Pekingben nem lehet elveszni

A pekingi közlekedés másfél nap alatt megtanulható, a metróhálózat teljesen átlátható, az összes olimpiai helyszínre el lehet jutni vele. De ha messze van, buszokra is fel lehet szállni. Elveszni nem lehet, az utcák párhuzamosak és merőlegesek.

Aznapi versenyekre szóló érvényes belépőjeggyel ingyen használhatjuk a tömegközlekedési eszközöket, de ha ez nincs, akkor két jüant (alig 50 forintot) kell fizetni a jegyért. Pekingben csipes jegyrendszer van, vagyis a jegyet a beléptetőkapukhoz érintve tudjuk érvényesíteni, majd amikor elhagyjuk a metró területét, a kiléptetőkapuknál elnyelik a jegyet. Átszálláskor nem kell új jegyet vásárolni, két jüanból annyit utazunk, amennyit akarunk.

A metró és a buszok nagyon sűrűn járnak, soha nem vártunk két percnél többet. Az összes szerelvény és busz vadonatújnak tűnik, minden tiszta, a kocsikban tévék is vannak, az aznapi sportesemények összefoglalójával vagy a metró használatát oktató filmmel szórakoztatják a közönséget.

Fontos, hogy amikor az utcán metrómegálló után kérdezősködünk, mindig a subway szót használjuk, mert ott csak ezt értik.

A gyalogos közlekedést gondoljuk meg, a térkép csalóka. Ha például csak egy utcasarkot kell gyalogolni a következő megállóig vagy a kinézett étteremig, azt gondolhatjuk, csak néhány perces sétáról van szó. Ez nem így van. Pekingben hatalmasak a távolságok, egy utcasarok is jó negyedórás séta, de általában ennél is több. Ezért ha sietünk, érdemesebb buszra vagy metróra szállni, és menni egy megállót.