A magyar tábor összeszokott

A vizilabda- és kézilabra-mérkőzéseken mindig a magyar szurkolótábor a legnagyobb és leghangosabb. A szerbek és a horvátok sem tudták túlkiabálni a magyarokat. A tábor már a második-harmadik mérkőzésre összeszokott, mindenki tudja, hogyan kell a lelátó azon részére kerülni, ahol a szurkolók többsége ül.

A jegyeket ugyanis úgy adták el, hogy a magyarok (és persze a többi ország szurkolói is) szétszórva legyenek a stadionban. (Néhány elmélet is kering ezzel kapcsolatban, sokan arra gondolnak, hogy egyszerűen nem akarják egy helyre gyűjteni a szurkolókat, nehogy balhézzanak.) A jeggyel azonban kellő határozottsággal bárhova le lehet ülni, még közvetlenül a pálya melletti helyekre is. A kínaiak eleinte még próbálkoztak azzal, hogy nekik márpedig erre a helyre szól a jegyük, és a szurkolók adják át a helyet, de hamar feladták. Még az önkéntesek is azt javasolják nekik, hogy inkább üljenek máshova.

A sokadik mérkőzésen már valószínűleg híre ment, hogy jó a hangulat, nagyon sok kínai fiatal festette az arcára a magyar zászlót, és megtanulták az alaprigmusokat.