A moldován cigarettára vágyott

Általában nagy zavarban vannak a kollégák, merre lehet dohányozni, mennyire veszik komolyan a szabályokat. A Madárfészek stadionban például sehol sem lehetne.

És mi van ha mégis? Az egyik őr, de lehet, hogy önkéntes volt, habozás nélkül a mozgássérültek vécéjét javasolta, többször mutatott az ajtó felé. Elszántuk magunkat, bementünk, de mégis annyira cikinek éreztük, inkább kihátráltunk, nem a kátránnyal feketére mázolt falak voltak riasztóak. Félreálltunk az amúgy impozáns és gigantikus stadion tövében, ez aztán láncreakciót indított, először azt gondoltuk, egy moldáv csak a dohányzás ellenes harc ügynöke, de sokkal inkább csak cigarettára vágyakozott.

Jött utána szépen sorban egy angol, egy lengyel, koreai, kicsit büszkék is voltunk magunkra, miután lettünk vagy tízen: kolóniát teremtettünk. A moldávtól még jól megkaptuk, hogy hármat vágtak nekünk tavaly novemberben, fociban.