Daviest, a másik favorit, de az orosz Vlagyimir Gyatcsin a végére már kiszállt a versengésből: szabálytalanság miatt megkapta második piros lapját is, vagyis kizárták.

Az utolsó száz méterek előtt Davies méterekkel vezetett Lutz előtt. Ők egymással foglalkoztak, majd a bolyból, a semmiből megindult van der Weijden, és magabiztosan megelőzte őket. A holland győzött, a brité lett az ezüst, a német végzett harmadikként. Miközben az aranyérmes mosolyogva szállt ki a vízből, a saját tempójában elfáradó Davies rosszul lett, hordágyon vitték el ápolni. Kiderült, nem történt komoly baj, a vércukorszintje esett le. Nem sokkal később már ő beszélt erről a sajtótájékoztatón: a célban azt érezte, le akar feküdni, aludni szeretne, a következő pillanatban pedig már a hordágyon találta magát.

Van der Weijden egészen másról számolt be. Neki éppen korábbi szenvedései segítettek, hogy meglepetést szerezzen. 2001-ben, 21 éves korában leukémiát diagnosztizáltak nála, amiből 2003-ra gyógyult ki teljesen.

„A leukémia tanított meg arra, hogy lépésről lépésre gondolkozzak. Ha a kórházban fekszel, rengeteg szenvedés után és annyira fáradtan, nem akarsz a következő napra vagy hétre gondolni. Csak a következő óra számít. A betegség, a kórházi kezelés megtanít a türelemre. Majdnem ugyanezt a taktikát választottam itt is. Vártam a lehetőségre a bolyban.”

A holland fiatalon is tehetséges úszónak számított. Országa ifjúsági bajnoka volt 400 és 1500 gyorson, illetve öt kilométeren is. Indult az ifjúsági Eb-n és a hosszútávúszó vn-n is. 2001 márciusában leukémiát fedeztek fel a szervezetében, innentől az életéért küzdött.

Őssejtbeültetésnek köszönhetően 2003-ra gyógyult meg, és folytatta az úszást. Nagyjából korábbi számaiban indult, de figyelt a hosszabb távokra is. 800-on és 1500-on holland bajnok lett, 10 és 25 kilométeren hetedikként végzett a 2004-es vb-n. 2005-ben 400 gyorson, rövid pályán lett holland bajnok, és a hosszabb távokon előrébb lépett a vb-n. Az első nemzetközi sikerét Magyarországon érte el: a 2006-os Eb-n tíz kilométeren ezüstöt szerzett. A következő évben még nagyobbat lépett előre azzal, hogy világkupaversenyt nyert, az összetett vk-ban pedig második lett.

Nagy álma, a világbajnoki cím idén jött össze azzal, hogy márciusban, hat évvel a leukémia diagnosztizálása után 25 kilométeren győzött Sevillában. Egy bronzot is szerzett 5 kilométeren, tízen negyedik lett. Ezzel az eredménnyel kvalifikálta magát Pekingre.

Ahogyan itteni győzelme utáni nyilatkozata mutatta, van der Weijden számára mindig is fontos volt a maga mögött tudott betegség. Honlapján úgy nevezi magát: úszóvilágbajnok és ráktúlélő. 2004-ben megdöntötte a holland Ijssel-tó átúszásának rekordját, és az ezért kapott 50 ezer eurót rákkutatási célokra ajánlotta fel. A leukémia emléke többszörösen vele volt csütörtökön is: azért, hogy gyorsabb lehessen, fejét kopaszra borotválta. Úgy, mint a betegség legrosszabb szakaszában. Most is győzött.