Orbán
16 °C
26 °C

A legnagyobb magyar bukások az olimpián

2008.09.01. 11:08 Módosítva: 2008-09-01 11:25:43
54 hozzászólás
A gerelyhajító nyaralni ment, az öttusázók leestek a lóról, Bodrogi László már napokkal a rajt előtt mentegetőzött. Vannak mások is, akik messze az elvárások alatt teljesítettek az olimpián.

A csalódást okozó magyar olimpiai küldöttségből nem volt nehéz kigyűjtenii azokat, akik a legnagyobbat bukták.

A kerékpáros Bodrogi László nagyon fogadkozott két héttel az olimpia előtt, de utána már finomodtak a nyilatkozatai. Már nem éremről, hanem csak az első tízről beszélt, így lett végül huszonhetedik. A győzelmet Fabian Cancellara szerezte meg, aki a világbajnokságon ötvenkét másodperccel verte az ezüstérmes magyart. Most ennek a duplájával. Úgy látszik, Bodrogi nemcsak a mezőnyversenyt, az időfutamot is feladta.

Az evezősök is fogadkoztak, mert bár a dánokat nagyon erősnek tartották, önmagukat az éremre is esélyesnek vélték. Varga Tamás és Hirling Zsolt azonban végül a C döntőt sem tudta megnyerni. Pedig a 2005-ös év világbajnokai ők, akik azóta nem találják formájukat. Rájuk igencsak illett, hogy nem reális az értékítéletük.

Ki bukta a legnagyobbat?

  • 743
    Balogh Gábor
  • 541
    Bodrogi László
  • 507
    Varga, Hirling
  • 380
    Olteán Csongor
  • 252
    Horváth Viktor
  • 215
    Kovács Emese
  • 150
    Kővágó Zoltán

Az öttusában más a helyzet, itt mindenki várta a jó eredményt. Pontosan nem tudni, miért, de még Schmitt Pál, a MOB elnöke is aranyat jövendölt. Leginkább a szokásjog alapján mondta ezt, és az volt az érzésünk, a sportág résztvevői el is hiszik, jár nekünk egy arany, mert Magyarország amennyit tesz a sportágért. Azért a sportágért, amely folyamatosan olimpiai létéért küzd, és látva a lovaspályán végzett rombolást, alighanem tovább gyengítette pozícióit. Horváth Viktor és Balogh Gábor is leesett, előbbi az első magyar szereplője volt a China Daily fotórovatának. Utóbbi nem igazán sportos életvitelével hívta fel magára a figyelmet, talán felelőtlenség is volt tőle jó szereplést várni, bár budapesti vb-szereplése után még egy kicsit javított is.

A gerelyhajító Olteán Csongor az illusztris potyautas társasághoz csatlakozott, mert az athénit leszámítva mindig jó néhány atléta akadt, aki a kezdőmagasságán rekedt, vagy folyamatosan belépett, így érvényes kísérlet nélkül fejezte be olimpiáját. A vicc szerint 1996-ban Kóczián Jenő háromszor is lábára ejtette a súlygolyót, ezért nem volt mérhető kísérlete. Olteánnak sem, nem tudott kitámasztani, ezzel okolta sikertelenségét, pedig jó formában volt. De legalább közelről láthatta a Nagy Falat.

A legutóbb ezüstérmes Kővágó Zoltán 2000-ben érvényes kísérlet nélkül esett ki, most legalább ezt a szégyent elkerülte, de a huszonegyedik helye magyarázatra szorul, és az aligha kielégítő, hogy edzője nem tarthatott vele Kínába. Sokat volt sérült, de ennél többre képes.

Kovács Emese a világcsúcsra pályázott 200 pillangón, végül a legjobb tizenhat közé kerülésre sem volt esélye. Kiss László kapitány ezt a versenyző túlsúlyával indokolta, illetve azzal, hogy megromlott kapcsolata edzőjével. Arra is felhívta a figyelmet, hogy kontárok kezébe került a felkészülés alatt, akik fülgyulladásánál lebeszélték a gyógyszerekről, és más módszerekre akarták rábeszélni.