Rosszkor sült el Gyurta

Szegény Gyurta Dániel egy olimpiával azelőtt szerzett meglepetésezüstöt, mint kellett volna. Úgy értem, hogy akkor, amikor még igazából aranyban mérték a magyar sportsikert. Híres lett persze, de mennyivel jobban jár, ha a eggyel később robbant, amikor már egy döntőbe jutás is bravúrnak számít. A magyar nézőközönség mára megkapta a pofont és megértette, hogy talán soha többé nem leszünk úgynevezett úszónemzet, nem lesz olyan, hogy milliók ülnek le azzal az érzéssel a tévé elé, hogy úgyis nyerünk egy kazal aranyat.

És még csak nem is annyira azért van ez így, merthogy "elszaladt volna mellettünk a világ", hanem azért, mert ma már más szemmel nézzük az úszást, mint pár évvel ezelőtt. Régebben, ha feltűnt egy fiatal, akiről korábban senki sem hallott, és a legjobbját másodpercekkel megjavítva berobbant az élmezőnybe, a drukker természetszerűleg örült. Ma arra gondol, milyen cuccal érhette ezt el. Régen voltak a szemét doppingoló NDK-sok és voltunk mi, a rokonszenves, igyekvő véznák. Mára összekavarodott ez az egész. Az ember szeretne megőrizni valamit a régi örömérzésből, ezért átalakítja az elvárásait: egy 4-8-dik helyezés manapság sokkal rokonszenvesebben cseng, mint az érem, hiszen azt, mármint az érmet nyilván csak koksszal lehet elcsípni, tehát az igazi tiszta májerek 4-8-dikok lesznek. Mi van persze, ha igazából a középdöntő sem megy dopping nélkül? Hát semmi, csak épp az üde jóérzésnek lőttek. Szeretnénk igazából, hogy Cseh legyőzze Phelpst? Hát én például abszolúte nem, mert akkor ugye tovább kéne gondolni a dolgot. Ez is butaság persze, hiszen ha igaz az "élmezőnyben mindenki doppingol" közhely, akkor ez azt jelenti, hogy megintcsak egyenlők lettek a feltételek, és valós teljesítmény nélkül ugyanúgy nem lehet nyerni, mint az arnyidőkben, ha léteztek olyanok egyáltalán.

Mindezzel együtt Gyurta ügyes volt az ötödik hellyel. Lehet siránkozni, hogy az elődöntős idejével ezüstérmes lett volna megint, de az alatt a menet alatt jól láthatóan ihletett állapotban volt, amit nem lehet minduntalan reprodukálni. Szóval csak örülhetünk, hogy van egy emberünk, aki stabilan képes döntőbe jutni olimpián. És ott a sportújságok szerint már bármi megtörténhet.