Drága olvasók,
Nézzenek rá a minden gátláson túllépett, viccesre kokszolt úszómezőnyre, pörgessék át az utóbbi pár hét hírtermését, és mindenki előtt nyilvánvaló lesz, hogy ez virtigli doppingolimpia lesz. Nem mintha különösebb baj lenne a dologgal: ha valaki csak egy 9,70-es száz méteren tud jól szórakozni, az ne fanyalogjon, hogy ilyemit csak hatalmas diótörő állkapoccsal, furán nagyra nőtt combbal és 51-es lábmérettel tudnak abszolválni a szórakoztatóipari szakemberek. No meg higgyék el: nekik mindig rosszabb lesz a pénisztöpörödés meg a harcsabajusznövés, mint nekünk az a bizonytalan, rossz érzés a tévé előtt, hogy az eredmények "nem egészen tiszták". Amúgy is, mit gondolnak, hogyan sikerülhetett volna Erdély megtisztítása a császári csapatoktól kortizon és vízhajtók nélkül?
Gábor Áron rohadt nehéz ágyúit talán WADA-ügynökök meg vegetáriánusok hurcolták hegyen-völgyön? Na és Puchner Antalnak vajon miért volt 59-es lovaglócsizmája a vízaknai csatában? Na azért mondom. És eleve, mutassanak még egy lengyelt, aki kétszáz éves kora után is olyan szép mellizmokkal rendelkezik, mint én!
Szóval a lényeg, hogy az olimpiai alatt dörzsölt rókaként én próbálom értelmezni a kokszügyi eseményeket az Index hasábjain, merthogy az ismert hírportál volt olyan kedves, hogy Európa legidősebb doppingszakemberként engem kért föl a feladatra. Indításnak javaslom, hogy aki péntek délután nem tette meg, olvassa el a nyitóünnepségről szóló tarkabarka tudósítást, amiben vastagon beszélünk a doppingról szakértőtársammal, az igen csinos, bár kissé bajszos NDK-s exsportolónővel, Ulrike-Gudrun Spritzemeisterrel. Íme a cikk, remek közös olimpiánk lesz, mindjárt kezdenek kedvenceim, az úszók!